2024. március 29. péntekAuguszta

EURO 2020: Mi lehet Magyarország célja a halálcsoportban?

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 12:06 GMT +2, 2021. június 15.

Kedd este Magyarország minden idők legerősebb csoportjában kezdi meg a 2020-as EB-n való szereplést.


Minden idők legdurvább EB-csoportjába került a magyar válogatott, az európa-bajnoki címvédő mellett a legutóbbi két világbajnokság győztesével kell megmérkőznie Marco Rossi együttesének. Sosem gondoltam volna, hogy a 2008-as C-csoportnál (Hollandia, Olaszország, Franciaország, Románia) fogok nehezebb kvartettet látni, de a sors fura fintora folytán íme itt vagyunk.

Dávid és Góliátok

Szerintem részletesen nem kell bemutatni egyik válogatottat sem, egyrészt mert mindhárom csapatról írtam az EB felvezetőjében, másrészt mert aki mindössze hírek szintjén követte a világfutball eseményeit az elmúlt években az is tudja, hogy micsoda elképesztő játékerőt jelentenek. A keretértékek tükrözik a különbséget, Franciaország 1.03 milliárd eurót, Németország 936 millió eurót, a címvédő Portugália 872 millió eurót ér, míg Magyarország 27 fős csapatát 74 millióra taksálja a mértékadó transfermarkt.

Németország és Franciaország adja a 2020-21-es BL-győztes Chelsea a kulcsembereit, utóbbit Zouma, Kanté és Giroud, előbbit pedig Rüdiger, Havertz és Werner képviseli az angol csapatban, nincs tehát szó arról, hogy bármelyik együttes lényegesen gyengébb lenne mint volt. Portugália is nagyot fejlődött az elmúlt években, Ruben Dias Európa-klasszissá, Bruno Fernandes világklasszissá és a Premier Leauge meghatározó játékosává nőtte ki magát, mellettük ráadásul olyan játékosok bontogatják szárnyaikat az elitfutballban, mint a 21 éves Joao Félix az Atlético Madridból, vagy a 24 éves Diogo Jota a Liverpoolból. Cristiano Ronaldo sem felejtett el futballozni, idén 29 találattal lett gólkirály a Serie A-ban.


(Szoboszlai nagyon fog hiányozni a válogatottnak)

Magyarország és a meglepetések

Magyarország csodálatos teljesítménnyel nyerte meg a Nemzetek Ligája B-ligájában a 3. csoportot, maga mögé utasítva három magasabbra sorolt válogatottat, Oroszországot, Szerbiát és Törökországot. Óriási fegyvertény, nagy meglepetés és atombiztos jele annak, hogy a magyar futball gyors ütemben fejlődik, a múlt évtizedben ilyen eredmények elképzelhetetlenek voltak. Most azonban nem elég, hogy a három csoportellenfél közül mindegyik esélyes a végső diadalra, még a magyar válogatott sem teljes. Két kitűnően teljesítő kulcsember hiánya nehezíti (lehetetleníti?) a pontszerzést, az egyik Szoboszlai Dominik, aki tulajdonképpen az Izland elleni utolsó pillanatos góljával kijuttatta a válogatottat az EB-áre, a másik pedig Kalmár Zsolt, aki Szoboszlai hiányában a csapat középpályájának legfontosabb eleme volt, és szintén a kijutás letéteményese, gondoljunk csak arra, hogy a Bulgária ellen 3-1-re megnyert pótselejtezőn gólt és gólpasszt is jegyzett.

A magyar válogatott kénytelen lesz egy lényegében improvizált/keveset tesztelt középpályával játszani, ami még „üsse kavics” alapon elmenne a torna középmezőnyébe tartozó válogatottak ellen, három végső győzelemre hajtó csapat ellen viszont jelentősen csökkenti az esélyeket. Különösen akkor, ha mindhárom nemzeti csapat muszáj megverje Magyarországot, hiszen amennyiben nem szerzi meg a győzelmet lépéshátrányba kerülhet a többiekkel szemben. Rossi csapatát senki nem fogja félvállról venni, egyrészt az elmúlt években nyújtott teljesítmény, másrészt a hazai pálya, harmadrészt pedig a pontok miatt. Úgy a németek, mint a franciák vagy a portugálok, úgy állnak a csoporthoz valószínüleg, hogy „bárki ellen jó lehet a döntetlen, amennyiben Magyarország ellen megvan a három pont”. Ez sem könnyíti a helyzetet túlzottan.

Elvárások

Az elmúlt időszakban fejeztem be az Észt Oszt a Lelátó blogon egy négyrészes cikksorozatot a magyar labdarúgás elmúlt 10 évéről, az írás során rengeteg cikket olvastam és jó pár meccset és interjút is újranéztem. Számomra a legnagyobb tanulság ebből az volt, hogy a történelmi futballkatasztrófák mindig akkor jöttek, amikor a közeg és a szurkolók elvárásai elszakadtak a valóságtól, gondoljunk csak a Hollandia ellen elszenvedett 8-1-es fiaskóra. Imitt-amott az internet bugyraiban pontszerzési és csoportból való továbbjutási esélyekről írnak, szerintem ez a túlzások túlzása. A valóság az, hogy Magyarország mindhárom ellenfele lényegesen előrébb tart, mint Rossi csapata, bármilyen eredményhez kötődő elvárás csak fölöslegesen növeli a nyomást a meggypiros mezeken.

Az EB bár európai, az egész világ figyelmére számíthat, hiszen a mai labdarúgás egyik csúcseseményének számít. Számos felületen próbálják előre modellezni, kitalálni, hogy vajon ki milyen teljesítményt nyújt a tornán. Újságoktól egyetemeken keresztül bankokig nagyon sokan próbálták ilyen-olyan módszerekkel (néha mesterséges intelligenciára alapuló szimulációkkal) modellezni a jövőt, ezeknek a modellezéseknek azonban nagyon ritkán volt magyar pontszerzés, vagy továbbjutás a vége.


(forrás: MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség Facebook)

Hosszútávon mire lehet jó a csoport?

A fentiekkel viszont nincs semmi baj, mert hosszútávon ez a csoport nagyon sokat ér a magyar labdarúgásnak. Ha megnézzük Marco Rossi keretét, akkor azt vesszük észre, hogy a kulcsemberek több világbajnoki ciklusban lehetnek érdekeltek. A köztudatba nemrég berobbant Szalai Attila mindössze 23 éves, Bolla Bendegúz 21, Schön Szabolcs 20, Schäfer András 22, Sallai Roland 24, vagyis sok olyan fiatal van, aki rengeteget tanulhat abból, hogy világelit csapatok ellen játszik. Ha idevesszük a még mindig poétikusan ifjú Szoboszlait (akinek a fejlődése nem kérdés a Lipcsében) a 26 évet alig egy hete betöltött Kalmárt és Gulácsit, aki 31 éves ugyan, de ez kapusnál nem kor, akkor világos, hogy megvan a következő 6-8 év válogatottjának a magja. Ennek a válogatottnak pedig fejlődnie kell, amire nincs jobb módszer, mint egy francia-német-portugál csoport egy Európa-bajnokságon, vagy a Nemzetek Ligája A-ligája, ahol jövőre ugyanilyen durva kvartettbe kerülhet a válogatott (najó, azért ennyire durvába lehet, hogy nem).

Mindent egybevéve erre a kontinenstornára nem szabad veszélyként gondolni, inkább fejlődési lehetőségként kell rá tekintenünk, egy olyan Európa-bajnokságon vesz részt a válogatott, ahol az elsődleges cél a tapasztalatszerzés, a tanulás és a csapat készségeinek a fejlesztése tétmeccseken, a lehető legmagasabb szintű ellenfelekkel szemben. A magyar válogatottal szemben támasztott elvárásokat emiatt nem pontban, vagy továbbjutásban, hanem eltökéltségben, akaratban és szakmai előrelépésben mérik. Minden pont vagy gól amit ezen felül nyújt ez az EB az a bónusz, az ajándék, amit majd mesélünk az unokáinknak. 

Borítókép: MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség Facebook 

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális