Tucatzenével szúrták ki a szemünket

A Colors című szám múlt héten jelent meg, mi azóta próbáljuk emészteni, és most sikerült annyi erőt gyűjteni, hogy valamit írjunk is róla hideg fejjel. Hogy miért? Az egyszerű válasz ez: Derulo szerzeménye nem vb-dal. Mit értünk ez alatt? Mitől vb-dal egy zeneszám?

A hivatalos dalok 1962 óta íródó története során világosan körvonalazódtak azok a jellemzők, amik igazán sikeressé, és emlékezetessé tettek egy-egy számot. Először is nem árt, ha kapcsolódik valamilyen szinten a rendező ország kultúrájához, zenéjének hangzásvilágához. Fontos az egyedi, jól megkülönböztethető dallam. A ritmus, amely karneváli, ünnepi, dicsőséges hangulatot kölcsönöz a szerzeménynek.

Na és itt jön be a képbe egy nagyon fontos jellemző, ami teljességgel megfoghatatlan, de a szurkolók, a labdarúgásért rajongók kórusként vágnák rá a választ a kérdésre: a dalnak focisnak kell lennie. Igen, ennél pontosabb megfogalmazás nem igazán létezik, a dalt meghallva a focira is kell, hogy asszociáljon a szurkoló. A számnak a focis életérzésről is tanácsos szólnia.

A Colors ezzel szemben egy silány minőségű divatsláger, aminek még a dallama sem egyedi. Aki nem hallgat Kiss FM-et egész nap, vagy nem plázában dolgozik, meg sem tudja különböztetni a száz meg száz hasonló, egy kaptafára készült számtól. Nincs köze a rendező oroszokhoz, unalmas, vontatott a dallam, egysíkú ritmus. Az az ember érzése, hogy legalább hatperces a szám, miközben alig haladja meg a hármat. A foci jut-e a rajongók eszébe meghallva a dalt a rádióban? Körülbelül annyira, mintha az Októbernek, októbernek elsején kezdetű népdalt hallgatná.

Sokkal inkább alkalmas lenne a Derulo-szerzemény a standard idegőrlő plázazenék szerepére, amelyek a ruhásboltok hangszóróiból bömbölnek. Már-már érezni az új ruhák szagát, hallani a plázacicák vihogását. Végül is egy fajta életérzést megidéz a szám, csak épp nem a megfelelőt. Bulizni mondjuk, lehet rá, picit eltérő slágerek szólnak a menő klubokban, bár ezt tanácsos inkább a buli vége felé betenni, amikor mindenkiben van egy „kis” alkohol, mert ezek polcán sem érdemel előkelő helyet.

Jasonünk nagyon nem érzi még ezt a soccer életérzést, nem ártott volna ellátogatni néhány MLS-mérkőzésre, egyre jobb a tengerentúli pontvadászat. Nem vitás, megérné olyan előadót felkérni, aki legalább minimálisan hiteles labdarúgás terén.

De, hogy alá is támasszuk fenti mondandónkat, jöjjenek a pozitív példák, az ízig-vérig vb-dalok a korábbi tornákról.

Afrika+foci= Örök focislágerek

A 2010-es torna előtt jócskán volt miért izgulni. Az építkezések, beruházások késésben voltak, a közbiztonság pedig közismerten rossz Dél-Afrikában. Ráadásul először rendeztek a fekete kontinensen ekkora kaliberű sporteseményt. A torna aztán zavartalanul lezajlott és pozitív szájízzel ért véget. A remek hangulatról két dal is tehetett, az egyik Shakira Waka Waka című slágere, míg a másik a Waving Flag K’Naan tollából. Előbbi már a címében is utal a rendező országra, a videoklipben és a helyszíni előadások során pedig helyi énekesek és táncosok is szerepeltek. A Magyar Televízió szerkesztősége által magyarra is átdolgozott Waving Flag pedig szomáliai szerző dala. Az afrikai hangulat mellett pedig mindkét szerzemény visszaadja a világbajnokság, a foci ünnepének hangulatát.

Globális focihimnuszok Franciaországból

Az 1998-as franciaországi vébére igencsak odatette magát a két előadó, Ricky Martin, valamint Dario G. La Copa de la Vida, illetve a Carnaval de Paris azóta is töretlen népszerűségnek örvend. Martin szerzeménye a focis dalok atyja. Ha focis dalokról van szó mindenki ezt dobja be elsőnek. A Dario-féle dal pedig azóta is számos szurkolói rigmus alapjául szolgál. Talán nincs is olyan csapat, amelynek rajongói ne bíztatnák erre a dallamra kedvenceiket.

Brazil vébéhez karneváli hangulat dukál

A legutóbbi világbajnokság sokáig emlékezetes marad. A fociőrült brazilok remek hangulatot csináltak nemcsak a meccsek alatt, de végig a torna teljes ideje alatt. Persze ez senkit sem ért meglepetésként, a brazil nép híres életszeretetéről, karneváljairól. Nem is lehetett kérdés, mi a sikeres dal receptje: természetesen a karneváli hangulat. Pitbullt érte a megtiszteltetés, hogy ezt megírja, és a kopasz popsztár élt is a lehetőséggel.

Ráadás: Bajnokok himnusza

Nem, nem a We Are the Champions, de hasonlóan sokat játszott és énekelt dal, ami elválaszthatatlanul összefonódott a futballal és egy focitornáról indult. Az E-Type Campione című slágere azóta is örökzöld a legalsóbb szinteken éppúgy elénekelik, mint a topligák vagy a Bajnokok Ligája megnyerésekor. Sajnos Gigi Becali előadásában is meghallgathattuk, bár ne kellett volna...

Összeállításunk végéhez érve szomorúan vehetjük tudomásul, hogy legalább négy évet kell várni, amíg ismét vb-hez méltó dalt hallhatunk.