2022. aug. 15. hétfõMária

Az U20-as junior világbajnokság belső szemmel, interjú Mag Dávid-Örssel

F. E. utolsó frissítés: 18:54 GMT +2, 2021. december 27.

Bár a román válogatott visszaesett csoportjából az U20-as világbajnokságon, a csapat fiatal és tehetséges játékosainak nagy élmény és fejlődési lehetőség volt a bajnokság.


Mag Dávid-Örs a román junior válogatott kapusa mesél hokiról, pályaképről és a nemrég, Brassóban megrendezett világbajnokságról.

Mióta hokizol, hogy kezdődött a pályafutásod?

2010-ben megalakult a Fenestela Brassó felnőtt csapata, és a cég amelynél édesapám dolgozik, elkezdte szponzorálni őket. Eközben én sakkórákra és versenyekre jártam. Egyik délután édesapám megkérdezte, hogy nem-e szeretném kiprobálni a jégkorongot, amire a válaszom az volt, hogy de igen, és így kezdődött minden. Másodikos lehettem, amikor eljött az a pillanat, hogy választanom kellett a sakk és a jégkorong között, mivel nem volt időm egyszerre mindkettőre időt fordítani. Már akkor nagyon szerettem a jégkorongot igy perceken belül megvolt a döntésem.



Hol játszol jelenleg és mik a terveid? Van olyan liga, vagy csapat, amelyikben mindenképpen szeretnél játszani egyszer?

Jelenleg Ausztriában a Nordic Hockey jégkorong akadémiánál játszom, ahol az elsődleges célom, hogy bajnokok legyünk, és egy osztrák aranyéremmel zárjam az európai junior ligákat. Aztán azt tervezem, hogy Amerikában kezdem a következő szezont a NAHL bajnokságban majd a 2023/2024 szezontól kezdődően egy négy éves egyetemi szerződésre pályázom az NCAA divizió 1-es bajnokságban. Rövidtávon gondolkodva a Notre Dame egyetemi csapatatát szeretném erősíteni.

Ha jól tudom az U18-as válogatottnak is tagja voltál, gondolom így nem lepett meg, amikor idén is behívtak, a jelenlegi csapatod könnyen elengedett?

Nem lepett meg a behivás, viszont kicsit aggodtam, hogy meglesz-e tartva a bajnokság, mivel két világbajnokságom is elmaradt a koronavírus miatt. Nagyon reménykedtem, hogy az utolsó U20-as VB-n ott lehetek. A jelenlegi csapatom könnyen elengedett, csak annyi volt a kikötésük, hogy a december 9-én még legyek ott a Graz elleni mérkőzésen, így két nappal a többiek után érkeztem Brassóba.

Milyen elvárásokkal érkeztél a válogatottba, mire számítottál a bajnokság kimenetelét illetően?

Tudtam jól, hogy nem lesz könnyű torna, mivel sajnos nem volt elég időnk felkészülni, de mindenképp szerettem volna a podiumon végezni.

Melyik volt a legnehezebb mérkőzés számodra és miért?

Őszintén nem tudom eldönteni, hogy melyik volt a legnehezebb, viszont ki tudnám emelni az olaszok és a spanyolok elleni mérközésünket. Tudtuk jól, hogy az olaszok egy magasabb hoki szinvonalat képviselnek, a spanyolok elleni utolsó mérkőzéshez pedig próbáltunk minél pozitívabban hozzá állni, de óriási volt rajtunk a nyomás. Ha akár egy pontot is szereztünk volna ellenük, akkor bent maradunk a divízóban, de a vereség egyet jelentett a búcsúval.

Melyik volt a legszebb pillanatod a bajnokság alatt?

Nekem alapból egy óriási élmény volt, hogy újra játszhattam a régi csapattársaimmal egy célért, de talán a legemlékezetesebb pillanat az volt amikor megnyertük a britek elleni mérkőzést. Meg amikor vissza értünk ez után a meccs után a hotelbe és a recepciónál várt az olasz csapat aki körbevett minket és ünnepeltek, mert nyertünk, illetve bebiztositottuk nekik az első helyezést.

A statisztikák alapján szépen teljesítettél, végig játszottad a teljes bajnokságot és több mint 200 korongot akadályoztál meg a hálóba jutástól, sőt, ha jól tudom egyszer a mérkőzés legjobbjának is választottak. Te hogy értékeled a teljesítményed?

Úgy érzem, jó teljesitményt nyújtottam és úgy gondolom, hogy ez nem jöhetett volna össze ha nem álltak volna mellettem a kapusedzőim (Fülöp Rajmond, Kovács László, Székely Csaba, illetve Sam Liebkind) akik nap mint nap segítettek, hogy jobb legyek. Meg szeretném ezt nekik köszönni és ugyanúgy a családomnak és a barátaimnak is, akik mindig mellettem állnak és támogatnak.

Mi a véleményed az eredményről? Megérdemelték az olaszok a feljutást? Hát a litvánok azt, hogy bent maradjanak a csoportban?

Kicsit csalódott vagyok, ahogy már mondtam, szerettem volna a torna végen a pódiumon állni, ami sajnos nem jött össze, ráadásul ki is estünk a divízióból. Véleményem szerint az olaszok teljes mértékben megérdemelték a feljutást, viszont azzal nem értek egyet, hogy a litvánok megérdemelték a bentmaradást. Nem mutattak jobb hokit mint mi, és a meccsünk ellenük egy kész katasztrófa volt, a biró nagyon ellenünk fújt, 34 perc kiállitást kaptunk, többnyire 5 a 3-ban játszottunk, amivel nem lehet jégkorong meccset nyerni. Az edzőnk is igy nyilatkozott meccs után: „Fiúk ti a meccset megnyertétek mindenki szemében, de a birók elvették a jutalmat, a 3 pontot tőletek.”

Milyen volt a mérkőzések hangulata? Mesélj kicsit a szurkolókról is, hiszen a szülővárosodban játszottál.

Elképesztően jó volt a szülővárosomban jégre lépni és a barátaimmal egy csapatban lenni. Lehet, hogy utolsók lettünk, de szerintem egy csapat se tudja elmondani azt, hogy jobb volt a csapathangulatuk mint nekünk. Köszönetet szeretnék mondani a szurkolóknak akik, esténként eljöttek a meccsünkre és támogattak, hihetetlenül jó érzés töltött el engem mikor vonultunk be a pályára és hallottam a dobot és az emberek hangját, hogy szurkolnak és tényleg mellettünk vannak.

Borítókép: Mag Dávid-Örs és a Nordic Hockey Academy jóvoltából

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális