2020. október 21. szerdaOrsolya

A 10 legjobb magyar labdarúgó a rendszerváltás óta - II. rész

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 10:28 GMT +2, 2020. április 21.

Folytatódik az elmúlt 30 év 10 legjobb magyar labdarúgóját felvonultató sorozatunk. Hétfőn a hatodik és tizedik helyek közötti labdarúgókat mutattuk be, kedden pedig a legjobb ötre kerül sor.


Az első rész megtekintéséhez kattints ide!

5. Huszti Szabolcsot inkább nem szeretik a magyar szurkolók, mint igen, ennek ellenére sok szempontból az elmúlt 25 év legjobb játékosa, például nincs másik olyan labdarúgó, akit aktuális európai kupagyőztes vett volna meg (Zenit) és három 17-18 kanadai pontos szezonnal sem büszkélkedhet senki (Hajnalnak csak kettő volt). 

Huszti 162 meccsen 13.000 percet játszott a Bundesligában a Hannover 96 és az Eintracht Frankfurt csapatában, ezalatt 39 gólt és 41 gólpasszt adott. A németországi karrier mellett orosz bajnoknak és kupagyőztesnek is mondhatja magát, a Zenitnél 82 Premjer Ligás meccsen, 12 gól és 13 gólpassz a mérlege. 

A számok szépek (és magyar szinten egyedülállók), Huszti megítélését mégis nagy mértékben rontja, hogy egész karrierje során egészen pocsékul használta a médiát, rendkívül rosszul kommunikálta aktuális helyzetét, gondoljunk csak a válogatott edzőtáborának elhagyására, vagy a nyílt levélre az Anglia elleni találkozó után. Annyira kihúzta a gyufát a szurkolóknál és a szövetségnél, hogy még az sem számított utólag, hogy több játékos, köztük Dzsudzsák is kiállt mellette. Mindezt tetézi, hogy 27 éves kora után nem volt hajlandó a válogatottban szerepelni. 



4. Szalai Ádám, valószínűleg az elmúlt 25 év legalulértékeltebb magyar labdarúgója, holott úgy a pályán, mint a pályán kívül egyedülálló dolgokat vitt véghez.

Szalai Ádámot sokan alibijátékosnak tartják, és jogosnak érzik a kérdést, hogy a szövetségi kapitányok miért nem a magyar gólkirályt (Böde Dániel), vagy a lengyel gólkirályt (Nikolics Nemanja) használták többet az EB-selejtezőkön, vagy az EB-n. A válasz az, hogy Szalai mindkettőjüknél több klasszissal jobb futballista, a Bundesligában játszott 239 meccsen lőtt 52 gólja szakmailag többet ér, mint Böde 132 NBI-es és Nikolics 40 Ekstraklasa-ban lőtt találata. Ha a Bundesligában 52 gólt lőni könnyű lenne, akkor 30 év alatt csak sikerült volna valaki másnak is, a helyzet azonban az, hogy Szalai az egyetlen magyar futballista a rendszerváltás óta, akinek ilyen számai vannak.

Hogy megértsük pontosan mit jelent a magyar futballból ez az 52 gól, gondoljunk bele, hogy az összes magyar topligában játszó játékos (!), az elmúlt 25 évben (!!), összesen 235 gólt lőtt, ennek több, mint egyötöde Szalai nevéhez fűződik.

Azonkívül, hogy Szalai az egyetlen olyan magyar csatár, aki a modern futball csatárkívánalmainak meg tud felelni klubszinten, a válogatottban 42 tétmeccsen 18 gólt lőtt, ami 0.43-as gólátlag. Ezt a gólátlagot az Aranycsapat utáni érában, összesen 1, azaz egyetlen egy játékos tudta tétmeccsen felülmúlni (Bene Ferenc).
Szalai Ádám nevéhez kötődik emellett a magyar futball rendszerváltás utáni legőszintébb pillanata, egy sajtótájékoztató, ahol az elmúlt 30 év legmagasabban jegyzett csatára kifakad és elmondja, hogy mi a baj a magyar labdarúgással. A videót csak erős idegzetűeknek ajánljuk, egyszerre korkép és kórkép.

Miután a top5 játékos közül mindenkiről fogok egy videót posztolni, kérdés volt, hogy a Horvátország elleni egyenlítő találatot, a Svájc elleni duplát, a pimasz sarkazós gólt mutassam meg, de aztán eszembe jutott, hogy van egy mindennél ikonikusabb találat, a magyar válogatott utóbbi 30 évének egyetlen világversenyének legelső találata.



3. Gulácsi Péter nevét akkor ismerhettük meg, amikor a 2009-es U-20-as világbajnokságon bronzérmet szerzett a magyar válogatott. Gulácsi parádés teljesítménnyel rukkolt elő, a Costa Rica elleni bronzmeccs hosszabbításában, három tizenegyest is hárítva vezette győzelemre övéit.

A Liverpool egy egyéves kölcsönszerződéssel magához csábította az MTK játékosát (két másik magyarral, Simon Andrással és Németh Krisztiánnal), de a Kormoránoknál csak padozott, illetve kölcsönben szerepelt olyan együtteseknél, mint a Hull City, a Tranmere Rovers, vagy a Hereford United.

2013 nyarán ingyen igazolt a RB Salzburgba, majd 2015-ben a RB Lipcsébe, ahol azóta is véd, nem is akárhogy, Gulácsit a Bundesliga egyik legjobb kapusaként tartják számon. Óriási fejlődésen ment keresztül, rendkívüli játékintelligencia jellemzi, eddig 123 mérkőzést játszott a Bundesligában, 31-szeres magyar válogatott, persze ez még nagyon sokat fog javulni, hiszen mindössze 29 éves, ez pedig kapusoknál nem kor. Gulácsi Péter az egyetlen olyan jelenleg aktív magyar labdarúgó, aki posztján a szűk világelitbe tartozik.



2. Ha valaki azt mondja, hogy Gera Zoltánt az első helyre kellene tenni, akkor azt meg tudom érteni. Gera Zoltán másfél évtizedig jelentette a profizmust, a fineszt, az x-faktort és azt az ösztönös tehetséget a magyar futball rajongóinak. Angliában Magic Hungarian, Magyarországon Gerzson, az egykori ferencvárosi játékos a világ legnehezebb bajnokságában, a Premier League-ben is letette a névjegyét, mindezt úgy, hogy egy európai kupa döntőjében is szerepelt a Fulhammel. 2004-től 2014-ig játszott Angliában, 172 mérkőzésen több, mint 13000 percet kapott a Premier League-ben, és 83 meccsen 5700 percet játszott a Championshipben. Angliai csapatainál összesen 45 gólt és 32 gólpasszt osztott ki, góljai közül van jó néhány elképesztő találat, köztük a Liverpool elleni csodagól.

A magyar válogatottban is szinte „százados” lett, 98 válogatott mérkőzésen 27-szor szomorította el az ellenfeleit, és 8 alkalommal adott utolsó passzt egy gól előtt. Geráról beszélve nem mehetünk el a példás sportemberi viselkedése és a sportszerűség megemlítése nélkül, egy igazi példakép volt úgy a gyepen, mint a pályán kívül. Hogy mit jelentett a magyar válogatottnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy posztja ma is hiányposzt, sokszor érezzük azt a mérkőzést látva, hogy hiányzik Gera a pályáról.
A magyar játékosok közül az elmúlt 30 évben nem sok akadt, akiért igazán lehetett rajongani, Gera viszont abszolút közéjük tartozott. Cseleit, hatalmas lövéseit előszeretettel gyakorolták kicsik és nagyok, reggel és este, edzésen és grundon.




1. Lisztes Krisztián
a Ferencváros utánpótlás csapataiban kezdte, mindössze 17 éves volt, amikor az U19-es csapatból a felnőttekhez került. Azonnal látszott, hogy az ínséges időket élő magyar futball korszakos tehetsége lehet, az 1995-96-os szezonban a Fradival a Bajnokok Ligájában szerepelt, ó az első magyar játékos, aki gólt lőtt a sorozatban. A következő szezonban az UEFA-kupában (ma Európa Liga) két gólt lőtt lőtt annak a Newcastle-nek, amiben olyan játékosok rúgták a bőrt, mind David Ginola, Les Ferdinand és a legendás Alan Shearer.

A fentiek fényében nem meglepő, hogy Lisztes Krisztiánt már 1997 januárjában leszerződtette egy topligás csapat, a Stuttgart (nem költözött egyből Németországba, fél évet még játszott a Fradiban). Stuttgartból Brémába költözött, ahol karrierje legjobb éveit töltötte. Lisztes Krisztián az egyetlen olyan labdarúgó az elmúlt 30 évben, aki topligában trófeát tudott nyerni, német bajnok és kupagyőztes, összesen 206 meccsen szerepelt a Bundesligában ezalatt 20 gólt és 30 gólpasszt adott. Az európai klubkompetíciókban is sikeres, a Werderrel nyert egy Intertotó-kupát és játszott egy Kupagyőztesek Európa-kupája-döntőt is a Stuttgarttal, amit azonban csapata elvesztett a Gianluca Vialli által vezetett Chelsea ellen.

A magyar középpályás karrierjében valószínűleg több volt, első komoly sérüléséig, egyedüliként a csapatból a brémaiak minden mérkőzésen pályára lépett, továbbá ő az egyetlen, aki elmondhatja magáról az elmúlt 30 évben, hogy topligában bajnok, kupagyőztes és felsőházi, európai kupaszereplésre jogot kivívó csapat rendszeres kezdőjátékosa, alapembere volt, ez pedig véleményem szerint elég ennek a listának az első helyéhez, még akkor is, ha a legendás Gera Zoltánt taszítja le a trónról. 
Hogyan lehetne méltóbb módon emlékezni a karrierjére, mint a Bajnokok Ligája történetének első magyar góljával?




Ez volt tehát a tízes listánk, van azonban még néhány játékos, akit esetleg hiányolhat a kedves olvasó, a továbbiakban álljon itt három név és egy rövid indoklás, hogy miért hiányoznak.

A tragikus sorsú Fehér Miklós 16 évesen mutatkozott be és lőtt gólt az NBI-ben, aztán a Győri ETO-ból (!) vitte el az a Porto, amit olyan nevek fémjeleztek, mint Jardel, Ricardo Carvalho, Zlatko Zahovic vagy Deco. Fehér Miklós négy évig volt a Porto igazolt játékosa, de ezalatt megjárta a tartalékcsapatot, majd kölcsönben a Salgueirost és a Bragát is. 2002-ben egy másik portugál kirakatcsapathoz, a Benficához került, ahol 30 meccsen 7 gólt lőtt, innen ragadta el tragikus hirtelenséggel a szívbetegség a Vitória Guimaraes elleni bajnokin.
Fehér Miklós mindössze 23 évesen távozott, korosztályának egyik legjobb játékosa volt, nem kétséges, hogy nagy jövő állt volna előtte az európai klubfutballban

Détári Lajos, akinek a karrierje alapján lehetne helye a listán, de a '90-es évekre már túl volt a frankfurti és pireuszi kalandokon, ezzel pedig karrierje csúcsán is.

Willi Orban a magyar válogatott jelenleg messze legjobb védője, a rendszerváltás óta nem igazán volt példa arra, hogy a magyar válogatottban európai elitcsapatok (a Lipcsét az elmúlt szezonok alapján egyértelműen az európai tágabb értelemben vett elit közé lehet sorolni) védői futballozzanak. Willi Orbánnak a tudása és a karrierje alapján egyértelműen helye van a listán, és nem csak a lista végén, hanem valószínűleg az első ötben, ugyanakkor Willi Orbán nem a magyar futball terméke, gyakorlatilag egy szerencsés véletlen és az MLSZ munkája miatt kötött ki a magyar válogatottban. A német utánpótlás-nevelésben edződött belsővédő a Kaiserslautern korosztályos csapataiban tanult, magyar klubhoz nem köthető eddigi karrierje.

Borítókép: MLSZ Magyar Labdarúgó Szövetség Facebook

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális