2021. szeptember 19. vasárnapVilhelmina

Nézzük meg újra, hogyan lett négyszeres olimpiai bajnok Szabó Kati!

Gál László Gál László utolsó frissítés: 14:08 GMT +2, 2021. július 26.

Habár az 1984-es olimpián a 20 aranyérmet nyerő román küldöttség legeredményesebb sportolója lett, egyáltalán nem lett könnyebb az élete, nem kapott jutalmat, nem hagyták versenyekre utazni. Kitudódott, hogy a nővére el akarta hagyni az országot, és ezért őt büntették.


Bemutattuk már az első romániai magyar érmest az olimpián, Orbán Olgát és a vívók népes társaságát, felidéztük az első romániai magyar bajnoki cím történetét, Balázs Jolán világraszóló teljesítményét, és megnéztük azt is, miként teljesítettek a romániai magyar atléták. Az olimpiai felvezető sorozatunkban utolsó részében az eddigi legeredményesebb sportolót fogjuk bemutatni, az ő bajnoki címeket érő gyakorlatait nézzük majd meg,

a négyszeres olimpiai bajnok zágoni Szabó Katalin, avagy Szabó Kati következik. 

Nemrég volt épp 45 éve, egész pontosan július 18-án, hogy Nadia Comăneci a montreali olimpia női tornászoknak szervezett csapatverseny során 10-est kapott egy gyakorlatára. Az olimpiák történetében akkor értékeltek először tökéletesre a tornagyakorlatot, lett is egy emlékezetes galiba belőle, mert az Omega kijelzője nem tudott megbirkózni az elő tornyosuló feladattal, és 1.00-át mutatott a szemmel láthatóan is tökéletes közeli gyakorlatra. És ezzel a jelenettel Románia berobbant a női torna történetébe, ahol aztán több, mint 3 évtizeden keresztül megkérdőjelezhetetlen helye volt. Ezzel  pedig a torna lett az ország legeredményesebb sportága, azzal együtt is, hogy az eredményeket megalapozó Károlyi-házaspár 1981-ben Amerikába emigrált, ahol aztán megalapozták a mostanság verhetetlen amerikai női tornát is. Róluk (és a körülöttük kialakuló botrányokról) most kevesebb szó esik, helyette inkább Szabó Kati következik. 

"Nem akartam tornásznak menni, mert nem is tudtam, hogy mi a torna. De a helyzet az volt, hogy a szüleimnek azt mondták, kell valamit kezdeni a gyerekkel, mert nagyon sokat mozogtam" - foglalta össze egy korábbi közönségtalálkozón, hogyan került 1974-ben, mindössze hat évesen előbb az onești-i tornaközpontba, majd onnan később a dévaiba. 

A felkészüléseit először Károlyi házaspár (Béla és Márta) irányította, még velük vett részt 1980-ban az első Európa-bajnokságán Lyonban. Bár ő és az edzői is magyarok voltak, az edzésen nem beszélhettek magyarul, sőt a nevét is románosították, Ecaterina Szabora, hivatalos statisztikákban ma is ezen a néven lehet megtalálni. Miután Károlyiék 1981-ben kint maradtak az Egyesült Államokban, Adrian Goreac, Octavian Bellu és Maria Cosma vette át a felkészítését.

"Mindenki azt gondolja, hogy valami titok van a tornában, de nincs itt semmi titok, csak a munka. Nagyon sokat dolgoztunk, de nem csak a Károlyiékkal. Akármilyen edzőnk is volt, be kellett tartani az előre meghatározott programot. A program lehetett 1, 2, akár 3 órás is. Addig maradtál, ameddig megcsináltad azt a tíz gyakorlatot a gerendán. Addig kellett maradjál, ameddig befejezted. Meg kellett a programot csinálni. Semmi titok nincsen, csak a munka. Sok munka" - foglalta a Transindexnek adott interjújában korábban, hogy mi volt a sikerük kulcsa. A tornával kapcsolatban sokszor felmerülő erőszakról pedig úgy nyilatkozott:  "Ha rosszul csináltuk, akkor biztos, hogy kaptunk egyet. Más sportban is biztos volt ilyen." Az Indexnek a rendszer részét jelentő éheztetésről is beszélt, a tornászlányoknak tartani kellett a súlyukat, ha nem, akkor azért is verést kaptak.  "A súlyom miatt engem sose vertek, de másokat igen. Igaz fel sem fogtuk akkor, mi történik körülöttünk. Ilyen világ volt akkor Romániában" - mondta. 

A befektetett munka és lemondás meghozta a sikert 1983-ra, mind a göteborgi Európa-bajnokságon, mind a budapesti világbajnokságon remekelt. Utóbbin a talajon egyéni világbajnok lett, csárdásra táncolt és tornászott. 

"Általában a nagy versenyek - világbajnokság és olimpia - országának megfelelően választottak zenét. Mindenki tudta, hogy nekem a csárdással Budapesten nagy sikerem lesz. Persze, hogy ezt választották" - mesélte a választás hátteréről, kiegészítve azért azzal is, hogy bár úgy tűnhet ezzel, hogy megengedő volt a rendszer, de még a magyarországi sajtónak sem nyilatkozhatott magyarul. Ugyanakkor innentől kezdve az 1984-es olimpia egyik esélyesnek számít, ahol aztán a szovjetek és a keleti blokk más országainak (Csehszlovákia, Bulgária, Kelet-Németország, Magyarország) a bojkottja miatt egyértelműen top favorit.

Los Angelesben először a csapat győzött, nem volt meglepetés, egy évvel korábban is csak a szovjetek előzték meg. Következett az egyéni összetett, ami nem sikerült, már ha az ezüstérem sikertelenségnek számít. Az amerikai Mary Lou Retton, a Károlyi házaspár új tanítványa, 5 századdal jobban zárta az egyéni összetettet. Az amerikai a négy szeren 79,175 pontot szerzett összesen, míg Szabó Kati 79,125 pontot. Emiatt a mai napig van benne hiányérzet. 

"Azóta is kísért az a vereség, mert nagyon kevés volt a különbség. Inkább kaptam volna ki 2-3 ponttal, csak ne ilyen kevéssel, mert így még jobban fáj. Ha pár pont van, akkor pár pont van. De ez csak egy lépés, így még fájdalmasabb" - mondta, s szerinte ha újrakezdhetné, mindent ugyanúgy csinálna, ezt a számot leszámítva, mert elhozná ezt az aranyat is, az ötödiket, mert azzal teljes lenne a kollekciója. 

A szerenkénti döntőkben ugyanis brillírozott, gerendán, talajon és ugrásban is győzött, meg is mutatom a gyakorlatát.  Az amerikai televízió olimpiai műsorában 21:30-tól tudjátok megnézni az ugrásait: 

A talajgyakorlata 9:20-tól látható:

Zárásnak maradt a gerenda, 6:05-től következik a Kati gyakorlata. 

Habár az 1984-es olimpián a 20 aranyérmet nyerő román küldöttség legeredményesebb sportolója lett, egyáltalán nem lett könnyebb az élete, nem kapott jutalmat, nem hagyták versenyekre utazni. Kitudódott, hogy a nővére el akarta hagyni az országot, és ezért őt büntették. Csak a nagyobb és fontosabb versenyekre vitték magukkal, amikor látták, vele könnyebb szerepel majd jól a csapat. Ezek után nem meglepő, hogy 1987-ben hirtelen abbahagyta, a rotterdami vb-n gerendán szerzett még egy bronzot, de az olimpiai felkészülést már nem vállalta. Helyette inkább egyetemre ment Bukarestbe, majd edzőnek Dévára. Olyan bajnokokkal ismerteti meg a torna alapjait, mint az 1999-es összetett vb győztes Maria Olaru, aki 2000-ben a csapattal még olimpiai bajnok lett. 

Déván csak néhány évet tanított. 1992-ben férjével Franciaországba ment edzőnek, azóta is ott élnek.

"Azt gondoltam, hogy közelebb van Zágonhoz. Sajnos, nem olyan közel, mint akkor gondoltam. Az volt a legfontosabb, hogy egy-kettőre hazaérjek. Ez volt mindig a fejemben, hogy pár óra alatt hazaérjek" - mondta, amikor arról kérdeztük, miért pont Franciaországot választotta és nem mondjuk Amerikát. Manapság már nem követi a tornasportot, pedig még mindig egyike azon öt tornásznak, aki egy olimpián négy aranyat tudott nyerni. Keleti Ágnes a szovjet Larissza Latinyinával együtt 1956-ban, a cseh Vera Caslaska 1964-ban, Szabó Kati 1984-ben, míg az amerikai Simone Biles 2016-ban tudott négy aranyat nyerni. A mostani tokiói játékok egyik nagy kérdése, hogy Biles vajon tud-e öt aranyat nyerni. 

A tornászok között még egy magyar név tűnik fel, az aradi Éberle Emíliáé, aki egy generációval korábban volt a válogatott tagja, s ennek részeként az 1980-as moszkvai olimpián csapatban és felemáskorláton nyert ezüstérmet, továbbá ötödik volt talajon és hatodik egyéni összetettben, illetve gerendán

Az 1964-ben született sportoló hétéves korában kezdett tornázni szülővárosában Judita Varkony és Pavel Rosenfeld irányításával, innen került a válogatotthoz Onești-be, majd Dévára, ahol már a Károlyi házaspár felügyelte a felkészítését.  Az 1979-es világbajnokságon a csapatban, illetve a talajon is aranyérmes, de emellett is számos érme van a különböző világeseményekről. 1983-ban egy vakbélműtét miatt kellett kihagynia, utána pedig inkább már visszavonult a versenysporttól. Előbb egy gyárban kénytelen dolgozni, majd 1989 májusában Magyarországra emigrál, edzőként kap állást, de csak két évet marad. 1991-ben férjével, Kollár Ferenccel az Egyesült Államokba telepedik át edzőnek.

Szabó Kati a legeredményesebb, de nagyon sok sikeres romániai magyar sportoló volt rajta kívül is. 

A vívókat már bemutattuk, ahogyan az atlétákról is esett már szó, de a sort lehet folytatni. A torna után evezésben termett a legtöbb érem a román sportolóknak, világszinten az ötször bajnok Elisabeta Lipa teljesítményét jegyzik leginkább, de csapat tagjaként magyarok is szereztek érmeket. Mindenekelőtt az 1984-es teljesítményt lehet kiemelni, amikor a moldvai csángómagyar Horváth Ilona a kormányos nélküli kettes tagjaként lett bajnok, míg a bánáti Józsa Ibolya (szigorúan Viorica Ioja néven) kormányos négyes tagjaként lett első, illetve benne volt az ezüstérmes nyolcasban is. A temesvári származású Lavrenszki László az 1972-ben a kormányos kettesek versenyében lett bronzérmes, majd 1988-ban a kormányos négyes tagjaként lett ezüstérmes. És ha már evezés, akkor az utolsó érmet a marosvásárhelyi származású Barabás Enikő nyerte 2008-ban a nyolcas tagjaként. A másik vizes számban, a kajak-kenusok között bár több romániai bajnok és érmes is született, de magyar nem volt köztük. A legjobb teljesítményt hadadi Magyar Géza érte el, aki K-1 500 méteren negyedik lett az 1996-os atlantai olimpián. 

Birkózásban az első magyar, aki Romániának szerzett érmet a lugosi születésű Horváth Ferenc volt. Az 1952-es helsinki és az 1956-os melbourne-i olimpián vett részt, és az utóbbi 57 kilogrammos kötöttfogású kategóriájában nyert bronzot. Szintén bronzérmet nyert a marosvásárhelyi születésű Simon László két generációval később. Simon sportolói pályafutását 1966-ban kezdte a marosvásárhelyi Mureşul Sport Club színeiben. Mindössze 22 éves volt, amikor az 1973-as világbajnokságon megszerezte első felnőtt érmét, a bronzot, egy év múlva pedig, az 1974-es világbajnokságon a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel a +100 kilogrammos súlycsoportban a szabadfogásúak versenyében. Ez nem kis szó egy olyan mezőnyben, amit a szovjetek domináltak, ez a siker mindmáig Románia egyetlen szabadfogású világbajnoki aranyérme. Az Európa-bajnokságokon 1976-ban aranyat, 1974-ben ezüstöt, 1975-ben pedig bronzérmet nyert a kategóriájában. Az 1976-os nyári olimpián Montrealban bronzérmes lett, ez volt a marosvásárhelyi sportmozgalom első olimpiai érme. A versenyzéstől 1979-ben vonult vissza, majd a marosvásárhelyi Mureşul Sport Club edzője lett, később pedig a válogatottat is edzette. 2005-ben 54 évesen hunyt el agyvérzésben. 

Súlyemelésben a széki Tasnádi István ért el szép sikereket. 1970-ban a kolozsvári Viitorul Sportiskolában kezdett el súlyemeléssel foglalkozni, majd a Clujana igazolt sportolója lett. 1976 és 1984 között volt a válogatott tagja, és két olimpián képviselte az országot. Az 1980-as játékokon 6. lett, míg a román sport szempontjából kiemelkedő 1984-es los angeles-i olimpián ezüstérmes nehézsúlyban (110 kg). Az első romániai súlyemelő volt, akinek mind az olimpián, mind a világbajnokság, mind az Eb-n sikerült érmet nyernie. 1983-as a moszkvai vb-n és Eb-n (egyazon volt a verseny) ugyanis szakításban lett bronzérmes.  Az 1984-es visszavonulása után a Clujana edzője lett, majd a klub feloszlása utána az Universitatea Cluj súlyemelő szakosztályán dolgozott. 2018-ban hunyt el. Rajta kívül egyetlen magyar származású olimpián is érmes sportolója volt a sportágnak, az ősei magyarságát nem tagadó marosszentimrei Socaci Andrei (azaz Sza­kács András), aki szintén a nagyon sikeres '84-es olimpián lett ezüstérmes könnyűsúlyban (67,5 kg). 

Az úszásban soha nem volt Románia olyan erős, mint Magyarország, az olimpiai bajnokok felsorolása sem jelentene problémát (Camelia Potec 2004-ben és Diana Mocanu 2000-ben nyert bajnoki címet), de azt lehet, hogy már kevesen tudják, hogy eredményességben rögtön utánuk egy nagybányai magyar származású lány következik, Lung Noémi, aki 1988-ban 400 méter vegyesen ezüstérmet, míg 200 méter vegyesen bronzérmet nyert. Idézzük fel az ő érmét is videón. 

Fociban eddig háromszor volt a román csapat olimpiai résztvevő, a legjobb eredménye egy  olimpiai 5. hely 1964-ből, röplabdában a nőket és férfiakat is számolva összesen ötször indulhatott, a legjobb eredményt a férfiak 1980-as bronzérme jelenti, abban pedig nem volt nemzetiségű játékos. 1964-ban negyedik helyezést elérő csapatnak viszont volt magyar tagja, a baróti származású Derzsi Ede. A vízilabdás fiúknak (lányok nem jutottak még ki) kilencszer voltak eddig résztvevők, főleg az 1950-es évek végén, a 1960-as évek elején játszottak figyelemre méltó szerepet a játékokon. Dobogóra ugyan egyszer sem került a válogatott, de ott voltak a közlében. Abban a csapatban Szabó Sán­dor, Bordy János, Hoszpodár Zoltán, Simon Ferenc és társaik tisztességgel védték és öreg­bítették a marosvásárhelyi, kolozsvári, nagy­váradi és temesvári (ezek a városok voltak a sportág hazai fellegvárai) vízilabda hírnevét.

A román csapat ezen kívül rögbiben szerepelt még, nagy hagyományai is voltak az országban, de mivel sokáig nem szerepelt a programban csak 1924-ből van egy bronzérem, és abban a csapatban nem volt magyar. Ellenben erős volt a magyarok részvétele kézilabdában, a romániai férfi csapat összesen nyolcszor vett részt, az 1970-es években és 1980-as évek elején rendre a tűz közelébe kerültek, 1976-ban döntőt is játszottak, de nyerniük nem sikerült. A nők négyszer szerepeltek eddig a játékokon, az érem számukra még nem jött össze.

A férfiak olimpiai nagy generációjának pedig magyar tagjai is voltak, az imecsfalvi születésű Kicsid Gábor (1976-ban ezüst, 1972-ban bronzbronzérmes), a hétfalusi Boros József (1980-ban és 1984-ben is bronzérmes), a szilágysági Birtalan István (1976-ban ezüst, míg 1972-ban és 1980-ban bronzérmes). A nők 1976-ban mutatkoztak be, és rögtön a bronzéremért játszhatott a román csapat, de végül kikaptak akkor a magyaroktól. Az akkori keretben több magyar játékos is volt, például a marosvásárhelyi Soós Rozália, vagy a székelyudvarhelyi Laczkovics Mária és Miklós Magda. Miklósnak egyébként a lánya, Annamária és a fia, Ferenc is kézilabdázó. Ők már inkább a magyar válogatottságot választották, Illyés Ferenc - mert róla van szó - olimpiai 4. helyig jutott Athénban és Londonban egyaránt. Ez már egy másik történet, talán egyszer azt is számba veszem.

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális