2019. október 18. péntekLukács

C-osztályból az Eb-re? A kijutási esélyek elég halványak

Orbán Zsolt Orbán Zsolt utolsó frissítés: 10:38 GMT +2, 2018. december 08.

Budapest és Bukarest társrendezője a 2020 nyarán esedékes labdarúgó Európa-bajnokságnak, a kontinens tíz másik városával, országával egyetemben. Ha már a szervezésből kivesszük a részünket, a magyar és a román válogatottnak is illene kijutnia a tornára. Hazai pályán játszani Eb-csoportmeccseket – soha vissza nem térő alkalomnak hangzik, csakhogy a selejtezősorozat dublini sorsolása után erre nem a legjobbak az esélyek.


Vagy az európai futball túl erős, vagy mi vagyunk túl gyengék. És a mi alatt most nyugodtan lehet érteni a magyar és a román labdarúgó-válogatottat egyaránt. Az erdélyi magyar sportbarátok körében amúgy sincs mindig konszenzus a szimpátiát illetően, hogy kinek is kellene szurkolni, és különben is, elég sok párhuzamot találhatunk, ha a nemzeti csapatok közelmúltbeli teljesítményét vizsgáljuk.

Az idén ősszel elrajtolt UEFA Nemzetek Ligája jó kis szintmérő, sokat elárul a két ország labdarúgásáról, hogy mindkét válogatott csak a harmadik vonalba, a C-osztályba, igaz, különböző csoportokba kapott besorolást. A négyesek összetétele is hasonló volt, egy-egy papíron keményebb (Görögország, ill. Szerbia), egy-egy verhetőnek tűnő (Finnország, ill. Montenegró) és egy-egy szerény képességű (Észtország, ill. Litvánia) ellenféllel, akik ellen csak a győzelem jöhetett szóba.

Embed from Getty Images

A magyar és a román válogatott különböző úton ugyan, de ugyanoda érkezett meg az új versenysorozat végén: csoportja második helyére. A magyarok csoportjában a finnek bőven a várakozásokon felüli eredményeket értek el, négy egymást követő győzelemnek hála már két fordulóval a vége előtt biztosak lehettek a feljutásban. Marco Rossi együttese a szerencsének is köszönhetően odaért a második helyre, miután az észtek az utolsó meccsen megviccelték Athénban a görögöket.

A románok az utolsó fordulóig versenyben voltak az első helyért, s bár Podgoricában begyűjtötték az előzéshez szükséges három pontot, a szerbek nem bénázták el a zárást a litvánokkal szemben, így ők végeztek az élen, ahogy az egyébként várható volt. Cosmin Contra alakulata mindössze két egységgel maradt el Szerbiától, a különbséget a Montenegróval játszott ploiești-i döntetlen jelentette, amennyiben a zárt kapus meccsen X helyett 1-es születik, Románia a végelszámolásnál több idegenbeli góllal megelőzte volna a vb-résztvevőt.

Összességében ugyanaz mondható el a román és a magyar válogatott Nemzetek Ligája-meneteléséről: egyik csapat sem remekelt különösebben, viszont szégyenkezni sem kell az eredmények miatt (itt legyünk nagyvonalúak és tekintsünk el a magyarok 3–3-as tallinni döntetetlenje mellett). Mindkét oldalon akadtak biztató jelek a jövő évi selejtezőre nézve, másrészt érdekes módon a sorozat végén mindkét tábor a kedvező eredményekben reménykedett, hogy a sorsolásnál valahogy beférjünk a harmadik kalapba.

Ez nem történt meg, az összesített rangsorban Magyarország a 31., Románia pedig a 32. pozíciót foglalta el, ami rögtön átrajzolja a képet, egyúttal igazolja az első bekezdésben tett kijelentésünket, miszerint nagyon le vagyunk maradva az elittől. A helyezésekből mindenki leszűrhet magának egy végtelenül egyszerű következtetést, például azt, hogy mivel az Európa-bajnokság 24 csapatos, a kijutáshoz több kell, mint amit a két válogatott a Nemzetek Ligájában mutatott.

Bár az UEFA a házigazda országoknak adott egy kis könnyítést azzal, hogy a selejtező sorsolásánál maximum két rendező kerülhetett egyazon csoportba, a negyedik kalapból indulva nem igazán lehetett könnyű ellenfeleket kapni. Dublinban aztán elkészültek a csoportok, s már a menetrend is publikus, alig várjuk a márciusi rajtot. Ez a selejtezősorozat már csak azért is rendkívül érdekesnek ígérkezik, mert Budapest és Bukarest társrendezője az Európa-bajnokságnak, elég kínos lenne, ha a válogatottak lemaradnánk a nagy lehetőségről. Márpedig erre megvan az esély, nézzük csak a csoportokat.

Kemény ötösbe kerültek a magyarok

A magyar szurkolók egy része hurráoptimizmussal fogadta a sorsolás végeredményét, azaz Horvátországot, Walest, Szlovákiát, valamint Azerbajdzsánt. A bizakodás alapja az lehet, hogy a meglepően szépre sikerült franciaországi Eb, majd az ezt követő mélyrepülés után – ami Bernd Storck állásába került, majd az utód, a belga vándor Georges Leekens csak rövid ideig maradt a kispadon – a válogatott kezdett újból talpra állni.

Az Andorrától, Luxemburgtól, valamint Kazahsztántól elszenvedett fájdalmas vereségek még mindig nem tűnnek olyan nagyon távolinak, de Marco Rossival a fedélzeten a nemzeti tizenegy arra a csapatra kezdett hasonlítani, amely korábban kiharcolta az Eb-részvételt, ott pedig szervezett játékával tovább tudott jutni egy elég cifra csoportból. A Honvédot bajnoki címig, az FC DAC-t az Európa Liga selejtezőjéig vezető olasz edző igazi sikerkovács és nyilatkozatai alapján teljesen elkötelezettnek tűnik a szövetségi kapitány poszton, ami igazából neki is új szerepkör.

Embed from Getty Images

Rossi bemutatkozása ugyan nem sikerült valami fényesre, Helsinkiben a finnek kapuját nem tudták bevenni Szalaiék, Pukki góljával a Fülesbaglyok nyertek, de ezt a vereséget egy bravúrgyőzelem követte Budapesten a nagynevű játékosoktól hemzsegő görögökkel szemben. Athénban is jól játszott a válogatott az új igazolás, Willi Orbán bemutatkozó meccsén, ám a görög fővárosban az igazságosabb döntetlen helyett a hazaiak győztek minimális különbséggel. A sokgólos tallinni remi reméljük csak egyszeri kisiklásként könyvelhető el, az NL utolsó két fordulójában az észtek és a finnek is térdre kényszerültek Budapesten, a sikeres évzárás fokozza a bizakodást a selejtező előtt.

A magyar érdekeltségű E-csoport szövetségi kapitányai egybehangzóan nyilatkozták, a csoportból kiemelkednek a horvátok. Ezzel a kijelentéssel aligha lehet vitatkozni, az idei világbajnokság második helyezettjéről lévén szó, ugyanakkor vb-ezüstérem, Luka Modric Aranylabdája, további nagy nevek és jellegzetes küzdőszellem ide vagy oda, ha a horvátok meg is nyerik ezt a csoportot, bizonyára nem lesz egyszerű dolguk. A kockás mezesek első számú kihívói azonban nem a magyarok, hanem – a játékoskeretek és korábbi eredmények alapján – Wales és Szlovákia, vagy Szlovákia és Wales. Kissé nehéz felállítani az erőviszonyokat ebben az ötösben, mindenestre reálisan nézve a magyar válogatott csak a negyedik eséllyel indul a kijutást érő első két helyért. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Rossi-csapatot teljesen esélytelennek tartanánk, de mindenképp nagy bravúrra lesz szükség a sikerhez.

Az olasz edzőtől szimpatikus volt, hogy a sorsolás utáni gyorsreakciójában Azerbajdzsánról sem feledkezett meg, Baku a tizenkét rendező város egyike, a sikeres pályázás az azerieknek is extra motivációt jelenthet, ők amúgy a 2018-as vb selejtezőjében Norvégiát legyőzték hazai pályán (1:0), míg Csehországban ikszeltek (0:0). Ha már nyilatkozatoknál tartunk, érdemes meglesni a Man. United-legenda Ryan Giggs, a walesiek jelenlegi trénere, miket mondott a dublini sorsolást követően. A három és fél perces videóban az egykori középpályás mindössze egy félemlítést tesz a magyar válogatottról, idézzük: „Horvátország a favorit, és ott van még Szlovákia és Magyarország, Szlovákiának különösen jó csapata van…” Ebből még akár profitálni is lehetne, bár a márciusi rajtig valószínűleg a walesiek is feltérképezik a magyarokat.

Előnyt jelenthet, hogy a magyar válogatott ötös csoportba került, a program nem annyira zsúfolt, lesznek szabadnapok, a távolságok is elfogadhatók, egyedül az azeri kiszállás lesz picit hosszabb. A program viszont nem a legszerencsésebb, a rajt kőkeménynek ígérkezik, rögtön egy szlovákiai vendégjátékkal, amit a horvátok elleni hazai mérkőzés követ. Ennek a két összecsapásnak az eredménye meghatározhatja a magyar válogatott teljes selejtezősorozatát.

A románoknak sem lesz könnyű

Tudjuk, a következő állítás kissé hihetetlennek hangzik, de attól még igaz: Románia labdarúgó-válogatottja veretlenül hozta le a 2018-as esztendőt. Igazából amióta Cosmin Contra átvette a karmesteri pálcát a megbukott Christoph Daumtól, a románok mindössze egyszer veszítettek 14 pályára lépés alkalmával, mégpedig tavaly novemberben, amikor a hollandok gurítottak egy hármast Bukarestben. Daum utolsó találkozóján a „trikolórok” 1–0-ra kikapták montenegrói vb-selejtezőjüket, Contrával a kispadon ellenben sikerült nemrég nyerni Podgoricában. Daum mentségére szóljon, a montenegróiaknál ezúttal Stevan Jovetic és Stefan Savic is hiányzott, nélkülük pedig igencsak súlytalan ez a délszláv alakulat. Ezt félretéve, az elmúlt évben pozitív változás történt a válogatottnál, amely a félresikerült legutóbbi kontinenstorna és vb-selejtező után megizmosodni látszik.

Embed from Getty Images

Kíváncsian várjuk, Contra hogyan fog stratégiázni az U21-es válogatott tagjaival, azokkal a fiatalokkal, akik az Eb-re való kijutással visszaadták a reményt a román labdarúgásnak, hogy talán nincs még minden veszve. Páran az U21-esek közül már beépültek a felnőtt csapatba, de többen a küszöbön állnak, és Mirel Rădoinak, az ifjúsági válogatott edzőjének fitt játékosokra lesz szüksége az olaszországi tornára. Visszatérve a nagyokhoz, a románok is hasonlóan nehéz csoportba kerültek, mint a magyarok: Spanyolország, Svédország, Norvégia, illetve két miniállam, Feröer és Málta csapatával kell összecsapjanak.

Jóllehet a spanyolok leszerepeltek az oroszországi világbajnokságon, majd az UEFA Nemzetek Ligájában hiába kezdtek kiválóan (előbb a Wembleyben nyertek 2:1-re, majd otthon 6:0-ra kiütötték a horvátokat), a visszavágókon egyetlen pontot sem hoztak össze, így kevéssel lecsúsztak a négyes döntőről. Mindezek ellenére, Luis Enrique gárdája várhatóan simán megnyeri a csoportot, túl nagy a szintkülönbség az ibériaiak és a többiek között. Málta és Feröer elméletileg nem szólhat bele a második hely sorsába, marad tehát a két skandináv vetélytárs, Svédország és Norvégia.

A svédek és a norvégok hasonló felfogású 4–4–2-es, igazi északi erőfutballt játszanak, érdekesség, hogy a norvég csapatot irányító Lars Lagerbäck korábban hosszú évekig menedzselte hazája, azaz Svédország válogatottját is. Mind Svédország, mind Norvégia szintet lépett a Nemzetek Ligájában, előbbi a B-osztályból az A-ba jutott fel, utóbbi pedig a C-ből a B-be. Ebből is kitűnik, a svédek az acélosabbak, a norvégokkal és a románokkal ellentétben ők ott voltak a legutóbbi vb-n, ráadásul az elmúlt években olyan nagycsapatokat múltak felül, mint a portugál, a francia, vagy az olasz. A FIFA-csúcsrendezvényen első helyen jutottak tovább a Németországot, Mexikót és Dél-Koreát felvonultató négyesből, a nyolcaddöntőben Svájcot búcsúztatták, a következő körben pedig Anglia állította meg a sárga-kékeket.

A norvégokat is hiba lenne lebecsülni, ők ugyan nem büszkélkedhetnek a svédekéhez hasonló eredménysorral, sőt, ahogy fennebb is említettük, a 2018-as vb-selejtezőben Azerbajdzsántól is sikerült kikapniuk, Németországban pedig beleszaladtak egy 6–0-s pofonba. Ezzel együtt nem annyira gyengék, mint néha előadják, s bár Eb-re csak egyszer sikerült kijutniuk (a 2000-es belga-holland eseményre), az utóbbi időben javuló tendenciát mutat a teljesítményük.

Nemrég Gică Craioveanu korábbi 25-szörös válogatott labdarúgó nyilatkozta egy televíziós műsorban, hogy egyáltalán nem tart a norvégoktól, mivel hiába állnak jobban fizikálisan, a román játékosok tehetségesebbek, a foci pedig elsősorban a tehetségről szól. Maradjunk annyiban, ez azért elég érdekes, s talán túlzottan felületes szemlélet, a norvég keretről pedig tudni kell, hogy többen a Premier League-ben érdekelt kluboknál játszanak, miközben a piaci értékek alapján a román válogatott legértékesebb játékosa, Răzvan Marin a belga bajnokságban, a Standard Liegenél légióskodik.

Craioveanu szerint a románok a svédeket is megelőzhetik, hiszen idén márciusban legyőzték őket Craiován. Itt két dolgot kell megjegyezni, ez egyrészt felkészülési mérkőzés volt, különösebb tét nélkül, másrészt a svédek pihentették az alapembereiket, a B-csapattal álltak ki. Hogy a román válogatott a Nemzetek Ligájában felszívta magát a szerbekkel szemben, így Belgrádban és Bukarestben sem kapott ki, valóban biztató, ettől a két döntetlentől viszont még nem lesz esélyesebb a második helyre a svédek előtt, sőt, a norvégokkal is meggyűlhet a baja.

Bravúr kell a kijutáshoz

A fentieket összegezve, sem a magyar, sem a román válogatott nem sorolható selejtezőcsoportja favoritjai közé, mindkét válogatottnak erején, tudásán felül kell teljesítenie a kijutáshoz, s bár utolsó mentőövként még mindig ott lehet a 2020 márciusában esedékes pótselejtező, könnyen el tudjuk képzelni, hogy egyaránt lemaradnak az Európa-bajnokságról. Ne legyen igazunk! Reméljük jövőben ránk cáfolnak a válogatottak, vagy bár az egyik…                    

román labdarúgó-válogatott2020-as labdarúgó-EbfutballválogatottakUEFANemzetek Ligájamagyar labdarúgó-válogatott
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Vélemény