2024. március 28. csütörtökGedeon, Johanna

Kovács Péter: kétharmados pofára esés

Kovács Péter utolsó frissítés: 12:08 GMT +2, 2018. április 20.

Érdekes volt végigkövetni a Román Labdarúgó Szövetség elnökválasztási kampányát. Négy jelölt volt, de gyakorlatilag a tisztségben lévő Răzvan Burleanu, és a kilencvenes évek aranycsapatának egyik oszlopos tagja, Ionuț Lupescu között dőlt el a meccs.


Burleanu négy évvel ezelőtt gyakorlatilag a semmiből jött. A súlytalan és ismeretlen Európai Mini-futball Szövetség elnökeként, a Traian Băsescu érában a Cotroceni Palota alkalmazottjaként a futottak még kategóriába tartozott, mindaddig, amíg pár nappal az elnökválasztás előtt a biztos befutó, szintén aranycsapat-tag Gică Popescut letöltendő börtönbüntetésre ítéltek a törvénytelen játékosátigazolások ügyében.

A mandátuma első időszakában a sportsajtóban kizárólag negatív szövegkörnyezetben emlegették, minden döntését felháborodás követte, aztán szépen, lassan elcsendesedtek a dolgok. Burleanu nem a csilivili, médiabaletten alapuló vezetési módszert alkalmazta, hanem a Bukarestben kevésbé ismert tace și face (hallgat és dolgozik) megközelítést választotta. Rengeteget járta a vidéket, leült a „kicsikkel” egyeztetni, és sok apró eredmény elérésével próbált elismerést szerezni magának.

fotó: Román Labdarúgó Szövetség

Voltak kudarcai is, ezek közül a leglátványosabb a külföldi edző alkalmazása a válogatott élére. Az előzménytelen döntés bukáshoz vezetett, a válogatott nem teljesített, nem jutott ki világversenyre, a német edzőt mandátuma lejárta előtt váltani kellett. Az eset új lendületet és témát adott Burleanu ellenzőinek.

A Császárnak becézett Ionuț Lupescu a megmentő szerepében költözött haza, miután hosszú éveken keresztül az UEFA struktúráiban vállalt szerepet. Profi, szakszerű, látványos, jól megszervezett kampányt csinált, és sikerült rengeteg nagynevű labdarúgót, és nem csak, felsorakoztatni maga mellett. Nyakába vette az országot, találkozott, ígért, fényképezkedett, egy olyan képet alakított ki magáról, aki tudja, hogy kell a hazai labdarúgás kivezetni a hullámvölgyből, és aki élvezi a többség támogatását.

A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni néhányat a támogatói közül: Cristian Chivu, Mircea Lucescu, Gigi Becali, Gică Hagi, Gică Popescu, Ilie Dumitrescu. Beszálltak a buliba a hírtévék nagyágyúi, Mihai Gâdea és Rareș Bogdan intenzíven kampányoltak Lupescu mellett, sőt, ez utóbbi az mondta, ha a Burleanu nyer, meggondolja, hogy más országba költözzön. A teljes sportsajtó odaállt Lupescu mellé, Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke is azt nyilatkozta, hogy amennyiben nyer, a teljes támogatását élvezni fogja.

A hajrában még Alex Ferguson, a Manchester United legendás edzője is megszólalt egy támogató videóüzenetben. Egy nappal a választások előtt, Ionut Lupescu még azt nyilatkozta, hogy kétharmados többséggel fog nyerni.

Aztán jött a pofára esés.

Burleanu 168 szavazatot kapott, míg Lupescura 78-an szavaztak. Mészárlás – hozta első oldalon a Lupescu egyik fő támogatójának számító sportújság. „Nem volt egy csekélység, de szétlőttük őket” – parafrazálta Burleanu az egykori államelnök munkaadóját, aki a 2009-es választási győzelme után azt mondta, hogy „e un fleac, i-am ciuruit”.

A legendás labdarúgó köré csoportosult sztárok nem értették, hogy mi történt. Vállvonogatás, csodálkozás, megdöbbenés, értetlenkedés, sértődés volt rájuk jellemző. Pedig milyen egyszerű a magyarázat. Négy oka van annak, hogy Burleanu gyakorlatilag földbe döngölte az esélyesebbnek tűnő vetélytársát.

A való világ nem a facebookon történik.

Ha valaki a billentyűzetein keresztül szemléli a világot gyakran félreismeri a valós képet. A „mindenki ott van a facebookon” azért csalóka, mert egyrészt nincs ott mindenki, másrészt pedig a nagy tömeg inkább hallgat. Az elégedetlenek, a nagyotmondók megszólalnak, véleményt nyilvánítanak, de álláspontjuk semmiképpen nem tekinthető általánosnak. Hasonló az eset az erdélyi magyar politikában is: ha valaki a facebook-kommentekből von le következtetéseket, az biza nagyon meglepődik a választási eredmények láttán.

Nem elég a kampányban dolgozni.

Burleanu gyakorlatilag négy éve járja az országot. A szavazói szemébe nézett, megoldott, intézkedett, megértett, meghallgatott, koccintott, közbenjárt. Nap, mint nap. A közvetlen kapcsolat és a közös munka által kialakított egy olyan elfogadottságot, amit a legprofibb ellenkampány sem tudott lebontani. Annyira beágyazta magát a hazai foci minden szintű struktúráiba, hogy a kampányban csupán felületi karcolásokat szenvedett. A szép ígéretek nem tudták legyőzni a kézzelfogható eredményeket.

Nem csak a véleményformálók szavaznak.

A Közgyűlésen az aranycsapat tagjainak nincs szavazati joga. Sőt Dragnea, vagy Ferguson sem szavazhat. Az első ligás csapatoknak 14 szavazata van a 255-ből. Ezzel szemben a harmadik ligás csapatoknak 66, a gyerek és ifjúsági kluboknak 61, a női focinak 29, a megyei labdarúgó egyesületeknek pedig 42 küldöttjük van. Ezen a szinten Lupescut csak a tévében látták. Burleanu pedig közéjük való, ugyanolyan „no name”, mint ők. Burleanu győzelme akár a kicsik forradalmának is tekinthető, akik egyszer az életben megmutathatták a nagyoknak, hogy mekkora erejük van.

Szóval nem mind arany(csapat), ami fénylik. Tanulságos. Nagyon tanulságos. Ezt a kampányt, és ami mögötte volt, érdemes lenne tanítani politikai és menedzser iskolákban is.

a szerző a Kolozsvári Rádió főszerkesztője

futballFRFelnökválasztásRăzvan BurleanuIoan Lupescuvélemény
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Vélemény