2021. szeptember 19. vasárnapVilhelmina

A magyar válogatott finoman fogalmazva sem hozta az elvárásokat a világbajnoki selejtezők szeptemberi meccsein

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 11:48 GMT +2, 2021. szeptember 15.

Milyen következtetéseket vonhatunk le a magyar válogatott szeptemberi selejtezőiből? Mi történt valójában?


A magyar válogatott az eufórikus Európa-bajnokság után két és fél hónappal pocsék teljesítményt nyújtott a világbajnoki selejtezőn elveszítve a lényegi esélyét a csoport második helyére. Az angolok elleni 4-0-s vereség lelohasztotta a kedélyeket, az Albánia elleni 0-1 pedig sokkolta a közvéleményt, a játékosokat és Marco Rossit is. Az utolsó, Andorra elleni meccs annak ellenére is nyögvenyelősre sikerült, hogy a fehérmezes hazaiak Szalai és Botka góljával 18 perc után 2-0-ra vezettek. A szövetségi kapitány és a játékosok is elnézést kértek a mutatott teljesítményért, de vajon milyen következtetést lehet levonni a dicstelen szeptemberi meccsekből?

Mindenki az Európa-bajnokságból indult ki

A 2021-es EB-n a magyar válogatott két pontot szerzett minden idők legdurvább csoportjában, a regnáló Európa- és világbajnok mellett Németország volt Szalaiék ellenfele. Franciaország ellen 1-1-et, Németország ellen 2-2-t játszott a csapat, sőt a továbbjutás is közel volt, Goretzka a 84. percben szerezte meg a Nationalelf egyenlítő találatát. Mindezt úgy, hogy a csapat legmagasabbra taksált játékosa, Szoboszlai Dominik hiányzott. Ezekből az eredményekből kiindulva a közvélemény pontszerzést várt Anglia ellen, sima győzelmet Albánia ellen és kiütéses győzelmet Andorra ellen. Nagyjából ugyanabba a hibába estek a szurkolók, amelybe a 2016-os EB után. Mindkét EB-n felülteljesített a magyar válogatott, mindkét EB után lejtmenet jött, az elsőbe belebukott az akkori szövetségi kapitány, Bernd Storck, reméljük a mostaniba Marco Rossi nem fog.

Az elmúlt egy évben, némileg hirtelen felindulásból elkövettem négyszer nyolcezer karaktert, a cikksorozat „A magyar labdarúgás elmúlt 10 éve” címet kapta (1. rész, 2. rész, 3.rész, 4. rész). Ha jól emlékszem, a harmadik részben azt a következtetést vontam le, hogy a „hurráoptimizmus hihetetlen, a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodott elvárásokat ültet a szurkolók fejébe”, és az az igazság, hogy most is ezt látom.


(fotó: England Football Team Facebook-oldal)

Anglia a 2021-es EB-n ezüstérmet nyert, minden játékosuk topligás, a futballistáik zöme a legszűkebb világelitbe tartozó klubokban focizik (az egymilliárd euró feletti keretértéket meg sem kellene említenem), nem kérdés, hogy több klasszissal jobbak, mint a magyar válogatott. A pontszerzésben természetesen lehet és kell is reménykedni, de a realitások nem azt mutatják, hogy egy VB-selejtezőn lehet keresnivalója egy ennyivel gyengébb csapatnak. A másik dolog, amit érdemes meggondolni, hogy míg az EB-re a német, a francia és a portugál válogatott egy hosszúra nyúlt szezon végén érkezett, 50-60 tétmeccsel a játékosok lábában, addig az NBI két héttel hamarabb véget ért, és a nemzeti tizenegynek szinte egy hónapja volt pihenni, edzeni és felkészülni a kontinensviadalra. A szeptemberi világbajnoki selejtezőkre Anglia kipihenten érkezett, az EB-n résztvevő játékosok többségében extra pihenőt kaptak a klubjaiktól.

Albánia válogatottját divat lebecsülni, pedig nem lenne szabad. Nem csak azért mert sportszerűtlen dolog lenézni az ellenfelet, hanem azért is, mert a magyar keret és az albán keret kottára ugyanannyit ér és ugyanannyit tud. Igaz ugyan, hogy a Gulácsi – Orbán – Szoboszlai trió magasabb szinten futballozik a Lipcsében, mint bárki az albán válogatottban, de Eduardo Reja csapatának védelme a Serie A-ból jön (AS Roma, Atalanta, Empoli), és nem ők az egyetlen topligások (tízen vannak a keretben), hogy mást ne mondjak a gólszerző, a 20 éves Broja a Southampton futballistája. Aki látta a meccset, annak nem kell elmondani, hogy a minden hájjal megkent, ex-Lazio-edző Reja (131 meccs a rómaiak padján, de a Napoli felemelkedése is az ő érdeme) milyen jól összerakta a csapatvédekezést, ez ellen az Albánia ellen sima győzelmet várni, pláne idegenben, talán túlzás volt. Ugyanakkor az is igaz, hogy Rossinak semmilyen komolyanvehető támadási terve nem volt, és a hazaiak 2.27-es xG mutatója sok, a magyar válogatott 0.65-ös xG-je pedig arcpirítóan kevés.
Az xG mutatóval kapcsolatban egyébként még érdemes megemlíteni, hogy a meccsen az is kitűnően látszott, hogy mi történik, ha nincs Szalai Ádám a pályán. A Mainz csatára nélkül nem volt kire felvelni, nem volt ki megtartsa a labdát, nem volt ék, aki segítsen az összjátékban, a magyar támadások jelentékeny hányada a „hamvában holt kísérlet” kategóriába esett. Fel nem foghatom, hogy a közvélemény részéről miért kap kritikát, a játéka, a számai, és a csapatra gyakorolt hatása alapján a rendszerváltás utáni magyar futball egyik legnagyobb játékosa.


(fotó: Szalai Ádám, a magyar válogatott csapatkapitánya, az Andorra ellen szerzett vezető gólja után, forrás: MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség Facebook-oldal)

Az Andorra elleni meccs kétségtelenül védhetetlen, itt valóban egy könnyed három-négy gólos győzelem lett volna a realitás, bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha megadják az öngólt, vagy más módon kiegyenlít Andorra.

Nincs kapitánykérdés, de játékoskérdés van

A fentieket figyelembe véve, a megszerzett három pont jóindulattal elég egy halovány ötösre, „megvan az átmenő”, ahogy azt mondani szokták. Nincs kapitánykérdés, nagyon remélem, hogy az Magyar Labdarúgó Szövetség nem meneszti a közönségkedvenc szakembert, belátva, hogy Rossitól a hét pont megszerzése irreális elvárás volt.
A dolog persze nem ilyen egyszerű, van két dolog, amit a számlájára írnék. Az egyik az Albánia elleni támadójáték, illetve annak hiánya, Szoboszlai kvázi csatárban kezdetése nagyon rosszul sült el, biztos vagyok benne, hogy ha újrajátszhatná a meccset, ő is teljesen más kezdővel állna fel. A másik aspektus, amiben szerintem hatalmasat hibázott, az a kapott gól utáni összeomlás, az EB-n ilyesmit láttunk Portugália ellen, most Anglia lőtt négyet úgy, hogy félidőben gólnélküli döntetlen volt az eredmény.

Kapitánykérdés nincs, játékoskérdés viszont van, ha egy válogatott ki akar jutni egy világversenyre Európából, ami ugye a legnehezebb, akkor vagy elég szerencsésnek kell lennie ahhoz, hogy mindig a legjobb játékosaival állhasson fel, vagy sokkal mélyebb keretre van szüksége. Nem bűnbakokat keresve, mert a szeptemberi kampány sok sebből vérzik, de szerintem Kecskésre, Bollára és Sallóira még nagy a válogatott mez. Bolla a legígéretesebb hármuk közül, 21 éves, most igazolta le a Wolverhampton és kölcsönben szerepel a Grashopperben, biztos hogy sokat fog fejlődni, kísérleti jelleggel játszatható, de Kecskés és Sallói szintű futballisták nem lenne szabad opciók legyenek a válogatottnál, akkor sem, ha történetesen Nego sérült. A magyar futballnak a jelenlegi legnagyobb problémája az utánpótlás hiánya, őrület, hogy miközben a négymilliós lakosságú Horvátország ontja magából a fiatal tehetségeket, és az U21-es válogatottjukban (!!) Bayernben és Salzburgban bemutatkozott futballisták vannak, Magyarország több mint két és félszer akkora merítésből ezt nem tudja megtenni.

Egy dolog az EB, más dolog a VB

Egy Európa-bajnokság 24-es mezőnyébe értelemszerűen sokkal könnyebb beverekednie magát egy válogatottnak, mint egy világbajnokság főtáblájára, hiszen a globális viadal 32 csapata közül csak 13 hely jut Európának. A selejtezős rendszer kissé bonyolult hiszen 10 csoport van, amiből öt 5 csapatos, öt pedig 6 csapatos, ezeknek a győztesei automatikusan kvalifikálnak. A 10 csoportmásodikhoz csatlakozik a Nemzetek Ligája két legjobb olyan csoportgyőztese, amely nem végzett a világbajnoki selejtezők csoportjában az első kettőben, az így kialakult 12 csapat pedig három ágra szakadva a három további kijutóhelyért csatázik. A magyar válogatott pótselejtezős helyéhez az kell, hogy Csehország vagy Wales végezzen Belgium mögött a második helyen, valamint hogy Ausztria szintén legyen legalább csoportmásodik. Az előbbi feltétel biztosan teljesül, az utóbbira is van némi esély, bár Ausztria nagyon elrontotta a szeptemberi meccseket, hiszen kikapott a rivális Skóciától és Izraeltől is.

A magyar válogatott az Albániától elszenvedett vereség, és a lengyelek bravúros Anglia elleni döntetlene miatt komoly lépéshátrányban van a saját csoportjában, komoly bravúr lenne, innen befutni a második helyre. Ha Ausztria sem fut be a második helyen, akkor ennek a selejtezősorozatnak nem lesz kijutás vége, de ahogy fent is írtam, reménykedni lehet és kell.

Borítókép: MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség Facebook

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális