2018. november 16. péntekÖdön

Vb-legek – szubjektív visszatekintő az orosz focinyárra

Orbán Zsolt Orbán Zsolt utolsó frissítés: 11:36 GMT +2, 2018. július 20.

Kiragadtunk néhány emlékezetes pillanatot, érdekességet, egyéniséget és csapatot a pár napja zárult oroszországi labdarúgó-világbajnokságról, egyúttal pedig kommentáltuk a választásainkat.


fotók: FIFA World Cup / Facebook

A csempionat mira po futbolu július 15-én véget ért a moszkvai Luzsnyiki Stadionban, ahol a favorit franciák 4–2-re nyertek a döntőre eléggé kimerült horvátok ellen. A sokak által minden idők legjobb labdarúgó-világbajnokságának nevezett tornán végre bemutatkozott a videobíró, megdőlt az öngólrekord, szokás szerint nagyon korán búcsúzott a címvédő, majd az esélyesek közül a spanyolok és a brazilok is elszálltak.

Cristiano Ronaldo Portugáliája és Lionel Messi Argentínája ugyanazon a napon esett ki, miközben Anglia és Horvátország válogatottja a várakozásokon felül teljesített. A negyeddöntő után Európa-bajnoksággá változott a világverseny, a belgák szép focija ezúttal érmet ért, de „csak” bronzot. Visszatekintő cikkünkben kiemeltük a XXI. FIFA-világbajnokság néhány emlékezetes momentumát, megvalósításokat, gólokat, örömteli, fájdalmas és drámai pillanatokat.

Legelső: Panama történelmi gólja

A panamai válogatott, soraiban a bukaresti Dinamo kapusával először játszott világbajnokságon. Jaime Penedo összesen tizenegy gól kapott a csoportkörben, de nem mondanánk, hogy rajta ment volna el a pontszerzés, a Liga 1-ben légióskodó közép-amerikai hálóőrt sokszor cserbenhagyta az igencsak amatőrnek tűnő védelem. Az angolok a Nizsnyij Novgorodban rendezett mérkőzésen hatot vágtak az újoncnak, de a panamai szurkolóknak mégis volt okuk örvendezni. A csapat 37 éves hátvédje, Felipe Baloy 6–0-s állásnál egy pontrúgás után bevette Jordan Pickford kapuját. Néhány másodperc sporttörténelem: megszületett Panama első vb-gólja.

Leghajmeresztőbb: a jekatyerinburgi lelátó

Végignézve az oroszországi vb stadionjait, az lehet az ember érzése, mintha nagyjából mindegyik arénát ugyanez az építész tervezte volna. Kívülről csak a négy évvel ezelőtti téli olimpiára és paralimpára felhúzott szocsi létesítmény tér el a sablonos formától. A világbajnokság legkülönlegesebb helyszíne mégis a jekatyerinburgi volt, mivel ezt egészen sajátos módon bővítették ki: a Központi Stadionon kívül eső lelátó nem ajánlott a tériszonyos rajongóknak, nem másért, csak 45 méter magas.

Embed from Getty Images

Legkábultabb: El Diego

Szomorú nézni, mennyire lecsúszott minden idők egyik legnagyobb labdarúgója. Diego Maradona sokszor önkívületi állapotban bohóckodott az argentinok mérkőzésein, valami botránnyal mindig sikerült bekerülnie a hírekbe. A szabályokkal nem törődve rágyújtott egy kubaira a VIP-páholyban, máskor beintett valakinek, meccs közben elbóbiskolt, részegen tántorgott, Messi mezét csókolgatta és így tovább. Egyéni produkciót egy szóval úgy lehetne jellemezni, mint az argentin válogatott vb-je volt összességében: szánalmas. Kevéssel a torna után Maradonát bemutatták új munkahelyén, a Dinamo Breszt májusban kinevezett latin-amerikai elnöke stílszerűen katonai terepjárón vonult be a fehérorosz csapat stadionjába.

Legvalószínűtlenebb: a németek csoportkörös kiesése

Ha valaki a vb előtt azt akarta volna beadni nekünk, hogy a német válogatott lesz az első európai csapat, amely vereséget szenved Oroszországban, majd a címvédő a csoportjából sem jut tovább, azt a valakit simán szemberöhögtük volna. Akárcsak a szakértők nagy többsége, mi is minimum az elődöntőbe vártuk a németeket. Elképzelni sem tudtuk, hogyan tudnának ők elbukni a négyesükben.

Pedig megtörtént a lehetetlen, a Mexikó elleni fiaskó után Toni Kroos svédeknek lőtt drámai szabadrúgásgólja némiképp rendet teremtett a csoportban, de csak rövid ideig. A weltmeisterek nehezen értelmezhető, lassú és szerencsétlen teljesítményt nyújtottak a harmadik körben Dél-Korea ellen, két ráadásos góllal kikaptak a mezőny egyik leggyengébb csapatától, kiesésük így teljesen megérdemeltnek nevezhető. Furcsa, hogy ezek után is Jogi Löw maradt a szövetségi kapitány, egy edzőcsere talán nem ártott volna, bár természetesen nem csak az edzőt terheli felelősség ilyen esetekben.

Legrosszabb döntés: a spanyol szövetségi kapitány menesztése

Még el sem kezdődött a vb, máris jött a bréking a spanyolok szálláshelyéről: Julen Lopeteguinek csomagolnia kell és mehet haza! Hogy mit követett el a baszk edző, akinek irányításával egyszer sem kapott ki a válogatott? A szövetség vezetőjének tudta nélkül megegyezett Florentino Pérezzel, a Real Madrid Gigi Becalijával, aki a némileg váratlanul távozó Zinedine Zidane utódját találta meg a spanyol válogatott első számú szakvezetőjében.

A Realnál nem bírták kivárni a világbajnokság végét a nagy bejelentéssel, Luis Rubiales pedig azonnali hatállyal menesztette Lopeteguit. A RFEF-elnök döntése elsőre valóban megalapozottnak tűnt, de úgy véljük, Rubiales mégicsak elhamarkodta a dolgot, túl szigorú lépésre szánta el magát. A beugró Fernando Hierróval a spanyolok továbbra is azt a látványos, teljesen élvezhető focit tolták, mint Lopeteguivel, a nyolcaddöntőben viszont kiestek, és marad a nagy kérdés: vajon a Real új trénrével meddig jutott volna a La Furija Roja?

Legjobb kérdés: a belga válogatott kerete erősebb, mint a Manchester Unitedé?

Ezt Romelu Lukakunak kellett megválaszolnia egy sajtótájékoztatón. A Manchesterben élő belga középcsatár szimpatikus reakciója jelzi, hogy egyáltalán nem számított erre a már-már övön aluli kérdésre. Aztán elmosolyodott, kortyolt egyet a vizéből és őszintén bólogatva bemondott egy igent. Bizony, ezen nem is lehet vitatkozni, ha valahogy összejönne a „vörös ördögök” rangadója, José Mourinho együttesének fel kellene kötni a gatyát. De hol játszana Lukaku? Ja, persze, egy félidőt itt, a másikat ott.

Legviccesebb: Batshuayi gólöröme

A futballvilágban rengeteg féle, olykor egészen kreatív gólörömöket lehet látni, pár éve ebben a műfajban maradandót alkottak az izlandi Stjarnan FC játékosai. Na most, Michy Batshuayi gólörömében fantáziának nyoma sincs, a Chelsea belga támadója egészen egyszerűen fejbe lőtte saját magát a kapufa közreműködésével. Ehhez is tehetség kell. Ráadásul az angolok elleni gólt nem is ő szerezte, hanem Adnan Januzaj. Batshuayi egyszer talált be a vb-n, Tunézia ellen, igaz összesen csak 113 percet töltött a pályán.

Legpechesebb: Kasper Schmeichel

Mit érezhet a kapus, aki három tizenegyest hárít egy kieséses mérkőzésen, csapattársai mégis elbénázzák a továbbjutást? Erről Kasper Schmeichel mesélhetne. A dánok őrangyala végig fantasztikusan védett a vb-n, a kapusok közül neki voltak a legjobb százalékai, de nem volt szerencséje a nyolcaddöntőben. Schmeichel megfogta Luka Modric 116. percben elvégzett büntetőjét, majd a tizenegyespárbajban újabb két bravúrt mutatott be, pechjére azonban Danijel Subasic kollégának is nagy napja volt, a Monaco kapusa három mentéssel ellopta a show-t a büntetőknél. Pedig az alapján, amit a horvátok ellen mutattak, a dánok megérdemelték volna a továbbjutást, bár korábban a csoportkörben a horvátok voltak sokkal meggyőzőbbek.

Legdrámaibb: az angol-kolumbiai büntetőpárbaj

Finoman szólva sem angol specialitás tizenegyespárbajt nyerni a labdarúgó-világbajnokságon. 1990-ben az NSZK, 1998-ban Argentína, majd újabb nyolc évvel később Portugália ejtette ki büntetőkkel a „háromoroszlánosokat”. Amikor a moszkvai Szpartak Stadionban Jordan Henderson bal alsóba tartó büntetőjét kiszedte David Ospina, úgy tűnt, folytatódik az angolokat nyomasztó átok.

De aztán fordult a kocka, Mateus Uribe tizije levágódott a lécről, hibáztak a dél-amerikaiak is. Kieran Trippier bevágta, így az ötödik sorozat előtt egyenlő volt az állás. Eljött Jordan Pickford ideje, az Everton kapusának kellett előrukkolni valamivel. Pickford mentett, jó helyen volt az a bal kéz. Eric Dier befejezhette, és be is fejezte. Csoda történt az orosz fővárosban, Anglia tizenegyespárbajt nyert.

Leggyorsabb: Kylian Mbappé

A síkfutásban nyolcszoros olimpiai bajnok Usain Bolt keményen dolgozik, hogy szerződtesse őt egy profi labdarúgóklub. El tudnánk képzelni valamilyen hasonló sportágváltást, Kylian Mbappé ugyanis sprinterként is lazán megállná a helyét. A párizsi fiatalember a nyolcaddöntőben kiharcolt tizenegyes előtt 37,5 kilométer/órás sebességgel vágtázott, nem csoda, hogy az argentin védők csak szabálytalansággal tudták megállítani.

Amúgy Mbappé ennél gyorsabban is tud szaladni, 2017 decemberében a Lille elleni bajnokin 44,7 km/órával hagyta le a védőket. Szívesen befizetnénk egy Bolt vs. Mbappé sprintpárbajra, fociban kevés esélye lenne a jamaicainak Mbappé ellen, annak ellenére, hogy egyáltalán nem bánik rosszul a labdával.

Legszebb: Pavard lövése

Maradunk még kicsit a franciáknál, összeállításunkból nem hiányozhat a vb legszebb gólja sem. Ez persze mindig ízlés kérdése. Kissé gondban voltunk, amikor a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség honlapján rátaláltunk a torna gólja elismerés 18 jelöltre és választanunk kellett közülük. Quaresma külsője ragyogó volt, hasonlóan Coutinho, vagy Toni Kroos tekerése, ugyanakkor Nacho kapáslövése is különleges találatnak számít. A kedvencünk nagyon hasonló, mint amit a madridi jobbhátvéd művelt.

Benjamin Pavard-t eddig nem igazán ismerte a nagyközönség, de a Bundesligában játszó francia hátvéd hírnevet szerzett magának a XXI. FIFA-világbajnokságon. Ebben szerepe volt az argentinok ellen szerzett góljának is, Pavard tökéletesen fordult rá a labdára és a Telstar 18-at nyesett lövéssel postázta a hálóba. Nem erőből, okosan oldotta meg, varázslatos pillanat:

Ha nem az egyéni befejezések, hanem a csapatmunka szempontjából közelítjük meg a kérdést, egészen más a helyzet. A vb egyik legemlékezetesebb támadását a belgák vitték végig, természetesen a japánoknak lőtt kontragóljukról van szó. Az alábbi ellentámadást mesterien csinálták, tanítani kellene minden focival barátkozó gyereknek.

Legtöbbet feküdt a gyepen: Neymar

A világ legdrágább igazolásáról sokat beszéltek a vb alatt, sőt a közösségi médiában még egy őrület is szárnyra kapott Neymar munkásság nyomán. Önző stílusa, színészkedései miatt a brazilok világsztárját globálisan legalább annyian gyűlölik, mint amennyien a cselei, góljai miatt rajonganak érte. Neymar aztán szolgáltatott is beszédtémát a szurkolóknak, hiszen a vb-meccsek alatt mindent egybevetve valami 14 percet feküdt, fetrengett a gyepen. Elindult tehát a Neymar-challenge, vagy egyszerűbben csak neymaring, aminek lényege, hogy bármilyen kis fizikális kontaktust a lehető legdurvábbnak kell előadni.

Legügyesebb szurkolók: a japánok

Hagyjuk Neymart, színészkedjen annyit, amennyi csak jólesik , foglalkozzunk inkább a vb igazi sztárjaival, a fegyelmezettségből jelesre vizsgázó japán szurkolókkal. Az ázsiai fanok nem tettek semmi különöset, csak csapatuk mérkőzései után felszedték a szemetet a lelátókon, ezzel viszont ügyesen példát mutattak mindenkinek, a szenegáli drukkerek is csatlakoztak a kezdeményezéshez. A japán válogatott tagjai is példás rendet hagytak maguk után az öltözőben, miután kétgólos vezetésről kikaptak a belgáktól, a szemétszedés, rendrakás reméljük nem megy ki a divatból, és a következő vb-n is írhatunk hasonló esetekről.

Legidegesítőbb: az M4 Sport kommentátora

A belga-brazil összecsapás az egyhónapos esemény egyik legnagyobb iramú, legélvezhetőbb csatája volt. Kár, hogy az M4 Sport kommentátora nem tudta színvonalas közvetítéssel fokozni a meccsélményt. Varga Ákos FernaRdinhonak keresztelte el a brazilok védekező középpályását, FernaNdinhót, aki amúgy az eltiltott Casemirót helyettesítette. Az öngólt szerző FernaNdinho végig pályán volt, sajnos, és a tévénézők kénytelenek voltak végighallgatni a „fernardinnyózást”. Apró hibának tűnhet, de azért elég érdekes, hogy az M4 olyan kommentátort delegál Oroszországba, aki nem tudja kiejteni helyesen egy évek óta a Premier League-ben játszó brazil nevét.

Aztán a Ferencváros is kapott egy kis ingyen reklámot Lipcsei Bettától a híradóban, mint megtudtuk, a belgák a budapesti zöld-fehérekkel elődöntőztek Szentpéterváron...

A sokat bakizó csatorna becsületét Hajdú B. István mentette meg valamelyest, a kiszálláson levő közvetítők közül talán ő az egyedüli, aki nem csak beszél a futballról, hanem érti is a játékot. A statisztikák, egyéb infók mellett taktikai szempontból is vannak érdemi meglátásai, poénjaival ugyanakkor a nézőket is szórakoztatja.

Legszerethetőbb csapat: a horvát 

Bár a kissé sótlan, amolyan Dan Petrescu féle védekező, pontrúgásokra alapozó futballt kultiváló franciák nyerték a tornát, ezt a világbajnokságot inkább a horvátok miatt néztük végig. Meg persze azért, mert hivatalból amúgy is követnünk kell egy ilyen kaliberű sporteseményt.

Sokan próbálják most fejtegetni, mi lehet Zlatko Dalic csapatának a titka. Hogyan juthat el ennyire messzire egy kis ország csapata, mi a siker receptje. Mélyelemzésre ebben a cikkben nem vállalkozunk, annyi viszont biztos, hogy a nagy nevű, topligákban edződő labdarúgók mellett kellett az is, hogy a társaság nagyon egyben legyen, küzdjenek egymásért, s ebből a szempontból a szövetségi kapitányt és segítőit illeti dicséret.

Nyilván a horvátok nagy meneteléséhez egy jó adag szerencsére is szükség volt, három hosszabbításos meccset máshogy nem igazán lehet egymás után sikerrel megvívni. A horvátok focija végig pozitív, támadó szellemű volt, még a döntőben is, pedig simán beállhattak volna bekkelni, ha összeadjuk a pályán töltött perceket egy teljes meccsel játszottak többet a kiesés szakaszban, mint a franciák. Bátor taktikájuk végül „csak” ezüstöt ért, de gyanítjuk, sok szurkolót szereztek magukat az elmúlt hetekben.

Hogy az oroszországi volt-e minden idők legjobb labdarúgó-világbajnoksága, azt nehéz lenne megmondani, főleg úgy, hogy alulírott a mostanival együtt az eddigi 21-ből csak hármat követett felnőttfejjel, sportújságíróként. Maradjunk annyiban, a 2018-as torna sokáig emlékezetes marad, többek között a fenti pillanatok miatt. Alig várjuk a következő vb-t, már csak 1584 nap van hátra a kezdésig.

futballoroszországi foci-vbvéleményösszefoglalóFIFA
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Vélemény

Menni vagy maradni? – Sir Petrescu dilemmája Orbán Zsolt

Menni vagy maradni? – Sir Petrescu dilemmája

A kiszenvedett bajnoki cím után perpillanat az a legfontosabb kérdés a Kolozsvári CFR labdarúgócsapatánál, hogy Dan Petrescu marad-e a vezetőedző. A klubelnök a román foci Sir Alex Fergusonját látja az egykori Chelsea-védőben, de reméljük Iuliu Mureșan egyáltalán nem gondolta komolyan a szezonzáró meccs előtti nyilatkozatát. A Kínába csalogatott mester által megkövetelt szigorúan defenzív futballból egy év is bőven elég volt, bele se merünk gondolni, milyen lenne, ha közel három évtizeden keresztül menedzselné a csapatot...