2021. február 28. vasárnapElemér
Észt oszt a Lelátó

Hogyan válhatott fizetésképtelenné a Barcelona?

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 19:45 GMT +2, 2021. február 03.

Felfoghatatlan állapotok uralkodnak az Fc. Barcelonánál, kicsit utánajártunk, hogy mi vezetett a katasztrófához.


Napok óta érkeznek a hírek a Barcelona körüli botrányról, a Lelátó is foglalkozott vele, hiszen bár nem kapcsolódik szervesen a magyar sporthoz, a katalán klub meghatározó szerepet tölt, és töltött be a világ labdarúgásában az elmúlt bő egy évtizedben.

A 2008-09-es szezon kezdete óta a Barcelona 8 alkalommal nyerte meg a világ egyik legerősebb pontvadászatának számító spanyol bajnokságot és háromszor ülhetett fel a világfutball trónjára a Bajnokok Ligája serlegének elhódításával. Miközben azonban ezeket a fantasztikus eredményeket érte el, a háttér sokunk számára rejtve maradt.

Spanyolország futballja a közelmúltban is a (szintén sikert sikerre halmozó) Real Madridról és a Barcáról szólt, azaz a „két nagyról”, ahogy általában szokás volt nevezni őket, néha még ma is, bár napjainkban az Atlético Madrid is jelentős erőt képvisel. A madridi és a barcelonai klub ronggyá verte a spanyol bajnokságot, a 2009-2010-es szezonban például utóbbi 99 pontot szerezve nyerte a bajnokságot, miközben előbbi 96 pontot gyűjtött és 102 gólt szerzett. Az akkor még Priméra Divisiónnak hívott bajnokságban gyakoriak voltak a hatalmas gólkülönbségek, mindkét csapat könnyedén verte a nála jóval gyengébb ellenfeleket, a második helyezett madridi klub 25 pontot vert a harmadikra.

A Bajnokok Ligájában szintén elképesztő teljesítményt nyújtottak a csapatok, a 2008-09-es és a 2013-14-es bajnoki évadok közötti hat szezonban a tizenkét lehetségesből összesen kilenc elődöntős (!) pozíciót tudnak felmutatni, háromszor ráadásul ők is nyerték a BL-t. Mint utólag kiderült, ezek voltak a rossz éveik, hiszen az azóta lejátszott hat BL-ből szintén behúztak négyet.

Felmerül a kérdés, hogy a spanyol futball járt ennyivel a világ előtt? Nos egyrészt a spanyol futball a világ előtt járt, de még ez sem indokolna ilyen brutális dominanciát. A válasz másik része ugyanis a pénzben keresendő.

kép: A 2009-2010-es szezon tévés pénzeinek az eloszlása a topligákban, forrás: topsoccer, via Laliga.com


A fenti képen jól látszik, hogy a Realt és Barcát egyszerűen kitömték pénzzel. 2009-10-ben mindkét csapat évi 140 milliót kaszált a TV-s jogdíjakból, vagyis többet, mint az angol, a francia és a német bajnok összesen. Ezeknek a pénzeknek hála a Real és a Barca sorban igazolta a világklasszis játékosokat, nem mellesleg csillagászati összegeket adva nekik fizetés gyanánt. A teljesség igénye nélkül felsorolva a legdrágábbakat*. Barcelona: Ibrahimovic – 70 millió, Neymar - 90 millió, Suarez - 80 millió, Real Madrid: Cristiano Ronaldo – 94 millió, Kaká – 67 millió, Bale – 101 millió, James Rodriguez - 75 millió**. Hogy értsük, hogy ez mit jelent: a Bayern München, amely Európa legerősebb gazdaságával rendelkező országából jön, és annak első számú csapata, először a 2017-18-as szezonban fizetett 40 millió eurónál többet egy játékosért.

A fenti képen az is jól látszik, milyen egészségtelen módon osztotta el a spanyol szövetség a juttatásokat. A pénzügyileg legjobban teljesítő Premier League-ben az első és az utolsó helyezett közötti különbség durván 58%, addig a Priméra Divisiónban 1000%-nál is nagyobb a diferencia, és míg Angliában az ezüst és a bronz között 2.9 millió euró van, Spanyolországban az ezüst kis híján száz millióval ér többet, mint a bronz (a 2009-10-es szezonban a Valencia volt a harmadik).

Ez az egyenlőtlen elosztás természetesen azt jelentette, hogy a kiscsapatok „éheznek”, miközben a nagyok „jól laknak”, és természetesen azt is, hogy a bajnoki elsőségek minden évben a két nagy piac egyikére vándorolnak. Ebbe a tervbe (hatalmas bravúrral) egyedül az Atlético Madrid tudott beleköpni a 2013-14-es évadban.

A történet már az eddigiek alapján is keserű szájízt hagy maga után, pedig a java még csak most jön. 2013 decemberében a Financial Times szakírója James Fontanella-Khan arról írt cikket, hogy több spanyol klubnak (a két nagyon kívül többek között a Valencia, az Osasuna és a Herculés) is Európai Uniós vizsgálatokkal kell szembenéznie, mert jogtalanul használt fel állami pénzeket. A teljes összegeket többmilliárd eurós nagyságrendűre becsülte. A vizsgálat végül végbement és úgy a Real Madridot, mint a Barcelonát elmarasztalta, arra kötelezve a klubokat, hogy fizessék vissza a jogtalanul kapott juttatások egy részét. A jogtalanul kapott juttatások változatos formát öltöttek, kedvező adózási feltételektől (ami játékosfizetések adózásánál különösen jól jön) elkezdve, egészen odáig, hogy az állam felelősséget vállalt bankoktól felvett kölcsönökért.


(Joaquín Almunia, a vizsgálat egyik kezdeményezője. fotó: Andrew Harrer/Bloomberg via Getty Images)
A vizsgálatnak 2016-ban lett vége, de 2012 szeptemberében a BBC arról írt, hogy a gazdasági világválság utórezgéseit nyögő Spanyolországot ki kell mentenie az EU-nak, tehát gyakorlatilag a spanyol állam, miközben egyik kezével a válságot kezelendő megszorításokkal nehezítette az adófizetők életét, (amelyek miatt utcai összecsapások is kitörtek, pl. a bányászok és a rendőrség között), a másik kezével szórta a pénzt a futballra.

2016 és a vizsgálat után a Real és a Barca úgy tűnik más irányt vett. Bár a közvélemény szemében Florentino Perez a madridi gárda klubelnöke a megalomániás pénzszóró, a valóságban a Barca szinte kilencszer annyit költött 5 év alatt, mint a Királyi Gárda. Bár a Real a tavalyi szezonban nettó -220 millióval jött ki az átigazolási szezonban, a 2016-17-es szezontól számítva összesen 46.5 milliót költött játékosokra (a 2020-21-es szezonban 100.5 milliót keresett transzfereken). A Barcelona 360 milliót tapsolt el ezen időszak alatt, 135-be került Dembelé, 145-be Coutinho és 130-ba Griezmann, hogy csak a legnagyobbakat említsük.


(A mai napig ki nem fizetett, 140 millióba kerülő Philippe Coutinho bemutatása)

Ezzel el is érkeztünk a Barcelona jelenlegi helyzetéhez, amelyről Sid Lowe, az amerikai espn.com szakírója részletes cikket írt. Az anyagban katasztrofális helyzetjelentés szerepel, a katalán klub teljes adóssága 1.173 milliárd euró (a cikk szerint a Real Madridé is 900 millió), ebből ráadásul 720 millió rövid lejáratú adósság. Ilyen összegekkel eddig államokkal kapcsolatban találkoztunk a híradásokban, most viszont egy sportklub, kvázi cég tartozik ennyivel.

Az őrült összeget két dolog okozza, az egyik a nevetséges mennyiségű transzferdíj, De Jongért 48 millió, Pjanicért 52 millió, de tartozik a klub még Vidalért, Cucurelláért, Trincaoért, Emersonért Arthurért, és a poén a végére: Coutinhoért, méghozzá 40 millióval. Ez azért vicces (és persze szomorú), mert Coutinho szerződésében van egy záradék, miszerint a Barca köteles 5 milliót fizetni a Liverpoolnak, amennyiben a brazil BL-t nyer. Nos, a brazil BL-t nyert, méghozzá nyáron, csak éppen a Bayern Münchennel. Vajon ezért is ki kell fizetnie a katalán klubnak az 5 milliót?

A másik ok, Lionel Messi egészen brutális fizetése. Már írtunk kedves olvasóinknak az argentin zseni szerződéséről, amely által 2017 és 2021 között 555 millió euróra válig jogosulttá. Ez az összeg nyilván egy realitásérzéket nélkülöző megállapodás eredménye, ahol Bartomeu egykori klubelnök egyetlen célja az volt, hogy megtartsa a lassan klubemblémává váló játékost.


(Imígyen néz ki 300 millió euró egy képen. fotó: Barcelona Facebook)
És hogy hova vezették a világ legnagyobb bevételével rendelkező klubot a transzferdíjak és az őrült fizetések? Hát először is fizetésképtelenné tették. A Football Espana szerint a Barca 63.5 millióval tartozik Messinek, ebben az összegben fizetés és bónuszok is vannak. Másodszor pedig a katalánok hosszú ideőre elveszíthetik a versenyképességüket, kénytelenek lesznek pénzzé tenni a legjobbjaikat, valószínűleg lényegesen a piaci ár alatt. Igazolniuk természetesen még nehezebb lesz, hiszen az összes sajtóban megjelent hír, miszerint a Barca vinne Marcos Alonsótól Neymarig mindenkit innentől érvénytelen, a valóság az, hogy a Barcelona jelenleg azt az Eric Garciát sem engedheti meg magának, aki 3 millióba kerül.

A fentiek fényében számomra igencsak nevetségesnek tűnnek a Ferencvárost érő „nem él piaci alapon” kritikák. Az európai futball legszűkebb elitjében szereplő klubok közül kevesebben élnek piaci alapon (Bayern, Liverpool), mint ahányan kijátsszák a rendszert (Barcelona, Real Madrid, Manchester City, PSG), a nagyságrendek ráadásul nagyon különböznek, a Ferencváros 20 milliós támogatása földön fekvő aprópénz a spanyol futball sok száz milliós, országszintű pénzügyi megszorító intézkedések közepette odaadott juttatásai mellett.

A fontosabb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy ki lesz a következő „nagyágyú”, aki ész nélküli költekezés miatt csődközelbe jut? Vajon nem lenne-e szükség egy koherens és jól átgondolt pénzügyi politikára, netalán fizetési sapkára? Ha pedig szükség lenne, akkor melyik az a szervezet, amelyik ezt életbe tudná léptetni és ellenőrizni is tudná, hogy ne jusson a gittegyletként működő UEFA Financial Fair Play-nek nevezett szabályrendszerparódiájának sorsára? Nehéz kérdések ezek, de fontos lenne őket megválaszolni, mert a labdarúgás hosszú távú jövője múlhat rajtuk.

* A cikkben szereplő összegek csak a transzferdíjat tartalmazzák, ehhez még hozzájön az aláírási pénz, a fizetések és az egész adója, csakúgy mint a bizonyos periódusok után járó különböző bónuszok.

** Az átigazolási díjak a transfermarkt.de oldalról származnak

források:
Financial Times, James Fontanella-Khan
Independent, Sam Wallace
TheGuardian, JenniferRankin
ESPN, Sid Lowe

Borítókép: Fc Barcelona Facebook

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Észt oszt a Lelátó