2021. február 28. vasárnapElemér
Észt oszt a Lelátó

A magyar labdarúgás elmúlt 10 éve - második rész

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 14:54 GMT +2, 2021. január 24.

A Lelátó a magyar labdarúgás elmúlt tíz évéről szóló cikksorozatának második része


Az első részben 2013 őszéig jutottunk, így most kezdjük ezzel a kampánnyal. A magyar válogatott két olyan sokkoló vereségbe futott bele, ami két kézzel rángatta ki a tespedtségből a magyar futballt. Az őszi első meccsen Románia, a csapat nélküli Marica találatával másfél perc alatt megszerezte a vezetést, majd végül kiütéssel, 3-0-ra nyert. A kategórikus vereség ellenére Egervári szerint nem volt esélytelen a csapat, az NSO-nak adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy „ma jobbak voltak, el kell fogadni”. Arra, hogy miképp lehetett jobb három góllal az a román válogatott, amelyikről fél éve még azt nyilatkozta, hogy „nagyjából annyit tudnak, mint mi”, arról egységes narratíva született, mégpedig, hogy az 50.000 román szurkoló és a „korai, elkerülhető” gólok megpecsételték a csapat sorsát. A sajtó és a közvélemény többé-kevésbé csendes rezignáltsággal vette tudomásul, hogy a pótselejtezős esélyek ismét elszálltak, annak ellenére, hogy a korai és elkerülhető gólokról szóló lózungokat nem először hallották.

A Románia elleni meccs után egy 5-1-es Észtország elleni győzelem jött. A balti ország azelőtt Hollandia ellen ért el 2-2-es döntetlent, az Oranje formán kívülinek tűnt, Andorrát is csak 2-0-ra verte, így arról szóltak a hírek, hogy ha valamikor el lehet kapni Hollandiát, az most van. A meccs részletes leírásától megkímélnék mindenkit, maradjunk csak az eredménynél: 8-1. A magyar válogatott megsemmisítő, hétgólos vereséget szenvedett, már félidőben 4-0-ra vezetett a hazai gárda. A magyar futballal gyakorlatilag robogó vonatként jött szembe a valóság, kegyetlenül megmutatva, hogy egy már továbbjutott, tét nélkül futballozó világelit csapat, milyen beláthatatlan távolságra van a kijutás reményében a hallatlan bravúrt elvárásként megfogalmazó magyar futballtól.


(A meccs teljes összefoglalóját beágyazni komolyan nem lehet, viccnek meg kicsit durva, így álljon itt az a gól, amin kívül Devecseri jól játszott (sic!) )

Minden tekintetben elképesztő pofon volt, ráadásul bő egy hónappal a romániai kudarc után, ebbe pedig beleremegett a teljes magyar labdarúgás. A popkultúra és a magyar internet is a futballal foglalkozott, a 2012-ben indult Trollfoci oldal pillanatok alatt hatalmas népszerűségre tett szert, a Risitas névre hallgató fogatlan figura, akinek mindig ugyanazt a videóját látták el más és más felirattal, vírusként terjedt a közösségi médiában, sőt még Fábry Sándor humorista is belerúgott a Showderben abba a Devecseri Szilárdba, aki védőként, a nyolc kapott gól után azt találta nyilatkozni, hogy „az öngólon kívül jól játszottam”.

Mondhatnánk, hogy ez már önmagában is elég lenne, csakhogy jött valami egészen új, addig nem látott esemény is, ez pedig Szalai Ádám „igazságbeszéde”, aki a 8-1-es vereség után példátlanul őszinte módon elmondta a sajtónak, hogy Bundesligában edződő profiként hogyan látja a magyar futball helyzetét, az utánpótlásnevelést, és mi a véleménye a válogatottat körülvevő elvárásokról. A nyilatkozatot vezető hírként tárgyalták a médiumok, többnyire igazságbeszédként hivatkoztak rá, a magyar szakma viszont sértődötten kritizált. Természetesen. Szalai beszéde azonban elementáris erejű volt, ez volt az első alkalom, hogy egy szakmai szempontokból hiteles személy pontosan elmondta, amit gondol a magyar futballról. Szalai kimondta, hogy a válogatottnak külföldi edző kell, finoman utalva arra is, hogy Egervári néha olyan taktikai utasításokkal operált, mint a „fiúk profik vagytok oldjátok meg. ”


Azzal együtt, hogy Egervári hatalmasat bukott a nemzeti tizenegynél, azt is el kell mondani, hogy a magyar szakmából jövő szövetségi kapitányoknál jobb volt. A nagy nyomással rendelkező meccseken katasztrofálisan teljesített, ugyanakkor a nála gyengébeket stabilan legyőzte és még Törökországtól is el tudott venni négy pontot. Ha csak azt néznénk, hogy teljes regnálása alatt tétmeccsen csak Romániától, Hollandiától és Svédországtól kapott ki, akár jónak is tekinthetnénk a teljesítményét, de a Románia elleni vállalhatatlan 0-3 és a svédek elleni 8-1 nagyjából rávilágít, hogy nagy nyomás alatt nem tudott teljesíteni, a magyar válogatott pedig egyre növekvő nyomás alatt futbalozott. Mindent egybevéve Egervár társadalmi megítélése lényegesen rosszabb, mint a teljesítménye, de ha ő volt a maximum, amit a magyar edzői szakma adni tudott, akkor világosnak kellett volna lennie, hogy fejlettebb futballkultúrából jövő tudásimportra van szükség.

A fentiek ellenére, miután 2013 decemberében a válogatott megvált Egervári Sándortól, az MLSZ 2010 óta regnáló elnöke, Csányi Sándor, a szakmára hallgatva, külföldi edző helyett a regnáló magyar bajnok trénerét, Pintér Attilát nevezte ki a szövetségi kapitányi posztra. Pintér egyáltalán nem számított a Schalkéban a Bajnokok Ligájában és a Bundesligában 40 meccsen 13 kanadai pontot gyűjtő Szalaira, emiatt a csalódott támadó nyílt levélben mondta le a válogatottságot,  pontosabban úgy fogalmazott, hogy amíg Pintér a szövetségi kapitány, nem vállalja a válogatottban levő szereplést. Mint utólag kiderült, Szalai csak egy tétmeccsről hiányzott...

(Ez volt az utolsó alkalom, hogy Csányi Sándor hallgatott a magyar szakmára. Pintér Attila szerint Észak-írország ellen nincs szükség Szalai Ádámra)

Bár a bajnoki évadot a válogatott körüli események uralták, a klubokról is érdemes szót ejteni. A bajnok Győri ETO csont nélkül esett ki a Maccabi Tel-Aviv ellen a 2013/14-es BL-selejtezők első körében, a Debrecen a Stromgodsettől kapott ki az első párharcban, míg a Honvédot a Vojvodina búcsúztatta a másodikban. A rossz eredmények ellenére valami megváltozott az NBI-ben, immár négy külföldi edző volt a ligában, bár a Videoton magatartásbeli problémák miatt elküldte Paulo Sousát, helyére egy másik portugál José Gomes érkezett, akit később a spanyol Carillo váltott. A Ferencváros még 2012 augusztusában kötött szerződést Ricardo Moniz trénerrel, akit 2013-as leváltása után a Bundesligát is megjárt Thomas Doll követett. A Fradinak azóta sem volt magyar trénere.

2014-ben ismét európai selejtező indult, ezúttal a 2016-os Európa-bajnokságon való szereplés volt a tét. Pintér Attila szövetségi kapitány Finnországot, Albániát és Kazahsztánt is legyűrte felkészülési meccseken, Dániával döntetlent játszott, így a szakma és a közvélemény joggal várt győzelmet a szerény képességűnek tartott Észak-Írország ellen. A meccs csúfos 1-2-s véget ért, Pintér Attila csapata leszerepelt, Csányi Sándor MLSZ-elnök pedig elismerte hibáját és az első tétmeccs után ki is rúgta a trénert. Ez szintén megérne egy misét, ilyen szintű belátás a magyar futballközegtől teljesen idegen volt évtizedek óta. A Pinyőnek becézett edző helyére az évtizedes Bundesliga-tapasztalattal rendelkező Hertha BSC-klublegenda, de felnőtteket addig nem eddző Dárdai Pál érkezett. A magyar szakma reakcióját jól tükrözi a korábban sikkasztási ügybe keveredő Bognár György reakciója, aki a magyar edzői szakma szembeköpésének nevezte az új szövetségi kapitányt.

Dárdaira hatalmas teher hárult, rögtön az első meccse a Románia elleni bukaresti találkozó volt, ami a legutóbbi 3-0-s vereség fényében közel lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Fontos megemlíteni, hogy az új szövetségi kapitánynak csak öt meccs jutott a válogatott padján, mivel a Hertha BSC igényt tartott tudására a felnőttcsapatnál. A történetet egy mondatba összefoglalva tehát, olyan edző ült a nemzeti tizenegy kispadján, aki felnőttcsapatot még sosem irányított, viszont 286 európai topligás meccsre alapuló tapasztalattal rendelkezett, és egy elit futballkultúrából származott a tudása is.

Nem hiszem, hogy lenne olyan magyar futballszurkoló, aki ne emlékezne a bukaresti meccsre. A román válogatott megköszönhette Fortuna istenasszonynak, hogy előnnyel és nem hátrányban ment a félidőre, a második félidőben pedig simán kikaphattak volna, Dzsudzsák szenációs szabadrúgásgólja után, 1-1-nél Nikolics megnyerhette volna a találkozót. Dárdai eredményei önmagukért beszélnek, 7 meccsen irányított, ebből 5 volt tétmeccs, amelyeken egyetlen vereséget sem szenvedett, három találkozót pedig megnyert.

Ezzel át is értünk 2015-re, ami az Európa bajnokságra való kijutásról szólt. Dárdait visszahívta a Hertha, ezen a ponton pedig Csányi Sándor MLSZ-elnök már nem hallgatott a belterjes magyar szakmára, hanem Dárdait kérdezte meg, hogy kit ajánlana a magyar szövetségi kapitányi posztra. Dárdai azt a Bernd Storckot javasolta, aki 1981 és 1989 között 171 meccsen játszott a Bundesligában, zömét a Borussia Dortmundban. Storck, akárcsak Dárdai, Románia elleni döntetlennel mutatkozott be, a meggypiros mezesek Budapesten játszottak 0-0-t, a későbbi csoportmásodikkal. A romániai döntetlen után a német szakember 1-1-et játszott Észak-Írországban, egy mázlis vezetőgólra után egy peches egyenlítő találatot kapott a csapat, majd megverte a Görögországot oda-vissza legyőző Feröer-szigeteket, és az utolsó meccsen 4-3-ra kikapott a görögöktől. A teljes történethez hozzátartozik, hogy a görögök elleni meccsen a továbbjutásnak csak akkor lett volna realitása, ha a román válogatott nem nyer a feröeriek ellen (Iordănescu csapata 3-0-ra nyert idegenben, már félidőben 2-0 volt). A 2016-os EB-n megemelt létszám miatt azonban még nem volt vége a harcnak, Magyarország legjobb csoportharmadikként is kijuthatott volna, azonban erről is lemaradt egy ponttal, miután Törökország 1-0-ra verte Izlandot, a harmadik hely azonban így is pótselejtezőt ért.

Storck megítélése vegyes volt, a magyar futball presztízsét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy a pótselejtezők kisorsolása után a Norvégia – Magyarország párharccal kapcsolatban egy norvég rádiós, Bernt Huskler álomsorsolásnak nevezte a magyarok elleni párharcot és gyakorlatilag kijutásról beszélt, az erről készült videó bejárta a médiát. Storck nem ígérgetett felelőtlenül, de csattanós választ adott a pofátlan rádiósnak, oda-vissza verve a nevetségesen gyengén futballozó Norvégiát. Idegenben 1-0-ra győzött, hazai pályán pedig 2-1-re. Ami viszont nagyon sokat mond Storck mentális erejéről, tudásáról és a módszereiről, az az, hogy az idegenbeli győztes gólt lövő Kleinheisler Lászlót a magyar másodosztályból hívta be, és a középpályás élete első felnőtt válogatott meccse pont a Norvégia elleni pótselejtező odavágója volt. A második meccsen az általában jogosan érinthetetlen Szalai Ádám meglepetésre kimaradt a támadószekcióból, helyette viszont nem Nikolics kezdett, és nem is Németh, hanem az a Priskin Tamás aki… belőtte a vezető gólt. Ha ez nem edzői csúcsteljesítmény, akkor nem tudom mi az. A norvég rádiós meg kérhette a bocsánatot egy műsorban, már senkit nem érdekelt, a magyar válogatott kijutott az EB-re.

Most értünk el 2015 végére, harminc év után az első Európa-bajnoki szereplés kivívásához, itt ér véget Muhi András Pires filmje, amely kilencven forgatási nap alatt, tíz országban összesen 250 órányi felvett anyagból készült 2012 és 2015 között. Alább linkelem az anyagot, amelyet nagyon tudok ajánlani, 72 perc 30 másodperc és tömény arany minden pillanata. Kemény, mint a kád széle, olyan erős képsorokkal, hogy az ember elfelejti, hogy egyedül van a szobában és néha megszólal. Egyszerre korrajz és kórrajz, és ha a magyar futballnak vannak ikonikus pillanatai az általam vizsgált évtizedben, akkor az egyik minden bizonnyal ennek a filmnek a megjelenése.


A következő részben a szenzációs Európa-bajnokságot és az azt követő éveket fogjuk kivesézni, beszélünk Storck menesztéséről, túlzott elvárásokról, a kókler Leekensről, Marco Rossi zseniális regnálásáról, az újabb Európa-bajnoki selejtezősorozatról és az euforikus 2020-as évről.

Borítókép: MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség Facebook

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Észt oszt a Lelátó