2024. március 28. csütörtökGedeon, Johanna

Újabb két év…

szerk. utolsó frissítés: 13:34 GMT +2, 2017. október 25.

Gondolatok Bernd Storck menesztése kapcsán.


Őszinte és valós gondolkodás nélkül nincs lehetőség a fejlődésre. Az igazság az, hogy gyengék vagyunk! Ennyi.

Bernd Storck és a húsz másik német szakember ezt tudta, és tudott (volna) segíteni a magyar labdarúgáson. Menesztése hiba, egy megkezdett munka marad félbe, mert némi felháborodás érződik, hirtelen felindulásból, néhány rosszabb meccs miatt. Tavaly értett hozzá, idén nem? „Jöjjön vissza Dárdai!” – kérik. Nos, ő nem jön – szerencsére, hiszen ő is tudja, az lenne a magyar foci legnagyobb tragédiája. Két év alatt őt is elérné a gyűlölet, és bukott edzőként kulloghatna el. Ő így tud a legtöbbet segíteni, hogy a berlini munkájának köszönhetően még a térképen maradunk. Csernai Pál BEK döntőig vezette a Bayernt, Sopronban megbukott…

Az évszázad mérkőzésén megvertük az angolokat 6:3-ra, akiket addig soha senki. Erre alapozunk, pedig, ez nem igaz! Az angolokat már azelőtt is többször legyőzték, ráadásul ez egy tét nélküli barátságos meccs volt. Az „évszázad mérkőzése” egy reklámfogás (TV-s mérkőzés volt, ami akkortájban ritkaságnak számított), amit már a meccs előtt kijelentettek, ilyen egy évszázad során sokszor elő szokott fordulni, legutóbb a Mayweather–Pacquiao bokszmérkőzés volt az évszázad meccse – kifejezetten unalmas összecsapásra sikeredett. Azonban a 6:3 mégis jelentős volt, de nem ezért.

A futball kezdetekben igen statikus volt, a három védő előtt két középpályás és öt csatár játszott, mindenkinek megvolt a helye a pályán (azelőtt 2–3–5). Sebes Gusztáv a középcsatárát, azaz Hidegkuti Nándor hátra vonta, így a középpályás fölénynek köszönhetően óriási különbség alakult ki, ráadásul a futballforradalmat a TV-nek köszönhetően milliók láthatták. (Hihetetlen, de még ma is sok szurkoló van, aki azt hiszi, hogy a támadójáték minősége a csatárok számától függ. A gyenge minőségű futball magával húzta az újságírást, meg a szurkolókat is. A legtöbb magyar úgy nézi a labdarúgást, hogy egyáltalán nem érti, mi történik a pályán.) Az innovatív taktika nem egyedül Sebes érdeme, hanem egy folyamat eredménye, többek között Jimmy Hogan (20-as évek) és Bukovi Márton (40-es, 50-es évek) MTK edzők és „futball gondolkodók” munkája is benne van.

A 20-as, 30-as években nem elég, hogy jók voltunk, de folyamatosan megfordultak nálunk Európa (elsősorban Anglia – a kor legjobbjai) legnagyobb edzői, akik előadásokat tartottak, vitatkoztak és közösen gondolkodtak a magyar edzőkkel és futballértelmiséggel a játékról, illetve a mi edzőink is járták Európát. Benne voltunk a vérkeringésben. Magas szintű volt a játékosok képzettsége. Továbbá egységesen gondolkodtak a futball szereplői és egységes volt a klubcsapatok valamint a válogatott stílusa is. Mindezek együtt vezettek oda, hogy Magyarország olimpiai bajnok (1952) és nem hivatalos Európa-bajnok lett (Közép-európai kupa – 1953.), illetve vb-ezüstérmes (1954; sajnos a döntőben a németek egy sikeres taktikával és Hidegkúti kikapcsolásával legyőztek minket).

A 20-as, 30-as évek innovatív munkája az 50-es évekre érett be igazán (ne felejtsük 1938-ban már vb-döntőt játszottunk) és a lendület kitartott a 60-as évek végéig. A kommunista hatalom a babérokat learatta, de az európai vérkeringésből kizárta az országot, és mire 1986-ban, illetve a rendszerváltáskor feleszméltünk már késő volt. Főleg azért, mert azóta sem történik semmi, maximum szavak szintjén.

„Nehogy már egy külföldi jobban tudja” – mondja a belterjes „szakma”, aki nem csak a külföldieket, de a fiatalokat sem engedi a tűz közelébe. Közben nem tűnik fel, hogy a kupacsapataink már az őszt sem élik meg, vagy, hogy nincs jegyzett játékosunk az európai mezőnyben! És ezt a gondolkodást átveszik az újságírók és a szurkolók is. Pökhendien mondjuk, hogy nehogy már a „bálnavadász izlandiak kijussanak”, és megsértődünk, ha azt mondják, Torghelle milyen pocsék csatár (Daily Mail, okt. 4.). És meglepődünk azon, hogy nem jutunk ki egy világeseményre, és ezért kirúgjuk az edzőt - kétévente…

Mindezek ellenére, tavaly óriási bravúrral sikerült kiharcolni az Eb-szereplést majd Franciaországban is helytállt a csapat. A tavalyi csodából azt kellett volna leszűrni, hogy milyen csodálatos élményt tud adni a foci, és meggyőzni a gyerekeket, hogy menjenek focizni! Kevés gyerekből nehéz sok ügyeset kiválogatni… Ki kellett volna használni azt az eufóriát, amit kiváltott az esemény. Ennek ez lett volna az értelme! Kicsit élvezzük az életet! És értékeljük, hogy a komoly munka mit eredményez! És kicsit elképzelhessük, milyen jó lesz majd egyszer újra idetartozni. Ehelyett azt szűrtük le, hogy mostantól minden világeseményen ott a helyünk…

Ameddig nincs diagnózis, addig nincs gyógyulás sem. A diagnózis pedig az, hogy alig vagyunk jobbak, mint Feröer. „Ez a realitás”, mondják is sokan, a másik fél meg ezen a mondatot gúnyolódik és a kapitány menesztését követeli. Pedig ebből a mondatból nem az következik, hogy ezzel kéne megelégedni, hanem, hogy innen kell elindulni. A magyar válogatott tízes skálán egyes. Kemény munkával, egyszeri alkalommal el lehet érni az ötöst, ami az Eb-részvételhez kellett, de hosszú távon csak a második szintet érheti el. Majd a hármast, a négyest és így tovább. Ha elérjük a középszintet, akkor reménykedhetünk a bravúrban, hogy legyőzzük Svájcot, ha elérjük a jó szintet, akkor már elég a jó játék is ehhez. Ha ismét elérjük a tízest, akkor reménykedhetünk a bajnoki címben! De ez évtizedes munka, nem kétéves ciklus. Ráadásul a válogatott csak a jéghegy csúcsa…

Ha ezen a gondolkodáson nem változtatunk, akkor akár ez is megtörténhet: Carlo Ancelotti szövetségi kapitány (2017–19), Luis Enrique (2019–21), Dárdai Pál (2021–23), José Mourinho (2023–25)… Legjobb eredmény: csoportharmadik….

Könczei Soma,
edző, Dribli Erdélyi Gyerekfoci Klub

futballBernd Storckvélemény
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Vélemény