2021. március 1. hétfõAlbin

Székelyföld megmozdult – méltó pályaavatás Sepsiszentgyörgyön

Szén Sándor Szén Sándor utolsó frissítés: 14:32 GMT +2, 2018. március 21.

Szinte egyedülálló, ha egy labdarúgómérkőzésről kizárólag úgy beszélhetünk, mint egy ünnepről. A játékot meg a szakmai dolgokat leszámítva persze, de nem azért utaztunk Háromszék fővárosába, hogy egy szokványos tudósítást írjunk.


A Sepsi OSK-ról amúgy sem egyszerű szokványos módon írni, a mesébe illő sikertörténet mindenki számára ismert. És ezen a hűvös, borongós, sáros márciusi estén újabb mérföldkőhöz érkezett a szentgyörgyi csapat. Mint ismert, végre hazaköltözhetett a gárda és ismét ott játszhat, ahol minden elkezdődött, a szemerjai stadionban.

Szinte emberemlékezet óta várta mindenki a hazaköltözést, azt, hogy a jól ismert környezetben lehessen játszani, a jól ismert lelátókon lehessen szurkolni. Na és pont ennyi ideje vártunk arra, hogy végre megszülethessen ez a cikk és egy kis ízelítőt adjunk arról, milyen a szentgyörgyi szurkolói élet, avagy a Légiós lét.


fotók: Manases Sándor

Elöljáróban leszögezném, nem vállaltunk túl nagy kockázatot, amikor a kanyarba, a Székely Légió szektorába váltottunk jegyet. Tudtuk már akkor, mindenképp pozitív hangvételű beszámoló kerekedik a kalandból. Számunkra is közismert volt az eddigi remek munkásság, a nagyszerű hangulat, és az a különleges és erőteljes ragaszkodás az elvekhez, melyek szerint az ellenfél szidalmazása semmilyen formában nem megengedett.

A stadion fele baktatva így csak egy okunk volt az aggodalomra, miszerint vissza tudjuk-e adni megfelelően azt a hangulatot, melyet a kemény mag varázsol a stadionba. Itt jegyezzük meg: ha valaki a meccs napján tért volna vissza évtizedes száműzetéséből, akkor is semmi perc alatt értesült volna a nagy eseményről. A városban ugyanis ez képezte a beszélgetések fő témáját. Aki életében két passzt nem látott egy focimeccsből sem, az is átérezte a mérkőzés jelentőségét.

Mondani sem kell, a B-közép tagjai is, akik már órákkal a kezdés előtt a kimentek a stadionhoz, de nem ám szórakozásból, a több ezernyi kartonlapot, a koreográfia elemeit, helyezték el a székeken. Mi hét óra körül, tehát háromnegyed órával a kezdés előtt értünk ki, ekkor már egyre többen érkeztek, a B-közép majdnem tele volt már ekkor.

Sokan sok helyen, számtalan ok miatt leírták már mennyire egyedi az OSK, és ez alól a gasztronómia sem kivétel. Az országban egyedülálló módon zsíros kenyér is kapható a standoknál, aki pedig nassolni valóra vágyik, az hiába keresi az ismert chips-márkákat, ezeket a Sepsi Pop Corn helyettesíti kiválóan.

Az idő nem volt kegyes, bár az eső elállt a meccs előtt, de a szektorokhoz vezető utat így is eláztatta a sár. Nem mintha ez bárkit is érdekelt volna. Leghamarabb a kanyar telt meg a Székely Légió tagjaival, egy tűt is alig lehetett elejteni a szektorban. Mi is itt foglaltunk helyet – természetesen állva – és tanúi lehettünk annak a családias hangulatnak, amely a csoport tagjai között uralkodik. És pontosan ez az egyik legfontosabb összekovácsolója ennek a remek szurkoló gárdának. A tagok többsége jól ismeri egymást, évek óta töltik együtt a hétvégéket.

Már akkor itt szurkoltak, amikor a stadion nem is igazán emlékeztetett mai formájára. Aztán a többi stadionról ne is beszéljünk, ahol a Légió képviseltette magát az évek során. Ezekből a közös kalandokból meríthet pozitív energiát bármilyen csoport, ezt bizonyítja az OSK drukkerek példája is.

A találkozó előtt nyoma sem volt aggodalomnak, negatív hangoknak, a sok véleményes bíráskodás, utolsó percben kapott gólok, és néhol reménytelen játék ellenére sem. Kezdés előtt folyt a finom ugratás egymás között, az ünnepi beszédeket tapssal jutalmazták, viszont a legőszintébb és legnagyobb elismerést Siklódi Ferenc, az OSK első edzője kapta.

Az ünnepi megnyitót tűzijáték is színesítette, a pályát pedig ökumenikusan is felszentelték. Ekkor következett az esemény legmeghatóbb pillanata, hat szektort ugyanis hat elhunyt szurkolóról neveztek el. És való igaz, a szentgyörgyi klub marketing terén nem emelkedik ki, de ennél szebb gesztust nehéz elképzelni. Ezzel a vezetés kihangsúlyozta, mennyire fontos szerepe van a szurkolótábornak a klub életében. Mert lehetett volna akár szponzorok után elnevezni a szektorokat, anyagilag biztos jobban megérte volna, de ez egy egyedülálló klub – mondtuk már ugye?

Kezdés előtt néhány perccel már lázasan készülődtünk a bevonulásra, egyben a koreográfia megjelenítésére. A vezérszurkolókon némi feszültséget fedezhettünk fel, ami nem is lehetett meglepő annak fényében, hogy a néhány perces látvány előkészítését hosszú tervezés és munka előzte meg. Szerencsére azonban semmi probléma nem volt, gyönyörűen rajzolódott ki az élőkép, és libabőrös élményként felcsendült a Nélküled. Felemelő egyben megható érzés követte a magyar futball nem hivatalos himnuszát is, a Légió teli torokból rákezdett az Itthon vagyunk, itthon vagyunk rigmusra.

És valóban, most már visszatért igazi otthonába a csapat és a tábor, de közben nem hagyhattuk figyelmen kívül a mögöttes tartalmat sem. Mindig is itthon voltunk, ez mindig is a mi otthonunk volt. Ezen pedig senki nem tud változtatni. És ez érvényes minden OSK érzelmű emberre. Akik eljöttek Székelyföld és Erdély bármely részéről, akik Magyarországról utaztak Háromszékre a meccs miatt, magyarokra, románokra, és természetesen azokra is, akik nem tudtak a helyszínen szurkolni.

A jól ismert rigmusok, dalok hatványozott erővel szólaltak meg, végig nézve a szurkolókon, mindenhol átszellemült, mámoros, szenvedélyes arcok bíztatták a fiúkat. Valami csodálatos erő, lenyűgöző egység jellemezte az egész stadiont. Talán nincs is még egy hasonló élmény, ahol ennyire háttérbe szorul minden, amitől két ember különbözik egymástól, talán egy hasonló szurkolótábor tagjai a legegyenlőbbek, mérkőzés közben, a mai világban.

Aligha akad ennél erőteljesebb extázist nyújtó, és összekovácsoló erő. Nem vitás ezt ki kell próbálni, nincs olyan visszahúzódó, fociellenes személy, akit ne ragadna magával a hangulat. Beszédes, hogy sokszor a többi szektor, lelátórész spontán szurkolásba kezdett, sőt nem is vallottak szégyent. Ez is szinte példátlan. A többi stadionban a B-közép szurkol, a többi néző pedig szotyihegyeket gyárt a lelátó többi részén, esetleg néha bírózik egy ízeset.

A bekapott góloknál csupán néhány másodpercre uralkodott el a csalódás a drukkereken, utána rögtön újraindult a teljes erőből történő bíztatás. Egyébként szünet csak a félidőben van, ezt leszámítva végig énekelni és szurkolni kell a Légió berkein belül. A hazai góloknál – sejthetik – majdnem felrobbant a stadion. Az emelkedett hangulat majdnem a végéig tartott, de Bălan sajnos kiegyenlített, így egy kicsit belerondított az ünnepbe. Azonban a vastaps így is kijárt a játékosoknak, akik természetesen ezúttal is tisztelettel hallgatták a székely himnusz sorait.

Vegyes érzések kavarogtak bennünk a lefújást követően. Egyrészt talán még akkor sem tudtuk felfogni a hazaköltözés jelentőségét, még a gyönyörű ünnepély, a remek hangulat hatása alatt voltunk, másrészt fájt a hosszabbításban bekapott gól. Mégis bizakodva tekinthetünk a jövőbe, és történjen bármi, az kijelenthető, ezt a szurkolótábort, ezeket a szimpatizánsokat semmi sem rettentheti el.

Ugyanis ez az alakulat valóban egyedülálló. A legalsó szintről indult, fokozatosan lépkedett előre, szurkolóik a kezdetektől ott vannak a csapat mellett. Ez nem egy semmiből felépített, bizonytalan forrásból felhizlalt gárda, amilyenre oly sok példát ismerünk. A Sepsi OSK és a Székely Légió tündöklése nem pünkösdi királyság.

Sepsi OSKfutballSzékely LégióLiga 1
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Ott Voltunk