Ébresztő fiúk, az angyalát!

A helyzet odáig fajult a hétvégén, hogy a múlt, jelen, jövő, stadion és szurkoló nélküli Bukaresti Juventus is két vállra fektette a piros-fehéreket.

Pedig annak alapján, ami az elmúlt években Sepsiszentgyörgyön zajlott, sok mindenre lehetett számítani, csak arra nem, hogy lassan az egész ország az OSK-n fog röhögni. Az elmúlt évek figyelemreméltó, bravúros teljesítménye, és a kissé váratlan, de annál szenzációsabb feljutás arra engedett következtetni, hogy az első osztályban is ugyanaz a mentalitás, alázat, fegyelem fogja jellemezni a gárda játékát. Ehhez képest most, a bajnokság harmadánál ott tartunk, hogy tizenegy lélektelenül elfocizgató játékos hoz szégyent hétről-hétre a klubra, a szurkolókra, a vezetőségre.

Szégyent hoz arra, amit hosszú évek áldozatos munkájával elért ez a főnixmadárként újjászülető együttes, amelyben minden egyes dolgozónak megvolt a maga szerepe. Amit többnyire más játékosok teljesítettek be, nem kis részben a lelkes szurkolótábornak köszönhetően. Mert amit a Székely Légió évről évre letesz az asztalra, az egészen egyedi. Remek hangulatot varázsolnak bárhol is játsszon a csapat, Szucsávától, Nagyváradig, ráadásul egészen egyedi és becsülendő az a sportszerűség, amely minden mérkőzésen jellemzi biztatásukat. Teszik ezt úgy, hogy minden vendégszereplésen, válogatott szitkokat, elemi gyűlölködést, zsigeri ellenségeskedést kell elviselniük.

És a drukkerek tűrtek, bizakodtak, reménykedtek, türelmesek voltak, időt adtak kedvenceiknek. A Juventus elleni vereség azonban már megbocsájthatatlannak minősült. A keménymag a rendes játékidő vége előtt öt perccel elhallgatott, elénekelte a Székely Himnuszt, majd elhagyta a stadiont. A közösségi médiában Simon Tibort a Ferencváros egykori hátvédjét idézték. „Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha.” Nem lehet vitába szállni ennek a mondatnak az igazságával. Talán ez fogalmazza meg a leghűebben, mi egy profi labdarúgó dolga.

A rossz teljesítmény elfogadható akkor, ha a játékos, a csapat annyit tud. A Sepsi OSK idei teljesítménye elfogadható lenne, ha a játékosok, a csapat ennyire lenne képes. Ha látszana a játékosokon, hogy mindent beleadnak, ha lélekszakadva rohannának minden labdáért, ha minden tőlük telhetőt beleadnának a párharcokba, és akkor születnének hasonló eredmények, nem érhetné szó a ház elejét. Erről azonban szó sincs. Ezt a mentalitást, csak nyomokban lehet felfedezni a csapaton, azt sem mindenkin. Ez pedig oda vezetett, hogy az eddig nyeretlen, teljesen reménytelen helyzetben levő Bukaresti Juventus is legyűrte a csapatot, és megszerezte idei első győzelmét.

A bajnokságból lement tizenöt forduló, ennyi idő alatt a csapatnak össze kell kovácsolódnia, a bajnokság iramát, bírói felfogását meg kell szokni, szóval ezek mögé nem lehet rejtőzni már. A brassói vendégszereplés biztos, hogy nem könnyű, de ezt sem lehet folyamatosan felhozni a rossz szereplés okaként. Ez a kényelmetlenség pedig hamarosan elhárul. Nem kis részben a számtalan kalákának köszönhetően, a szurkolók, a város lakói önként segédkeztek a helyi stadion helyreállításában. Az ők munkájukat is semmibe veszi a csapat, ha nem áll be gyökeres változás a fejekben a közeljövőben.

Sepsiszentgyörgy és Székelyföld ugyanis megérdemel egy olyan együttest, amelyik minden mérkőzésen odateszi magát, harcol és küzd azokért, akiknek ez a csapat a mindenük, és akiket képvisel. Ébresztő fiúk, most már teljesíteni kell!

Nyitókép: Manases Sándor