2024. március 29. péntekAuguszta
Észt oszt a Lelátó

„Nem csak a versenyzés izgalma tartja egyben ezt a társaságot”: Sportolimpia ötödször

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 21:16 GMT +2, 2019. szeptember 20.

Miért van nagy szükség olyan sportrendezvényekre, ahol diákok mérik össze tudásukat? Hogyan látja a közösségépítést Grabán Zsolt-Attila, aki lassan két évtizede szervez sporteseményeket?


Régi vesszőparipám, hogy a jövő a következő generáció nevelésével kezdődik. Hogy ennek a sport is szerves része, arra akkor kezdtem rádöbbenni, amikor azt láttam, hogy azokban az országokban, ahol valamelyik népszerű sportág világelit szinten van, ott a társadalom sokkal nagyobb százalékban választja szabadidős tevékenységnek a testmozgást, a futástól a fallabdáig. Több felmérés és felmérési módszer is létezik arra nézve, hogy melyik a Top 5 vagy a Top 10 legnépszerűbb sport, de általánosságban kijelenthető, hogy a labdarúgás a legnépszerűbb mindenhol, és bár a sorrend változó, de a top 5-ben minden esetben helyet kap a kosárlabda, a krikett és a tenisz, valamint mérési módszertől függően a Forma 1, a gyeplabda vagy az atlétika.

Jól látható, hogy bármelyik módszer eredményeit is vesszük figyelembe, nálunk magyaroknál a világban népszerű sportok esetében már a világversenyre való kijutás is eredménynek számít, elitszintről nemigen beszélhetünk sem labdarúgásban, sem kosárlabdában, sem teniszben. Ennek azonban nem szabad azt jelentenie, hogy nem építjük ki a mozgás igényét, vagy hogy nem figyelünk oda a következő generáció sportkultúrájára. Ez kétféleképpen tehetjük meg, egyrészt példaképeket kell állítanunk a gyerekek elé a legnépszerűbb sportokban, másrészt sportrendezvényeket kell szerveznünk a fiatalság számára.

Ezen a héten került megrendezésre az V. Erdélyi Középiskolás Sportolimpia Kolozsváron, én meg nagyon örültem neki, gondoltam elmegyek körülnézni, bár pom-pomlánynak kicsit idős vagyok, meg túlságosan pasas, de ettől még szurkolhatok egy nagyot. Ha már ott jártam, akkor megkérdeztem Grabán Zsolt-Attila főszervezőt, hogy milyennek látja az idei versenysorozatot, mit sikerült megvalósítani az elképzelésekből és hogy milyen előrelépési lehetőségeket lát.


(fotó: Sportolimpia Facebook)
Mennyire vagy nyugodt, most hogy tudod, hogy minden probléma nélkül lement?

- Általában az első nap után megnyugszom, most is így volt. Nyolc sportágban, asztaliteniszben, atlétikában, kosárlabdában, kézilabdában, labdarúgásban, röplabdában, strandröplabdában és úszásban indul összesen 29 versenyszám. Mindennek klappolnia kell az első napon, rengeteg apróságnak kell teljesülni, még az is számít, hogy a kapus bácsi időben kinyitja-e a kaput. Idén is klappolt minden, köszönöm a szervezőcsapatnak, fantasztikusan helytálltak.

Milyen célokat fogalmaztatok meg a Sportolimpia előtt? Mit sikerült és mit nem megvalósítani?

- Hivatalosan ez az ötödik alkalom, de a múltunk sokkal hosszabb, hiszen mielőtt diákolimpiává alakult, tíz évig Erdély-kupát szerveztünk. Akkor még különálló versenysorozataink voltak, labdarúgás, kosárlabda, kézilabda és atlétika volt a menü, aztán egy idő után megfogalmazódott az az igény, hogy egységes formátumba tömörítsük őket és több sportágak is felvegyünk a listára. Ma már 8 sportágban 29 versenyszámban mérhetik össze tudásukat a jelentkezők és azt kell mondanom, hogy mindent megvalósítottunk, amit meg akartunk. Úgy érzem, az anyagi és infrastrukturális lehetőségeinket sikerült maximalizálni.

