2021. január 22. péntekVince, Artúr
Észt oszt a Lelátó

Miért a Lipcsét választotta minden idők legdrágább magyarja? Szoboszlai-nagykép

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 13:59 GMT +2, 2021. január 16.

Milyen jelentősége van a Szoboszlai-transzfernek a magyar futball szempontjából? Jobb lett volna más klubhoz szerződni?


Amikor csütörtök délután hivatalossá vált, hogy Szoboszlai Dominik az RB Lipcsébe szerződik, akkor azt írtam a Lelátó Facebookon megjelenő felvezetőjében, hogy „tudtuk, hogy meg fog történni, csak az volt a kérdés, hogy mikor”, és valóban, aki az utóbbi egy évben nyomon követte a nemzetközi-, és világfutballt, az tudta, hogy Szoboszlai Dominik előbb-utóbb „minden idők legdrágább” magyar futballistája lesz. Persze a különböző korok valutaárfolyamain lehet vitatkozni, de a valóság az, hogy még soha egyetlen magyar játékosért sem fizettek húszmillió eurót. Csütörtökig.

Szoboszlai Dominikért sorban állt fél Európa, és ebben semmi túlzás nincs, a kétes értékű Ligue1-en kívül nincs olyan topliga, aminek ne kereste volna meg valamelyik topcsat, Spanyolországból az Atlético és a Real Madrid, Olaszországból a jelenlegi listavezető Milan, Németországból a Lipcse és a Bayern München, Angliából pedig a bajnoki második Tottenham, és az Arsenal, amelyik jelenleg nem számít topcsapatnak, de erről később.


A kérdés adott, mégis mit tud egy 20 éves magyar srác, amit kb. 30 éve senki a magyar futballban? Nos, ha egy mondatban kellene összefoglalni, akkor Szoboszlai Dominik minden tekintetben megfelel a mai modern futball összes kívánalmának, beszéljünk akár a játéktudásról, akár a mentalitásról.

Szoboszlai, avagy támadó extrákkal

Dominik támadóközéppályás és szélső, a klasszikus (vagy talán ódivatú?) szemlélet szerint ehhez gyorsnak kell lenni, kell tudni cselezni, kell tudni rövid-, és hosszúpasszokat adni, kell hozzá némi kreativitás, egy kis gólérzékenység és komoly technikai felkészültség. A világ összes tízesposztra szánt játékosának ilyen kívánalmaknak kell megfelelnie, ha stabilan akar kezdeni egy klubban. Szoboszlai Dominik ezeknek nemcsak megfelel, hanem kiemelkedő mindegyikben, ideértve a kreativitást is, az idei évben nem volt olyan U21-es játékos, aki több helyzetet teremtett, mint ő. A helyzetteremtés azt jelenti, hogy egy passz, beadás, vagy bármilyen megmozdulás révén olyan helyzetbe hozza csapattársait, amiből a gólszerzés esélye nagy lesz. Mivel ezeket a szituációkat a csapattársak nem ritkán kihagyják, a gólpasszok mutatójában nem jelennek meg, ezért volt szükség az új (?), ún. „helyzetteremtés” mutatóra.


Minél magasabb szinten tud megfelelni valaki a fenti szempontoknak, annál jobb csapatban játszhat, de csak egy bizonyos pontig. A Borussia Mönchengladbachhoz, a Getaféhez, vagy a Southamptonhoz elég „csak” ennyit tudni, ha azonban valaki ennél is feljebb szeretne kerülni, közvetlenül az abszolút elit alá, akkor kell az a bizonyos „extra”, amit úton útfélen hall az ember, amikor például a Bajnokok Ligája elődöntőit nézi.

Szoboszlait pont az teszi ilyen vonzóvá az európai elit számára (azaz a futball csúcsán levő kluboknak), hogy nem egy extra tulajdonsággal rendelkezik, például pontrúgásokban, teljesen mindegy, hogy melyik típusról beszélünk. Lő tizenegyest, szögletet és akasztott már néhány nagy gólt szabadrúgásból is, mindezt húsz évesen, mit ne mondjak, elég jó ajánlólevél.

Egy másik nagyon fontos tulajdonsága, hogy kitűnően védekezik, az idei, osztrák ligához képest meglehetősen durva Bajnokok Ligája-csoportban (A-csoport: Bayern, Atlético, Lokomotiv Moszkva, RB Salzburg) meccsenként 0.5 közbelépést (interception), 0.7 szerelést (tackle) és 1.2 tisztázást (clearance) mutatott be 0.2 blokkolás mellett (block)*. Hogy megérsük, hogy ez mit is jelent, hasonlítsuk össze a magyar középpályás számait elitjátékosokéval: Szoboszlai védelmi mutatói egy klasszissal jobbak, mint az abszolút pocsékul védekező Neymar hasonló statisztikái, és egy fél klasszissal rosszabbak, mint a kiemelkedő mezőnyjátékú támadó, Thomas Mülleréi**.

A harmadik nagyon fontos „extra” a gólérzékenység, Dominik kivételes rugótechnikát, fiatal korát meghazudtoló gólszerzői képességeket birtokol. Emlékezhetünk az Izland elleni utolsó percekre, amikor a magyar válogatottat egy húsz méterről szerzett találattal kijuttatta a jövő évi Európa-bajnokságra, de számos más alkalommal is bizonyított a kapu előtt, például, amikor az idei BL-csoportkörben hatalmas gólt lőtt a Lokomotív Moszkvának:


Mi a legjobb döntés 20 évesen egy elitszintű tehetségnek?

Láttuk tehát, hogy milyen képességeket és milyen extrákat kell birtokolni ahhoz, hogy 20 évesen BL-győztesek és címvédők álljanak sorba egy játékos aláírásáért, most pedig nézzük meg, hogy tárgyilagos szempontok szerint milyen döntést hozott Lipcsébe igazolásával Szoboszlai Dominik. Tudva, hogy a magyar középpályás milyen objektív szempontok szerint szokott dönteni, a következőkben hat érdeklődő csapatot elemeztem, az AC Milant, az Arsenalt, a Bayern Münchent, az RB Lipcsét, a Tottenhamet és a Real Madridot, megpróbáltam sorrendet felállítani a legrosszabbtól a legjobbig. Vitázni természetesen ér.

4. Arsenal


Fogalmazzunk finoman, visszafogottan, udvariasan és nőiesen: az Arsenal egy katasztrófa. A londoni csapat kis túlzással mindent elvesztett az identitásából az elmúlt években, már nem számít topcsapatnak, sőt a most futó szezonban alsóházi, 13 forduló alatt fele annyi pontot gyűjtött, mint a listavezető, a Bajnokok Ligája elérésére pedig semmilyen reális esélyt nem látok. Nem jobb a helyzet az öltözőben sem, régen még megbecsülték a legjobb játékosaikat, az utóbbi két évben viszont teljesen leépítették a világklasszis teljesítményre képes, világbajnok Mesut Özilt, ráadásul a klub ifijátékosai egyáltalán nem fejlődnek, az Ágyúsok már egyáltalán nem számítanak kiemelkedő utánpótlásnevelő klubnak.
Szoboszlainak viszont pont erre lenne szüksége, egy fiatalokat támogató és fejleszteni képes környezetre, rendszeres játéklehetőségre és minél több Bajnokok Ligája-meccsre. Az egykor „tehetségek keltető gépének” számító elitklub elkerülése egy fantasztikus sportszakmai alapokon meghozott döntés, amely még akkor is tartja magát, ha Dominik itt ütközne a legkisebb ellenállásba, ami a bajnokikon kapott rendszeres játéklehetőséget illeti.

3. Bayern München és Tottenham


A Bayern és a Tottenham többé-kevésbé azonos okokból lett volna jó és rossz. Marketing szempontból egy mennyország lett volna mindkét igazolás, vagy „minden idők legjobb német csapata” lett volna Dominik kenyéradója, aki 21 évesen akár BL-győztes is lehetett volna, vagy egy abszolút világsztár edzővel dolgozhatott volna egy sokra hivatott (titkos bajnokesélyes?) Premier League-csapatnál. A „kontra” oldalon viszont a brutális keretek vannak, mondanám, hogy vicces, hogy a leggyengébb játékosok, akikkel Dominiknak kellene versenyezni a játékpercekért az Dele Alli és Gareth Bale, de az a helyzet, hogy egyikük sem kap játékehetőséget, és én hiszek Szoboszlaiban, de a Sané-Müller-Gnabry trióból halvány dunsztom sincs, hogy kit tudna kiszorítani. A Bayern így még akkor sem lett volna jó opció, ha egyébként a nyelv-, és kultúraismeret mellette szólt volna.


(Nem csodálom, hogy érdeklődtek a bajorok, azt a labdalevételt 0:41-nél érdemes többször megnézni)

2. Real Madrid és AC Milan


A Real Madrid látszólag kitűnő hely lett volna a folytatásra, hiszen a Királyi Gárda jelenleg átmeneti időszakban van, Zidane keze alatt fejlődnek a tehetségek, generációváltás van folyamatban, és az okokat tovább sorolhatnánk. A valóságban az a helyzet, hogy a Real Madrid folyamatos eredménykényszer alatt van (és volt mindig), így, ha a rendkívül tehetséges középpálya tagja szintet lépnek felfelé, akkor Szoboszlai egy pillanat alatt a padon találhatja magát, a kezdőben való szereplés valódi esélye nélkül. A másik nagy kockázat a Realhoz való igazolásban az, hogy új kultúrába kerülve a játékosok hajlamosak elveszíteni a lábuk alól a talajt, a spanyolországi élet ráadásul nagyon más, a megnövekedett tét és nyomás együtt már önmagában túl sok lehet, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy Szoboszlai az ország nyelvét sem ismeri, ami már az Ausztriába költözésekor is több probléma alapjául szolgált.
Az AC Milannal kapcsolatban ugyanez a helyzet, Szoboszlainak a világbajnoki ezüstérmes Ante Rebicet, vagy Calhanoglut kellene kiszorítania hosszútávon, ráadásul úgy tűnik, hogy idén végre esélyük van a Serie A megnyerésére, így a nyomás, a nyelvi akadályok és az új kultúra által okozott problémák megmaradnának.

1. RB Lipcse


A Lipcse ellen csak az Olmo-Kampl-Sabitzer trió szólt, az is csak egy kicsit, hiszen ennél csak nehezebb versenytársakat kaphatott volna a magyar válogatott játékos, a Lipcse mellett viszont minden szólt az égen-egy-világon.
Egyrészt egy elitszint alatt levő klubról van szó, vagyis eladásban is gondolkodnak, azaz nekik is az az érdekük, hogy Szoboszlai fejlődjék, emiatt száz százalék, hogy meg fogja kapni a játéklehetőséget, másrészt Dominiknak a lehető legkisebb kulturális „ugrást” kell megtennie, hiszen Németországnál közelebb egy ország sincs Ausztriához ilyen szempontból.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Red Bull kirakatcsapatánál van már két magyar, Willi Orbán és Gulácsi Péter, ez nagyban megkönnyítheti a beilleszkedést, arról nem is beszélve, hogy a magyar válogatott szempontjából is aranyat érhet, ha a kulcsemberek összeszoknak.
Szoboszlai számára nagyon fontos, hogy a Bajnokok Ligájában játsszon, ez is sima ügy, sőt az is lehet, hogy már idén megkóstolja a BL egyenes kieséses rendszerének légkörét, bár nem lesz könnyű meccs, hiszen a német gárdát Jürgen Klopp Liverpoolja várja.
Végül de nem utolsósorban a Lipcse pontosan az a csapat, ahol megfelelő körülmények és stáb készíti fel a játékosokat a karrierjük következő szakaszára. Ha van nevelőklub, ahonnan bármelyik világelit nagycsapathoz el lehet igazolni, az az RB Lipcse.

Miért nem várt télig és mit tehet Szoboszlai a továbbiakban a fejlődésért?


Sokakat meglepett, köztük engem is, hogy Dominik nem várta meg a téli átigazolási időszakot, hanem sokkal hamarabb bejelentette a távozását, jobban belegondolva azonban ez érthető. Egyrészt tudta, hova akar igazolni, másrészt a Salzburg (illetve a Red Bull) sem akarta volna tartani, hiszen minden meccsel nő a sérülés veszélye, sem a Lipcse, sem a Salzburg, sem Dominik nem nyerhet többet az átigazolással, viszont sokat veszíthet mindenki, amennyiben a magyar játékos lesérül 2-3 hónapra, ami a most futó, erőltetett menetben haladó szezonban könnyen lehetséges.
Általános szabály a futball világában, hogy amikor a kérők ajánlatai elérik a játékos szerződésébe foglalt kivásárlási árat, akkor mindenkinek érdeke lesz a transzfer megkötése. Ez már régóta esedékes volt, és a Lipcse egészen kitűnő árat ad a középpályásért, bár a sajtóban általában csak a 20 millió euróról írnak, azonban a németek a következő eladás 20%-át is kötelesek átutalni Ausztriába, ami a jelenlegi piacot elnézve újabb 10 és 20 millió közötti összeg lesz.

A fejlődését tekintve Szoboszlainak arra van szüksége, hogy kiegyensúlyozza a teljesítményét, ehhez a tudásának mélyítésére van szükség, amit csak a kifogásokat nem ismerő edzésmunka és a rendszeres játéklehetőség biztosíthat.

Hogy Szoboszlait nem vakította el a pénz (Arsenal, Tottenham), sem a presztízs (Real Madrid, Bayern), hanem a karrierje hosszútávú érdekeit tartotta szem előtt, rendkívül érett és megfontolt sportolóra utal. Ezzel pedig eljutottunk egy másik fontos szemponthoz, ami felkelti a csapatok érdeklődését, mégpedig a mentalitáshoz. Azt eddig is tudtuk, hogy mentálisan nagyon erős, vagyis a pályán bármilyen nyomás alatt tud uralkodni magán, másképp a Salzbug nem bízta volna rá azt a két tizenegyest, amin gyakorlatilag a Bajnokok Ligájába való bejutásuk múlt, most viszont az is kiderült, hogy a karrierjében hasonlóan megfontolt, és legyünk őszinték: ha valakit már húsz évesen megfontoltság és jó karrierdöntések jellemeznek, elkerülik a botrányok, ráadásul azt tudja a pályára tenni, amit Szoboszlai, azzal sokkal jobb szerződést kötni, mint egy gyerekes alakkal.



A jó döntések a magyar futball hasznára is válnak!

Ezelőtt 13 évvel, bár nagyon komolytalannak tartották, az Inter mégis leigazolt egy 17 éves játékost a Lumezzane csapatától, egy olyan csatárt, akinek a lehető legfényesebb jövőt jósolták, hihetetlen tehetség volt, sok szakértő szerint Messihez hasonló. Később a Manchester City, a Milan és a Liverpool is befürdött vele, a srác ma 31 éves és az olasz harmadosztályban rúgja a bőrt, úgy hívják Mario Balotelli. A világ az ő példáján keresztül tanulta meg, hogy a mentális gyengeség a profizmus hiánya, nem profi futballistákkal pedig nem érdemes profi klubnak szerződést kötni.

Az hogy Szoboszlai ennyire tudatos a karrierje szempontjából nagyon sokszorosan térül meg. Egyrész nyilvánvaló okokból jó a saját karrierjének, másrészt nyilvánvaló okokból jó a klubjának, harmadrészt pedig, és lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni, jó a magyar labdarúgásnak. Az utolsó magyar tehetséget, aki nagyon fiatalon elismert név és leigazolandó tehetség volt, talán nem kell mondanom, Dzsudzsák Balázsnak hívták, ő azonban aprópénzre váltotta a karrierlehetőségét és egyre keletebbre igazolt, mindig oda írt alá, ahol a legtöbb pénzt kínálták. Ez egy téves karrierképet mutat a fiataloknak, akik a futballozásban többnyire a pénzt, a csillogást látják, nem pedig a munkát, a tudatos döntéseket, a leszegett fejet és az akaratot. Szoboszlai Dominik azzal, hogy a relatíve kisnevű Lipcsét választva kisebb fizetésért nemet mondva a Milannak, majd később az Arsenalnak és a Real Madridnak, gyakorlatilag ellenpéldát állít Dzsudzsák Balázsnak, és a futballozni (vagy bármilyen sportot űzni) készülő gyerekeknek ezt látnia kell. Az pedig, hogy kettőjük közül melyik a nagyobb játékos, hogy kire érdemes hallgatni, kinek a példájából lehet tanulni, már most sem kérdés, úgy, hogy Dominik még a pályája elején van, Dzsudzsák meg levezet a magyar másodosztályban.

* a védelmi mutatók adatai a Whoscored oldalról származnak
** a statisztikákat a 2020-21-es Bajnokok Ligája csoportkörének 6 fordulója alapján hasonlítottam össze

Borítókép: Red Bull Leipzig Twitter

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Észt oszt a Lelátó