Szintlépés – Orbán Zsolt jegyzete 

Eugen Neagoe vezetőedző nagyon is komolyan beszélt, amikor a Sepsi utolsó tavalyi bajnokija, az FC Voluntari pályáján elszenvedett három–nulla után nagytakarítást hirdetett. A téli átigazolási időszakban a liga 1-es klubok közül eddig a háromszékieknél jegyezhettük a legnagyobb játékosmozgást. Első körben többnyire csak távozókról érkeztek hírek, aztán szépen-lassan kiegyenlítődött az érkező és a csapatot elhagyó labdarúgók száma.

Az őszi fordulókban a Sepsi OSK a bajnokság azon alakulatai közé tartozott, amelyek viszonylag kevés légióst foglalkoztatattak, most egy új időszámítás kezdődik a piros-fehéreknél. A legutóbbi felkészülési meccsen így nézett ki a kezdőcsapat, ha a játékosok neve helyett a nemzetiségeket tüntetjük fel: magyar fiú a kapuban (a kisebbik) – katalán jobbhátvéd, horvát és elefántcsontparti belső védők, Fülöp-szigeteki balhátvéd – román és spanyol középpályások – portugál jobbszélső, román támadó középpályás, román-szudáni balszélső – nigériai középcsatár.

A játékrendszer tehát maradt a jó öreg 4–2–3–1, miközben a klub átigazolási politikája eléggé megváltozott. Az új szerzemények nagy részét a nemzetközi vizekről halászták ki az OSK emberei. Bár az átigazolási kampány még nem tekinthető lezártnak – a napokban kapusposzton és egy újabb középpályással is erősíthet a klub – bizakodásra adhat okot a mostani csapatátépítés.

Az újak más szintet képviselnek, mint a távozók többsége, jó érzés olyan játékosokat a székely klubnál látni, mint az FC Barcelonánál nevelkedett Albert Dalmau, vagy az ex-videotonos Filipe Oliveira, aki pályafutása elején a Premier League-ben is játszott pár mérkőzést, a Chelsea mezében.

Ousmana Viera és Daisuke Sato már bizonyított a román bajnokságban, mindketten stabil kezdőnek ígérkeznek a védelemben. Ugyanakkor Benjamin Kukunak is volt lehetősége megismerni a román futballviszonyokat, az FC Botoșani előtt Marosvásárhelyen, Clinceni-ben és Zilahon focizott. Jure Obsivac-ra és Marko Szimonoviszkra a ponthelyzeteknél lehet nagy szükség, a jól fejelő horvát-macedón páros korábban az RNK Splitnél játszott együtt. Sajnos Szimonovszki már azelőtt lesérült, mielőtt tétmérkőzésen bemutatkozott volna a piros-fehéreknél, kérdés, hogy milyen hamar tud teljesen felépülni a kulcscsonttörésből.    

Folytatva a sort, Alex Gorrin a Sunderlandnél sajátította el a sportág alapjait, az ifiknél csapatkapitányi kvalitásait is gyakorolhatta. Az egyedüli nem-légiósok eddig a Kolozsvári CFR-től csatlakoztak, Alexandru Chiriță és Yasin Hamed közül előbbi tűnik ígéretesebb igazolásnak.

A korábbi klubok, megvalósítások mellett nyilván sokkal fontosabb a játékosok aktuális formája, motivációja. Láthattuk például Sztefan Nikolics esetében, hogy az még nem jelent semmit, ha valaki korábban letett valamit az asztalra a román bajnokságban. A montenegrói csatárnál nem volt gond az akarással, de néha látványosan küzdött az elemekkel, így nem tudott igazán hasznára válni a csapatnak – nem is csoda, hogy a szerződését végül nem hosszabbították meg.

A felkészülési időszak rövid, február elején már folytatódik a bajnokság alapszakasza. Igaz, az edzők nem csak az antalyiai edzőtáborozást használhatják fel a csapat egységesítésére, a playout előtt jól jön ez a maradék négy forduló, ami alatt még jobban összeszokhat a társaság.

A program elég cifra, a Temesvári Poli és a Concordia Chijana ellen lesz keresnivalója a Sepsinek – még akkor is, ha a hazaköltözésre tovább kell várni –, de a Craiova és a Steaua otthonában nem lehet elvárás a győzelem.

Nem árt kicsit áttekinteni a szomszédokhoz közben, érdekes módon a medgyesieknél hasonló reform zajlik, az erdélyi rivális szintén légiósokkal erősítette meg a keretét, náluk a portugál-dél-amerikai vonal játszik inkább.

A külföldi játékosokra alapozó modell többször is célravezetőnek bizonyult már a román bajnokságban, elég, ha csak az Astra Giurgiu elsőségére, vagy a Kolozsvári CFR bajnoki címeire gondolunk. A Sepsinek első élvonalbeli idényében bőven elég lenne a túlélés is, majd jöhetnének lépésről-lépésre a jóval merészebb célok.