2021. november 28. vasárnapStefánia

Balázs Jolánt a párt sem akadályozhatta meg, hogy olimpiai bajnok legyen

Gál László Gál László utolsó frissítés: 11:28 GMT +2, 2021. július 20.

Álmodni kell, majd dolgozni, de kitartóan. Balázs Jolánnál pedig kevesen dolgoztak eltökéltebben, hogy bajnokok legyenek.


Az olimpiatörténeti összefoglalónk első részében már bemutattuk a legmagyarabb romániai sportágat, a vívást, illetve az első romániai magyar éremszerzőt, Orbán Olgát. Vívásban viszont nem örülhettünk aranyéremnek, ezért megpróbáljuk felidézni az első romániai magyar bajnoki címet is. Csak egy olimpiai ciklust, 1960-ig kellett rá várni, a bajnok neve pedig közismert, a magasugrás koronázatlan királynője, aki 10 éven át volt veretlen, 14-szer javította meg a sportág világcsúcsot, és azóta az egyetlen a női magasugrás történetében, aki meg tudta védeni a címét, Balázs Jolán.

A visszaemlékezések alapján az erdélyi magyar sportnak az 50-es és 60-as években két igazán nagy sztárja volt, a korábbi részben bemutatott Orbán Olga, illetve a most következő Balázs Jolán.  "Ő volt a nagyobb sportoló, őt mindenki ismerte az országban, engem kevésbé. Ő kivette a részét a szövetség vezetéséből, nagyon sokat tett a román atlétikáért" - mondta egy interjúban róla Orbán Olga. Ez nyilván magyarázható azzal is, hogy az atlétika mindig is népszerűbb volt, de nyilván az eredményekkel is, végül is Balázs Jolán lett

az első román(iai magyar) nő, aki olimpiát nyert. 

Temesváron a második világháború után pezsgő atlétikai élet volt, a román válogatott jelentős része is a városból származott. Az 1936-ban született Balázst a házukban élő atlétikai ötpróbabajnok, Luisa Ernst vitte le előszőr az atlétikai pályára, ahol aztán egy egész életre ott ragadt. Állítólag, Ernst a férjével, Eugen Lupșa sprinterrel először egy felvételt mutattak neki az 1936-os olimpiáról, és lenyűgözte az akkor a tízes évei elején járó kislányt Jesse Owens teljesítménye, és megtetszett neki az atlétika. Lement az udvarra, ahol szaladgált, majd két fa közé kifeszített egy spárgát, és elkezdett fölötte ugrálni. Ezt látva vitte el Ernst a fiatal Balázst Jolánt az Electrica stadionba, ahol Románia olyan nagy bajnokai mellett edzhetett, mint például Hans Wiesenmayer, és ott ismerkedett meg Sőtér Jánossal is, aki előbb edzője, majd férje lett. 

"Sőtér János is magasugró volt, a helsinki olimpián hatodik lett. Ő fedezte fel igazán a tehetségemet, és neki köszönhető, hogy ugrásszerű fejlődésen mentem keresztül, az eredményeim egyre jobbak lettek" - idézte fel az Indexnek a történetét 2005-ben. Együtt fejlesztették ki az ollózásos technika egy sajátos változatát, amely során a test nem fordul el, és a lábak szétnyílnak. 1951-ben már Temesváron országos csúcsot állított fel 145 centivel, 1956. július 14-én pedig egy kicsit önmagát is meglepve 175 centivel már világcsúcsot ugrott. A csúcsok mellett az érmek sem maradtak el, 1954-ben a berni Európa-bajnokságon aratta első nemzetközi sikerét, amikor ezüsérmet szerzett.

"Álmodozni kell és aztán dol­gozni. De kitartóan..." - mondta egy interjújában az Új Életben a sikerei titkáról 1960-ban, és nyilván tudta miről beszél, mert Balázs Jolánnál kevesebb eltökéltebb sportoló volt akkor. Történt, hogy már világcsúcstartóként érkezett meg az ősszel megrendezett 1956-os melbourne-i olimpiára, mindenki esélyesként gondolt rá, de az az olimpia nagyon nem sikerült számára, amit élete legnagyobb csalódásaként élt meg. 

Embed from Getty Images

"Három hétig egyedül lézengtem Ausztráliában, mert a férjemet nem engedték ki, attól tartottak, nem megyünk haza, hiszen az ő bátyja Perthben élt. Az egyik politikus kísérő ugyanakkor igyekezett nekem hasznos tanácsokat adni, azt mondta például, miért nem próbálom meg bal lábról az elrugaszkodást. Erre én csak annyit felelhettem, hogy kedves elvtárs, próbált már maga bal kézzel írni, ha eredetileg jobbkezes? Nemmel válaszolt, de sajnos így sem tudtam kellőképpen megértetni vele, hogy sejtelme sincs, miről beszél, amikor nekem ilyen butaságokat hord össze" - mesélte a kudarcként megélt 5. helyezés hátteréről. Ráadásul a világrekordját is megdöntötte Mildred McDaniel (USA) a fináléban, és olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy igazából eladta a versenyét. Ezek viszont csak eltökéltebbé tették. 

"Csak a visszavágás éltetett. '59 szilveszterén például már fél kettőkor aludni mentem, mert az év első napján már a magaslati edzőtáborban, méteres hóban szerettem volna készülni" - mesélte. És ennek az elszánt munkának meglett az eredménye, 1958 nyarán centiméterenként 1,77-ről 1,83-ra javította a világcsúcsot, s onnantól már nem nagyon tudták vele tartani a lépést. Amikor 1960 januárjában a már említett interjút közölte vele az Új Élet már országosan ismert volt, az ország első számú sportolója volt, a rendszernek is tetszett, hogy egyszerű munkás szülők gyereke ilyen eredményeket ér el, de azért mégsem bíztak meg benne teljesen, és a 1960-as olimpiára ismét nem akarták kiengedni az edzőjét, ami egyet jelentett volna: egy újabb kudarcot.

Embed from Getty Images

"Így hát hirtelen felindulásból berohantam Gheorghe Gheorghiu-Dej mindenható pártfőtitkárhoz, aki annyira meglepődött a bátorságomon, hiszen hozzá nem lehetett csak úgy bejutni - a rendőr sem tudott feltartóztatni -, hogy alig talált szavakat. Engem akkor is esélyesnek tartottak, én pedig mondtam: nincs mit tennem, nem utazom, mert így nincs értelme. Nem tudok képviselni egy országot, amelyik állandóan bizalmatlan velem. A főtitkár elvtárs nyugtatott, megígérte, hogy mindent elintéz. Szinte még ki sem léptem az egyébként félelmetes épületből, már mindenki tudta, hogy olyat tettem, amit még senki. Meg is támadtak rögtön, mit képzelek én magamról, hogy közbenjártak volna az ügyemben. De én semmit sem bántam meg, és segítettek is, a férjem mellettem lehetett. Kevéssel a verseny előtt egy titkosügynök állandó társaságában mindketten megérkeztünk Rómába" - elevenítette fel. Rómában aztán simán győzött, 185 centis ugrását megközelíteni sem tudták a társai, a lengyel Jarosława Jóźwiakowska és a brit Dorothy Shirley 171 centivel lett holtversenyben második. 

Balázs Jolán és az edzője, Sőtér János

Balázs Jolán az otthonában 1960-ban megjelent Új Életben

"Lényegében már akkor megkönnyebbültem, amikor elérkezett a verseny napja, péntek. Kilenckor ébredtem. A szintet megerőltetés nélkül teljesítettem, ott maradtam abban a csodálatos stadionban, háromtól este hétig lazítottam, relaxáltam. Nem akartam elhagyni a stadiont, hiszen a besúgó miatt úgy sem lehettem kettesben a férjemmel. Megbeszéltük a versenytaktikát, nem izgultam, és a nagyszerű közönség előtt elérkezett az én időm. Minden kísérletem elsőre sikerült, és fölényesen, tizennégy centivel nyertem" - idézte fel a versenyt az Indexnek. Jutalmul kapott egy szabad délutánt a férjével, amikor nem követte a titkos rendőr, és amikor hazaért, rögtön visszakérték az útlevelét. Balázs Jolán még közel  egy évtizeden keresztül megállíthatatlan volt, bár a világcsúcsot 1961. július 16-án Szófiában ugrotta utoljára 191 centiméterrel. Sorozatban 142 versenyt nyert meg, köztük az 1964-es tokiói olimpiát. Akkor már nem volt kétséges, hogy Sőtér János is vele utazhat. 

"Abszolút esélyes voltam, és a szitáló, kellemetlen eső és a visszafogott, egyszerűen csak bámuló nézők ellenére megőriztem a címemet. Tíz centivel lettem jobb a másodiknál" - mondta a tokiói versenyről, ahol 190 centivel lett első. 1967-ben vonult vissza, amikor begyulladt az Achilles-ina, és elveszítette a ruganyosságát, így abba kellett hagynia. Pedig már a harmadik olimpiájára készült. 1968-ben a csehszlovák színekben versenyző Miloslava Rezková 182 centivel lett első. A világcsúcsát csak a Fosbury-technika elterjedése után, 1971-ben tudták megdönteni. 

"Sajnálom, hogy nem Magyarországnak nyertem olimpiákat. De az ember leginkább önmagát képviseli, és csak azután egy nemzetet. Nekem nem adatott meg, hogy a magyar színeket magamra öltsem, hogy az anyanyelvemen beszélőknek okozzak örömet. Így alakult, ezért sajnálkozom, de talán bele is őrültem volna, ha folyamatosan ezen a visszás helyzeten töröm az agyam. Remélem, a románok mellett a magyarok is büszkék rám" - mondta, amikor arról kérdezték, hogy mit érez azzal kapcsolatban, hogy nem Magyarországnak nyert.

Embed from Getty Images

Balázs Jolán soha nem szakított teljesen az atlétikával, visszavonulása után előbb edzőként dolgozott 1980-ig, majd 1992-ben átvette a Román Atlétikai Szövetség elnöki tisztségét, amelyet aztán 2005-ig irányított. Szinte lehetetlen felsorolni az összes elismerést, amit élete során megkapott, stadiont is neveztek el róla Bukarestben, a 20. század női magasugrójának is megválasztották. De hasonló büszkeséggel töltötte el az is, amikor ellenszavazat nélkül megválasztották a szövetség elnökének. Hosszan tartó betegség után, nyolcvanéves korában hunyt el 2016-ban. 

Visszavonulása után sem maradt teljesen érem nélkül az atlétikai pályán a romániai magyar közösség,

1968-ben 800 méteren a kolozsvári Silay Ilona szerzett ezüstérmet. Még 1957-ben, 17 évesen kezdett el atletizálni, de hamar kiderült, hogy van tehetsége a sporthoz, 1959-ben már 400 méteren országos bajnok, távolugrásban pedig az 1968-ban olimpiai címet szerző Viorica Viscopoleanu után a második, de hirtelen abbahagyta. 1963-ben kezdte újra a sportot a férje biztatására, és ismét jöttek a sikerek. Az 1968-as keretből ki akarta hagyni a szövetség, de volt más választása, mint a legjobbnak lenni az országban, mert akkor csak nem tudják félretolni. 

A mexikóvárosi olimpia előfutamából Silay a holland Maria Gommers mögött a második helyen jutott tovább az elődöntőbe, ahol az amerikai Madeline Manning mögött végzett a második helyen, és jutott döntőbe.

"Az volt a baj, hogy engem elzárt két angol, mert az utolsó 100 méterem akármelyiknél gyorsabb volt. A hatos pályára kellett kimenjek, hogy megelőzzem őket. Másképp nagyon szoros lett volna, nem tudom, hogy ki nyeri meg, Manning vagy én" - emlékezett vissza az olimpiai döntőre a Transindexnek adott interjújában korábban. Így viszont nem volt szoros, Manning utcahosszal nyerte a versenyt, a 2:00,9-es ideje akkor olimpiai- és világrekordnak számított. Silay 2:02,5-ös idővel végzett a második helyen, a harmadik egy tizeddel lemaradva tőle a már emlegetett Gommers lett.

Embed from Getty Images

Utána még háromszor indult olimpián, de nem sikerült megismételni az 1968-as eredményét, 1972-ben Münchenben lett volna a legjobb formában, de akkor az emlékezetes túszdráma megzavarta, és nem sikerült jól teljesítenie, 1976-os montreali játékok előtt sérüléssel bajlódott, és nem sikerült jól felkészülnie, az 1980-as moszkvai előtt pedig 39 évesen, túl a csúcsformán már nem volt igazi éremesélyes. Később Németországba emigrált a férjével, ahol egy ideig edzőként tevékenykedett, de 1991 óta nincs aktív kapcsolata a sportággal. 

Silay Ilona érme után bár a román atlétika sokszor remekelt, de romániai magyar atléta nyakába nem akasztottak érmet. Legalábbis olyanéba nem, akit magyarnak vallotta magát. Balázs Jolán elnöksége ugyan bővelkedett sportsikerekben, és a 90-es évek legnagyobb atlétája a besztercei születésű Gabriela Szabó volt, akinek édesanyaja román, az édesapja pedig magyar nemzetiségű, ám a családban sosem beszéltek magyarul, sem ő, sem a fiútestvére nem tanulta meg a nyelvet otthon. 

"Értek néhány szót, mivel nagy magyar közösség van Besztercén, ahogy nagy német közösség is. A magyarok, a németek, a románok utcáján gyerekeskedtünk. Középen találkoztunk, a parkban, és játszottunk. Értek néhány szót, de nem tudok magyarul beszélni. És ezt sajnálom" - nyilatkozta idén májusban GSP.ro portál műsorában. Ennek ellenére beágyazom nektek ezt a videót, a nagy győzelmeket soha nem árt felfrissíteni. 

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális