2018. november 16. péntekÖdön

A fafejűség ára

Szén Sándor Szén Sándor utolsó frissítés: 15:43 GMT +2, 2018. május 08.

A Kolozsvári CFR a rájátszásban néhány hét alatt lerombolta mindazt, amit egész évben építgetett. Mégsem állíthatjuk, ne lettek volna előjelei az összeomlásnak. Mi okozta a sikertelenséget, miért nem sikerült egyszer sem megújulni? Miért nem győztes alkat Dan Petrescu és lehet-e még bajnok a csapat? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.


A tavalyi nyár gyökeres változást hozott a Kolozsvári CFR háza táján, hisz az új befektetők látványos tőkeinvesztálással kívánták átadni a múltnak az utóbbi idők csődközeli állapotát. A sokszor csak vegetáló csapat végig szenvedte a nehéz időszakot, ráadásul közben a Román Kupát is elhódította. Ebben az időszakban sorozatosan érkeztek az új játékosok, sőt egy hazai sztáredzőt, Dan Petrescut is sikerült a klubhoz csábítani.

A Vasutasok szimpatizánsai mégis felemás érzésekkel fogadták a változásokat, de a szezon előre haladtával egyre inkább elhalkultak a kritikus hangok. A CFR sorra nyerte a meccseket, magabiztos teljesítményt nyújtott, és csakhamar a bajnoki cím legfőbb várományosává lépett elő. A play-off kezdetekor magabiztos előnnyel állt első helyen az alakulat, mögötte a FCSB és a Craiova sorakozott. Az első feladat, hazai pályán, az utolsó helyen becsusszanó Iași legyőzése volt, kívánni sem lehetett kellemesebb startot.

A bordó mezesek jól is játszottak, sok helyzetet dolgoztak ki, ám a második gól, a kegyelemdöfés csak váratott magára. Aztán a vendégek a semmiből egyenlítettek, leforrázva ezzel a kolozsváriakat. Akik azonban emberfelettit küzdve bekotorták a győztes gólt. Igazi katarzis élményt jelentett ez a gól minden CFR-drukkernek, ugyanakkor világossá vált ismét, miben kellene okvetlenül javulni. A mérkőzést le kell zárni, az egygólos előny rendkívül törékeny, a vezető gól után nem tanácsos átengedni a területet az ellenfélnek, zsebben levőnek érezni a három pontot. Ekkor azonban még nem látszottak vészesnek ezek a problémák, kilenc forduló állt Dan Petrescu rendelkezésére.

Következett a FCSB elleni szuperrangadó a fellegvári stadionban, az alapszakasz két 1–1-es döntetlene után. Mondani sem kell, óriási érdeklődés előzte meg a mérkőzést, minden jegy elkelt, huszonháromezer néző figyelhette, amint a CFR vezetést szerez és őrzi előnyét. Egészen a hosszabbításig, amikor Gnohéré váltott gólra egy ígéretes helyzetet. A szezon harmadik CFR–FCSB rangadója is 1–1-el ért tehát véget. A Vasutasok maradtak a pole pozícióban, mégis keserű szájízzel gondolhattak az elszalasztott lehetőségre. De akkor mit gondolhattak a Craiova és az Astra elleni döntetlenek után, amelyek miatt visszacsúszott a csapat a második helyre. A Viitorult aztán sikerült legyűrni, de a Iași otthonában ismét megvalósult a bosszantó forgatókönyv: vezetés, aztán egyenlítés, ami után képtelen megújulni, ismét felpörögni a gárda.

Így érkeztünk el a legutóbbi, FCSB elleni, bajnoki döntőnek is beillő találkozóig. Valami felfoghatatlan mértékű képtelenség, ám ugyanaz ismétlődött, mint eddig, akár egy véget nem érő horrorfilm. A piros-kékek kiharcolták a döntetlent és három meccsel a vége előtt kényelmes pozícióban trónolhatnak az első helyen.

Nem először fogalmazódik meg bennünk a kérdés, mi járhat Dan Petrescu fejében, mit nem adnánk a lehetőségért, ha őszinte választ kaphatnánk a számtalan kérdésre. Hogyan értékeli, hogy folyamatosan ugyanabba a hibába esik a csapat? Van-e B terve? Volt-e valaha? Milyen intézkedéseket hozott – ha egyáltalán hozott – annak érdekében, hogy változzon a találkozók forgatókönyve? Erre persze nincs lehetőségünk, csak a sajtótájékoztatók, nyilatkozatok, megnyilvánulások alapján alkothatunk véleményt. Ezekből meg süt az arrogancia, a nagyképűség, mások hibáztatása, a távolságtartás.

Dan Petrescu kétségtelenül a román futball megkerülhetetlen alakja. Az Aranygeneráció tagja, a Chelsea egykori játékosa. Edzőként az Urziceni-nel csodát tett, Oroszországban is sikeres időszakot tölthetett. Ennek azonban lassan tíz éve, ami a labdarúgásban rengeteg idő. Nyáron visszatért az arab világból, ahol az edzősködés nem a szakmaiság miatt vonzó munkahely. Nyilvánvalóan dobbantani jött a Fellegvárra, egy nagyot akart robbantani, ami akár nyugati szerződést is érhet. A szándékát hogy bajnok legyen, pont ezért, badarság megkérdőjelezni, de be kell látni, eljárt felette az idő. Csupán egy nagyszájú, hisztis, a hatékonyság hiánya miatt frusztrált egykori kiskirály képe rajzolódik ki előttünk, aki foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, mekkora edzőzseni, de valójában ő is látja, igencsak megkopott a fénye.

A nemzetközi futballban José Mourinho küszködik hasonló problémákkal. Bizonyos mértékben mindketten csak a nevükből élnek már. És saját felelősségét egyikük sem vallaná be, talán még önmagának sem.

Mi másról árulkodna ugyanaz a forgatókönyv, amely minden találkozón megvalósul, ha nem a fentiekről? Mi lehet a sorsa egy ilyen csapatnak, mint a bukás a végén? Vajon mi az ésszerű eljárás, miután egy sziklaugró sorozatosan balesetet szenved és csak csodával határos módon menekül meg a haláltól minden egyes alkalommal? Nem a beállításokon kell módosítani, a felszerelésen javítani, ha el akarja kerülni a biztos véget? Dan Petrescu csapata jelenleg gőzerővel zuhan a föld felé. Sorsa immár nem saját kezében. Megoldást hamarabb kellett volna találni, akkor már nyílna az ejtőernyő, amire jelenleg nem sok esély mutatkozik. Csupán a csodában, a FCSB botlásaiban bízhat a csapat. Ha ez megtörténik és sikerül kiötölni egy hatékony taktikát, kinyílik az ejtőernyő.

 

futballLiga 1Kolozsvári CFRDan Petrescuvélemény
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Vélemény

Menni vagy maradni? – Sir Petrescu dilemmája Orbán Zsolt

Menni vagy maradni? – Sir Petrescu dilemmája

A kiszenvedett bajnoki cím után perpillanat az a legfontosabb kérdés a Kolozsvári CFR labdarúgócsapatánál, hogy Dan Petrescu marad-e a vezetőedző. A klubelnök a román foci Sir Alex Fergusonját látja az egykori Chelsea-védőben, de reméljük Iuliu Mureșan egyáltalán nem gondolta komolyan a szezonzáró meccs előtti nyilatkozatát. A Kínába csalogatott mester által megkövetelt szigorúan defenzív futballból egy év is bőven elég volt, bele se merünk gondolni, milyen lenne, ha közel három évtizeden keresztül menedzselné a csapatot...