2022. aug. 15. hétfõMária

De ki a legjobb? Nadal, Messi, Brady, Carlsen, James és a kecskék

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 18:18 GMT +2, 2022. január 31.

Rafa Nadal történelmi, 21. Grand Slam-győzelme után ismét minden idők legjobbjairól szól a fáma.


Állítom, hogy sosem volt jobb sportot nézni, mint a 21. század hajnalán. Az elmúlt két évtized bővelkedett rekordokban, fantasztikus sportolókban, legendás pillanatokban. Ez persze legalább annyira köszönhető a bárki számára elérhető közvetítéseknek, mint a csúcsra járatott edzésmódszereknek.


A Real Madrid zsinórban három megnyert BL-címe, Rafa Nadal 21. Grand Slamje, Tom Brady 7. Super Bowlja a Tampa Bay-jel, Magnus Carlsen 2865-ös ratingje, miközben 9. éve világbajnok, Messi hetedik Aranylabdája, Steph Curry all-time triplarekordja, mind-mind olyan esemény, amiről az emberek akkor is hallanak, ha történetesen nem, vagy csak felületesen követik az adott sportot.

De mi az a „kecske”?

Az angol nyelvben a „goat” szó egyrészt kecskét jelent, másrészt mozaikszó is, a Greatest Of All Time, azaz minden idők legnagyobbja rövidítése. A mai közösségi médiára alapuló internetes kultúrát jól jellemzi, hogy sajtó is használja a #GOAT hessteget a Twitteren. Már a magyar internetet is megjelent a szó.

Egy szó mint száz, a GOAT minden idők legjobbját jelöli, és bár vannak sportok, ahol elég egyértelmű, hogy ki a legnagyobb, például a jégkorong, ahol Wayne Gretzky elsőségéhez kétség sem fér, vagy az amerikai futball, ahol Tom Brady eredményeihez nem tudott senki felnőni, más területen korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. A labdarúgásban az utóbbi húsz év meghatározó alakja Lionel Messi és Cristiano Ronaldo volt, de történelmi léptékeket tekintve vitatható mindkettő elsősége, Maradona és Pelé legalább olyan nagyság, mint az argentin és a portugál.

Azt a kérdést is érdemes feltenni, hogy az eredmények mellett számít-e a sportra gyakorolt hatás. Michael Jordan nemcsak a pályán volt szenzációs, hanem azon kívül is, egy személyben volt a kosárlabda és a Chicago Bulls nagykövete és reklámarca, nem csak a csapata köszönhet neki sokat, hanem az egész sportág. Több mint 20 évvel a legendás Bulls vége után is komoly marketingértéket képvisel az azóta klubtulajdonossá (Charlotte Bobcats) avanzsált játékos, emlékezzünk csak a 2020-as Netflix-sorozatra, a The Last Dance-re, amiről itt írtam.

Egyéni sportok és csapatsportok, avagy mi dönti el, hogy ki a legnagyobb?

Van egy aspektus, ami mellett nem szabad elmenni. Az egyéni sportokban alapvetően más a legnagyobbról beszélni, mint a csapatsportokban. A kosárlabda legmegosztóbb kérdése, hogy LeBron James le tudja-e taszítani Michael Jordant a trónról (szerintem nem), az viszont biztos, hogy egyikük sem nyert volna csapattársak nélkül. A csapatjátékok esetén mindig kétséges, hogy a kiemelkedő egyéni teljesítmények mennyire mennek az eredmények rovására, elég csak James Harden kosárlabda-paródiává silányuló utolsó houstoni éveire gondolni.

Az egyéni sportokban egy fokkal könnyebb, hiszen „mindössze” az érákat kell összehasonlítani, és nincs szó a csapatjátékok taktikai fejlődéséről. Bár a csúcson levő Muhammad Alinak valószínűleg nagyon nehéz lenne legyőznie a formában levő Mike Tysont, vagy bármelyiket a két Klicskóból, a szakma nagyjából egyetért abban, hogy ő minden idők legnagyobb ökölvívója. A sakknál kicsit más a helyzet, három különböző korból származó játékos körül forog a GOAT-vita, a titokzatos Bobby Fischer, a legendás Garri Kaszparov, és a jelenkort domináló norvég Magnus Carlsen a legesélyesebb a címre. A sakknak persze megvan az a privilégiuma, hogy a lépéseket számítógéppel lehet ellenőrizni, így tulajdonképpen meg lehet mondani, hogy ki játszott a legpontosabban a jelöltek közül.

Mi a helyzet a tenisszel? Költői túlzás, vagy tényleg Nadal a legnagyobb?

Nehéz pontosan felmérni és leírni, hogy milyen változást hozott Nadal, Federer és Đoković dominanciája a teniszbe, de azt hiszem sokatmondó adat, hogy a 2000 és 2004 között megrendezett 16 GS-trófeán 10 teniszező osztozott, a 2004 és 2021 között megrendezett 72 Grand Slam-tornán összesen 7 teniszező tudott győzni, 61 elsőség pedig a fenti hármasé. Példátlan dominancia, nem valószínű, hogy a közeljövőben (vagy egyáltalán valaha) még egy ilyen éra jöjjön létre.

Nadal 21. trófeája kétségkívül sporttörténelmi mérföldkő, azonban pusztán ez nem elég arra, hogy farkast kecskét kiáltsunk. Úgy Federer, mint Đoković (különösen utóbbi) komoly érveket vonultat fel a saját oldalán, a szerb például az egyedüli teniszező, aki minden Masterst megnyert kétszer, hogy a legtöbb világranglista élen eltöltött időt ne is említsük. Persze ha az emberi kvalitások, illetve a pályán kívül nyújtott teljesítmény is számít, akkor Đoković biztosan nem rúg labdába a svájci és a spanyol mellett.

A másik ok, ami miatt óva intenek a szakemberek a GOAT-vita lezárásától, az az, hogy bár Nadal épp vasárnap mutatta meg, hogy a narancsvörös szín nem csak a salaké, hanem a főnixmadár-szerű feltámadásáé is, de Đokovićot sem fogják kizárni minden Grand Slamről, így előfordulhat, hogy egyenlít, vagy éppen előz. A Federer nevével fémjelzett korszaknak minden bizonnyal vége, nehéz elképzelni, hogy ekkora kihagyás után még valaha teniszütőt fogjon a kezébe, ha meg igen, nehéz elképzelni, hogy reális esélye legyen GS-t nyerni, figyelembe véve, hogy a Touron megjelentek a trónkövetelők. Medvegyev már eddig is bizonyította, hogy komoly kihívó (a 2021-es US Openen 3-0-ra verte a 21. Grand Slamjére hajtó szerbet), de mellette ott van még a 24 éves Sacha Zverev, a görög Cicipasz, aki többször legyőzte mindhárom nagyot, és még mindig csak 23 éves, az egyre rutinosabb Berrettini, a tehetséges Rubljov, vagy a személyes kedvencem a 18 évesen már top30-as Carlos Alcaraz.

Nem dőlt el a „ki minden idők legjobbja” kérdés, de a filmnek sincs még vége, az biztos, hogy 2022-ben élesebb lesz a harc, mint valaha.

A borítókép ennek, ennek, ennek és ennek a felhasználásával készült. 

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális