2024. március 28. csütörtökGedeon, Johanna

Novák Eduárd: csak egy cél kell és sok kitartás

Ambrus István utolsó frissítés: 19:30 GMT +2, 2019. január 21.

A márciusi pályavilágbajnokságra és a 2020-as tokiói olimpiára készülő székelyföldi kerékpározót, sportvezetőt egyebek mellett a sikerei receptjéről kérdeztük. Exkluzív interjú a Román Kerékpáros Szövetség elnökével.


Novák Eduárd minden értelemben a kerékpáros sportág romániai zászlóvivője. Több mint 29 aranyérmet nyert, a 2008-as pekingi paralimpiáról ezüst-, a 2012-es londoni játékokról pedig aranyéremmel tért haza egy ezüst mellett. 2013 óta a Román Kerékpáros Szövetség (FRC) elnöke, megalapította a Tusnad Cycling Team klubot. A múlt évtől Team Novak nevet viselő csapat Románia egyetlen kontinentális kerékpáros együttese.

Novák Eduárd szerint a siker receptje egyszerű: egy cél kell hozzá és sok kitartás.

Embed from Getty Images

A sportoló, aki 2017-ben kerékpár-akadámiát létesített, jelenleg a márciusi pályavilágbajnokságra és a 2020-as tokiói paralimpiára készül. Tervei szerint ez lesz az utolsó ötkarikás megmérettetése, amely után inkább a tehetséges romániai versenyzőkre és a gyerekeire szeretne figyelni.

A jelenleg 42 éves versenyző gyorskorcsolyázóként kezdte a pályafutását, de egy autóbaleset következtében elveszítette egyik lábfejét, ez után döntött úgy, hogy a kerékpáros sportágat választja. Tapasztalatait a Román Kerékpár Szövetség vezetőjeként adja tovább és arra törekszik, hogy országos szinten minél több tehetséges versenyzőt neveljen.  

Mennyire népszerű a kerékpárversenyzés Romániában és miben sikerült fejlesztened ezt a sportágat?

Novák Eduárd: Amikor 2013-ban átvettem a Román Kerékpár Szövetséget, akkor 170 versenyzői licensz volt kiadva, most elértük a 700-at. Egyre több kerékpárversenyt szervezünk, 2013-ban évente 25 hivatalos verseny volt, jelenleg pedig több mint száz van csak a hegyikerékpáros szakágban. Az arányok hasonlóak az országúti versenyeknél is, ezekből az akkori öt helyett most 25 van.

A leigazolt és amatőr kerékpárversenyzők száma az összes szakágat figyelembe véve országos szinte eléri az ötezret. Ez nagy fejlődést jelent és az is előny, hogy a legtöbb versenyt a szövetségtől függetlenül szervezik, mert ezt az sem befolyásolhatja, ha netán a szövetségnek anyagi gondjai adódnának.

Természetesen a FRC is támogatja ezeket a magánklubokat. 2013-ban összesen 29 kerékpáros klub volt Romániában, jelenleg pedig 83. Ezen belül vannak olyanok, amelyek csak gyerekekkel, vagy kizárólag felnőttekkel foglalkoznak. Az állami klubokat a minisztérium finanszírozza, a magán kluboknak nagyon jónak kell lenniük a marketing terén, hogy megfelelő finanszírozást kapjanak. Az én kerékpáros csapataimat 90 százalékban bukaresti cégek támogatják.

Manapság egy román kerékpárversenyzőnek minden lehetősége adott ahhoz, hogy profivá váljon. Abban a rendszerben, amelyet az utóbbi években alakítottunk ki, például egy öt éves gyerek számára minden lehetőség biztosított ahhoz, hogy jó eredményeket érjen el és kijusson akár az olimpiára. Vannak profi csapatok, bekerülhet a válogatottba, így nemzetközi versenyeken is részt vehet. Az összes többi tényező a sportoló akaratán, kitartásán és tehetségén múlik.

Milyen szempontok alapján dől el az elején, hogy ki számít tehetségesnek ebben a sportban?

Elsősorban fizikai adottság kérdése, másodsorban akaraterő, harmadsorban pedig az, hogy egy versenyzőnek a győzni akarás legyen a legfőbb célja. A kerékpár-akadémián belül több részre osztjuk fel a szezont, a téli időszakban az erőnlét fejlesztésére, az alapozásra helyezzük a hangsúlyt, tavasszal vannak a specifikus edzések, nyáron pedig a versenyekre koncentrálunk. A gyerekek kevesebbet edzenek, de a fizikai erőnlét kifejlesztése mellett nekik fegyelmet is kell tanulniuk és jobban kell figyelniük a táplálkozásra is. Ezek a profi sport legfőbb alapjai: a táplálkozás, edzés és a pihenés. Ha ez szakszerűvé és rendszeressé válik, erre később lehet építeni.

Az alapvető edzések a kerékpáron zajlanak, de emellett kiegészítő sportokat is beépítünk a programba: az úszást, szaladást, vagy az edzőtermi edzést. Országosan nézve Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön, illetve Bukarestben és környékén van a legtöbb kimagaslóan jó teljesítményű kerékpáros. Nagyon sok olyan hely van az országban, ahol egyáltalán nincs sportaktivitás. Arra törekszünk, hogy minél több kerékpáros klub jöjjön létre máshol is.

Mi alapján választod ki az edzőt, akivel dolgozol, amellett, hogy technikailag jónak kell lennie?

Már 2011 óta egy olasz edzővel dolgozom együtt, az edzésprogram alapján minden megvan ahhoz, hogy március közepére jó formában legyek. Nem elég csak a szakedzésre koncentrálni, a személyi kapcsolatnak is jónak kell lennie. Fontos, hogy jól egyezz az edzővel, mert akit nem tudsz elviselni, azzal nem is tudsz együtt dolgozni. Egy edzőnek jó pszichológusnak is kell lennie, a versenyzőit tudnia kell motiválni és menedzselni. 

Melyek voltak a kerékpáros karriered legnehezebb pillanatai?

A legnehezebb időszak az elején volt. Nem kaptam szakmai tanácsot sem a táplálkozással, sem a versenyekkel kapcsolatban. Emiatt sokat hibáztam az elején, de sok tapasztalatot is szereztem. Az egyik legsikeresebb periódus a 2009–2013-as időszak volt.  Öt évvel ezelőtt lettem a kerékpáros szövetség elnöke, ahol újabb kihívásoknak kellett megfelelnem. Jelenleg azt érzem, hogy más úton vagyok, mint eddig. Megváltoztak az ellenfelek, magasabb szinten folynak a versenyek és nekem is alkalmazkodnom kell az elvárásokhoz. Remélem, hogy idén ismét dobogóra állhatok.

Az anyagiaktól eltekintve, kik és miben támogattak a legtöbbet az eddigi pályafutásod során?

Az elsőszámú támogatóm a feleségem, aki mindig mellettem állt és lehetővé tette a megfelelő hátteret ahhoz, hogy sportolhassak. Persze nagyon sokat köszönhetek azoknak is, akik anyagilag támogattak. Ilyenek az  Apemin Tusnad, a MOL, és a Casco, a városi es megyei tanács.  Ez a sportág nagyon költséges. Az a kerékpárváz, amelyet az olimpiára felépítek, tízezer euróba kerül és ehhez hozzáadódnak az egyéb alkatrészek költségei. És ebből a kerékpárból hat darabra van szükségem. Két országúti, két időfutam- és két pályakerékpár, plusz még a versenykerekek.

A 2012-es londoni paralimpia volt az egyik átütő siker az életemben, mert sok éven keresztül senkit nem érdekelt, hogy mivel is foglalkozom. Még Csíkszeredában sem fogták fel akkoriban igazán, hogy mit jelent, ha valaki sorozatban nyeri az aranyérmeket. Kissé frusztráló volt, hogy nem kapom meg a nekem járó tiszteletet és elismerést.  Nagyon jólesett, hogy amikor a londoni olimpiai győzelmem után hazatértem, több százan köszöntöttek. Remélem, hogy erre a tokiói győzelemmel is rászolgálok. Az emberek közül sokan irigylik a sikereimet, de nem ez a lényeg. Soha nem az motivált engem, hogy a város mit gondol rólam, a céljaimat követtem.

Mi volt az elmúlt több mint 16 év legfőbb tanulsága?

A kitartás. Ez a siker kulcsa. Az elmúlt években rengetegszer feladhattam volna, de az egész karrierem arról szólt, hogy kitartottam, és mindig próbáltam jobb lenni. Jól kamatoztattam ezt a sikert, elnöke lettem a Román Kerékpár Szövetségnek, alelnöke lettem a Balkán Kerékpár Szövetségnek, a Nemzetközi Kerékpár Szövetség (UCI) paralimpiai tanács tagja lettem. A mai napig is aktív szereplője vagyok a sportéletnek, ahhoz képest, hogy a legtöbb olimpiai bajnok az olimpiai győzelem után eltűnt a közéletből. A Román Kerékpár Szövetségnél az a célom, hogy a tudásomat tovább adjam, megkönnyítsem az olyan sportolók életét, akik bajnokok akarnak lenni.

Mennyire változtatott meg az, hogy az elért siker miatt a figyelem középpontjába kerültél?

Nem tulajdonítok nagy jelentőséget ennek. Az eredményeimmel promováljuk ezt a sportágat, de nem szálltam el a sikerektől. Ma is úgy tudok élni, mint egy egyszerű sportoló, ugyanúgy járok edzőtáborba és ugyanúgy meg kell dolgoznom a sikerért, mint évekkel ezelőtt.

Van különbség számodra verseny és verseny közt, vagy csak a tét a fontos, hogy győzni kell?

Most csak a nagy versenyekre készülök, és már én sem vagyok annyira fiatal, hogy minden versenyen jól menjek. A kisebb versenyek felkészülésnek számítanak a világbajnokságra, amelyen tényleg jó eredményt akarok elérni.

A 2020-as tokiói paralimpia versenyed lesz az utolsó olimpiai megmérettetésed?

Több mint valószínű. Rengeteg energiát igényel ez a felkészülés, jelenleg is Spanyolországban edzem, március közepén pedig pálya világbajnokságom van. Ez azzal is jár, hogy két hónapig úton vagyok, távol a családtól. Ez az utolsó lehetőségem, hogy még eredményt érjek el Tokióban.

Embed from Getty Images

A 2020-as paralimpián kik lesznek a vetélytársaid?

Van egy szlovák versenyző, akinek az utóbbi években nagyon jól megy egyéni versenyeken: Joszef Metelka. Van pár amerikai és orosz versenyző, 5-6 olyan sportoló, akivel meg kell küzdjek.

A gyerekeid is követik a példádat a sport terén?

Mindhárman kerékpároznak elég profi szinten, a két fiam és a lányom is. Mindhárman dobogós helyezéseket értek el az országos versenyeken. Van egy közös családi témánk, ami nagyon jó. A tokiói verseny után rájuk szeretnék figyelni.

Hogy sikerül összeegyeztetni a sportot a magánélettel?

Megvan mindennek a periódusa, felosztom az évet. Amikor egy nagy versenyre készülök, akkor csak arra koncentrálok, más téren nagyon minimális az aktivitásom. A versenyre mentálisan és fizikailag is teljes mértékben koncentrálni kell és fel kell venni azt a hangulatot, azt a tempót. Ősszel mindig előkészítjük a következő évet.

Kik a példaképeid?

Ivan Patzaichin, aki négy olimpián négy aranyérmet szerzett a kitartása miatt, és Fabian Cancellara, de nem vagyok az a rajongó típus. Engem az motivál, hogy Tokióban dobogón legyek. Arra törekszem, hogy a legjobb eredményemet érjem el.

Van olyan romániai versenyző, aki a helyedbe léphet, miután abbahagyod a versenyzést?

Jelenleg nincs, mert nagyon magas a szint, az elvárás. Annak ellenére, hogy 2012-ben bulgár típusú kerékpárral versenyeztem, most a legjobb kerékpárt kell megvennem, hogy felvehessem a versenyt az ellenfelekkel.

Az ország hírnevét is sikerült öregbíteni a nemzetközileg elért eredményeiddel.

Nem ez volt a célom, de örülök, mert vannak olyan versenyzőink, akik nemzetközi versenyeken is helyt állnak több szakágban. Például Serghei Țvetcov, Eduard Grosu országúti versenyzők, Vlad Dascălu Spanyolországban elő versenyző, aki tavaly U23-as világkupát nyert XCO-ban (mountain bike). Vannak olyan versenyzők, akik nemzetközi szinten képviselik az országot és dobogóra kerülnek.

Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik a sportot választották életcélul?

Azt, hogy ne adják fel és azért edzenek, hogy nyerjenek. Ne a pénz motiválja őket.

Novák Károly EduárdinterjúRomán Kerékpáros Szövetség - FRCkerékpározás
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Portré