Nagyon örülök annak is, hogy 98%-ban lefedtük Erdélyt, olyan oktatási intézmények is képviseltették magukat, akik eddig nem. Természetesen dolgozunk azon, hogy ez 100% legyen, sőt legyen 110%, jövőre várjuk a bukaresti Ady Endre Líceum csapatait is.

Milyen előrelépési lehetőségeket látsz a jövőre nézve?

- Két éve új sportágakon gondolkodunk, még kérdéses, hogy mennyire megoldható a további bővítés. Ahogy említettem, nagyon sok múlik az infrastruktúrán, az ilyen irányú fejlődési lehetőségünk korlátozott. Idén pl. egy strandröplabda pályánk volt, jövőre lehet, hogy lesz kettő. Az infrastrukturális fejlődés számunkra azt (is) jelenti, hogy több pályához van hozzáférésünk, ha ez megvalósul, akkor bővíteni fogjuk a sportkínálatot. 

(fotó: Sportolimpia Facebook)

Mennyire kerülhetnek közel a profi sporthoz a gyerekek a sportolimpia által? Van kapcsolat a profi sport és a Sportolimpia közt? Lehet a rendezvénynek scouting szerepe is?

- Nem tudom, mennyire lehet scouting szerepe a Sportolimpiának. Biztos vagyok benne, hogy azok a klubok, akik érdekeltek ifjú tehetségek felkutatásában, megnézték a meccseket. Ezzel együtt azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a sportolimpia nem csak tömegsport. Az alapcél természetesen az, hogy a fiatalok figyelmét felhívjuk az egészséges életmódra, a mozgásra, a Sportolimpia a tömegsportot képviseli, de helyük van a leigazolt sportolóknak is. A szabályzatot úgy alakítottuk ki, hogy minden csapatban egyszerre a pályán lehessen két igazolt játékos, így olyan diák is részt vehet a Sportolimpián, aki nem élsportoló, olyan is, aki élsportoló. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fair-play szabályrendszer, hiszen mindkét típus jelen lehet, mégsem tolódik el az erőegyensúly azok irányába, akiknek több igazolt játékosuk van. Jó felkészüléssel,  összeszokott csapattal és csapatszellemmel bárki nyerhet.

Mennyire sikerül a közösségépítés, nincs túl nagy szakadék a szervezői gárda és a csapatok között?

- Gyerekkoromban Egyed Zoli bácsi, a Brassai Sámuel Líceum testnevelő tanára, de nemcsak ő, hanem Kun Béla és Bárdos Lajos tanár úr is azt tanította, hogy legyünk közel az emberekhez, a távolságtartás rosszat tesz egy közösségnek. Igyekszünk visszajelzésre biztatni úgy a diákokat, mint a tanárokat, és az általános tapasztalat az, hogy nemcsak a versenyzés izgalma tartja egyben ezt a társaságot, hanem szépen lassan kinevelődik egy olyan korosztály, akik ugyanannyira fontosnak tartják a Sportolimpiát, mint akik elkezdték.

Vannak olyan szervezők, akik egykor versenyzőként kezdték, azonban már nem középiskolások, így most önkéntesként fektetnek komoly munkát a rendezvénybe. Van már egy kis család, aki összedolgozik, egy öngerjesztő pozitív közösségfejlesztő folyamatot látok. Ennek feltétele az a nyitottság, ami meggátolja a távolság kialakulását. Én úgy érzem, nyitottak vagyunk, tanárokkal és diákokkal egyformán leülök és meghallgatom az esetleges kritikákat és együtt próbálunk javítani rajta.

Nagyon örülök, hogy az erdélyi testnevelő tanárok úgy állnak hozzá, hogy nem feltétlenül a győzelem a legfontosabb, hanem hogy a magyar közösség együtt legyen és a gyerekek együtt élvezzék a sportolimpiát, a verseny izgalmát és a teljes programsorozatot.


(Borítókép: Sportolimpia Facebook)

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Észt oszt a Lelátó