2018. május 25. péntekOrbán

A kapitány elköszönt – olvasói levél

Pap Zsolt utolsó frissítés: 19:06 GMT +2, 2018. május 02.

A napokban Andrés Iniesta bejelentette, hogy elhagyja Barcelónát és egy Európán kívüli csapathoz, sajtóhírek szerint Kínába igazol. A Bajnokok Ligájából való kiesést jelentő, AS Roma elleni 3–0 óta viszonylag biztosra lehetett venni, hogy a csapatkapitány a szezon végén elköszön a klubtól, ahol gyakorlatilag 12 éves korától, 1996 óta játszik.


A napokban Andrés Iniesta bejelentette, hogy elhagyja Barcelónát és egy Európán kívüli csapathoz, sajtóhírek szerint Kínába igazol. A Bajnokok Ligájából való kiesést jelentő Róma elleni 3–0 óta viszonylag biztosra lehetett venni, hogy a csapatkapitány a szezon végén elköszön a klubtól, ahol gyakorlatilag 12 éves korától, 1996 óta játszik.

Az Albacete gyerekcsapatától az FC Barcelona akadémiájára, a La Masiára került, végigjárta a korosztályos csapatokat, 54 meccset játszott a Barcelona B-ben, és 2002 októberében bemutatkozott a felnőttek között is egy Bruges elleni BL-meccsen.

Hogyha valaki úgy érzi, számokkal bármi is megragadható Iniesta karrierjéből, akkor elevenítsük fel, hogy egy spanyol bajnokságban játszó labdarúgó milyen kupákat nyerhet meg ideális esetben, mert Iniesta mindent nyert, amit lehetett. Többször is. Olyan trófeája is alig van, amiből csak egyet szerzett volna. Iniesta – az ideit is számolva – kilenc alkalommal nyert spanyol bajnokságot, hat alkalommal spanyol kupát, hétszer spanyol szuperkupát, négyszer Bajnokok Ligáját, háromszor európai szuperkupát, háromszor klubvilágbajnokságot, a spanyol válogatottal pedig kétszer volt Európa-bajnok, egyszer világbajnok.

Embed from Getty Images

Brutális lista, de még mindig keveset mond el arról, hogy ki is volt valójában Andrés Iniesta Luján a Barcelona és a futball számára. Persze még nem vonul vissza, ezért nem lenne teljesen indokolt a múlt idő, de egyrészt tegyük a kezünket a szívünre és valljuk be, nem sokan néztük szombat délben a Kuangcsou Evergrande–Csiangszu Szuning bajnokit, és ez a tendencia nem valószínű, hogy rövid időn belül megváltozna, másrészt Iniesta távozása nagyon szimbolikus jelentőségű, és egy korszakváltást is jelez.

Minden világklasszis játékos visszavonulásakor el szokás mondani, hogy egy korszak lezárult, ami persze igaz is, de itt kicsit más a helyzet. Iniesta egy képzési szisztéma, egy játékstílus, egy értékrend és egy generáció megtestesítője, éppen ezért a távozásának a jelentőségét nem írja le egy leltárszerű eredménysor. Az ő karaktere, zsenialitása nem érthető meg a szűkebb környezete nélkül, ugyanakkor eligazolása sem csak az ő barcás karrierjének a végét jelenti.

Kezdjük az eligazolás körülményeivel. Már tavaly gyakran cikkeztek Iniesta jövője kapcsán, akkor a hamarosan lejáró szerződése miatt az volt a fő kérdés, hogy a klub vezetősége és a játékos között milyen egyesség jön létre. Az amúgy vitatható döntéseket hozó vezetőség kimondottan érzékenyen járt el, élethosszig tartó szerződést kínált, ami azt jelentette, hogy a játékos döntésén múlik, hogy meddig marad nevelőegyesületénél.

Vuelta a los entrenamientos! Preparando el derbi del sábado!

A post shared by Andres Iniesta (@andresiniesta8) on

Ez a gesztus egyrészt Iniesta felé jelezte a tökéletes bizalmat, azt, hogy a klub számára többet jelent mint egy játékos, a csapat játékospolitikájával az elmúlt két-három szezonban elégedetlenkedő szurkolókkal pedig azt éreztette, hogy nincs gond, marad az egyik nagy kedvenc. Érdemes megjegyezni, hogy ez a kontraktus akkor Bartemou elnök számára is létfontosságú volt, hogy bebetonozza pozícióját azután, hogy egy sikertelen bizalmatlansági indítványt terveztek ellene, ezért egyre több médiafigyelmet kaptak az elnökséget kritizáló hangok.

Szóval a 2017 októberi szerződéssel az amúgy is végtelenül önreflexív játékos kezében volt a döntés, hogy mikor fejezi be. Egy olyan egyedi helyzet állt elő, ami nem a modern klubfutballban megszokott dinamika szerint működött. Innentől nem azon alapult a játékos és munkáltatója közti kapcsolat, hogy a klub a játékos elé tett szerződésekkel, ajánlatokkal időről időre értékeli annak teljesítményét, a benne lévő fejlődési potenciált, hanem teljes mértékben a játékos belátására bízta a döntést. Így voltaképpen kivonódott a futballpiac működési mechanizmusai alól, egy autentikus, egyszerre szakmai és emberi kapcsolat vette át a megszokott szerződéses viszony helyét.

Iniesta indoklása pedig a pénteki sajtótájékoztatón nemcsak ennek a megoldásnak a tökéletes sikerét mutatja, de azt is, hogy a középpályás hogyan tekint a klubra, mit jelent számára a Barcelona jelmondata: „Több, mint egy klub”. Távozásában is azt a szellemiséget igyekszik hangsúlyozni, amit játékosként végig megtestesített, szerénységet, profizmust, altruizmust.

„Nem bocsátanám meg magamnak, ha úgy szolgálnám tovább ezt a Klubot, hogy nem tudom a legjobbamat nyújtani. A barcelonai történetem véget ér a szezon végén. Fizikálisan és mentálisan elértem a pályafutásom végére.”

A játékintelligenciája, játékfelfogása és technikai tudása mellett ez a végtelen alázat, a csapatnak való alárendelődés az, ami miatt Iniesta eligazolását mérföldkőnek és törésnek lehet tekinteni.

Tágabban véve az ő szerepkörén, stílusán, játékán és pályafutásán keresztül áttekinthető a Barca elmúlt mintegy ötven évének fejlődéstörténete. Xavi mellett ő az a játékos, aki a legjobban magában hordozza, és legmagasabb szintre viszi azokat az erényeket, amelyek a 1970-es évektől kezdve fokozatosan felértékelődtek a Barcelona akadémiáján. A sokpasszos, labdatartásra építő, fizikumot, testi erőt háttérbe szorító észjátéknak egyik legprofibb művelőjeként a csapat egyik irányítója volt a Guardiola-érában, amikor a több évtizede érlelődő játékfelfogás a legmagasabb szintre jutott.

Szűkebben véve pályafutása tökéletesen keretezi a Barcelona történetének egyik – valószínűleg – legnagyobb korszakát, ami valamilyen értelemben az ő távozásával biztosan véget ér.

2002. április 6-án az Athletic Bilbao elleni meccsen a Barcelona kezdőcsapatában egyetlen saját nevelésű játékos sem volt. 2012. november 25-én a Levante ellen Tito Vilanova csak olyan játékosokat küldött a pályára a kezdéskor, akik a La Masián nevelkedtek. 2018. április 17-én a Celta Vigo otthonában, 2002 után először olyan (egyébként erősen tartalékos) csapat kezdett a bajnokságban, amelyben egy saját akadémián nevelkedett játékos sem kapott helyet.

Nyilván részben véletlenszerű a három dátum, azonban tökéletesen példázza azt az ívet, amit Iniestával leírt a Barcelona. A 2006-os BL-döntőben még alig van saját nevelésű játékos, a 2009-es döntőben már hat, két évvel később hét La Masiáról kikerülő focistával kezd a csapat, ami a legutóbbi Bajnokok Ligája győzelmük alkalmával ismét csökkent.

Persze be kell azt látni, hogy a durva szélsőségekbe csapó futballpiac körülményei között egyre kevésbé reális cél hét saját nevelésű játékossal kiállni. Éppen ezért fontos folyamatosan hangsúlyozni, hogy mennyiben egyedi az, hogy egy igazán karakteres, biztos identitással rendelkező futballfilozófiát saját akadémián felnevelt játékosokra építve a legmagasabb szintig lehessen vinni.

Ez a példaértékű időszak, gyakorlatilag Iniesta legjobb barcás évtizedével esik egybe, visszavonulása egy kivételes sikerű, következetesen önazonos projekt – remélhetőleg csak időleges – kifulladásának jelképes pillanata is. Xavi után az ő távozásával egy újabb olyan személyiség hagyja el a klubot és az európai topfocit, aki egy ilyen rendszert összefogott, és annak jellegadó tulajdonságait meghatározta.

Nemcsak a vb-címet eldöntő góljáról vagy a Chelseanek lőtt utolsó perces, továbbjutást érő találatáról tud emlékezetes maradni, de sárga lapot is úgy tudott kapni, hogy arról ne valami szabálytalanság jusson az eszünkbe. A 2010-es világbajnoki döntőben a gólja után azért kapott sárgát, mert barcelonai városi rivális, az Espanyol elhunyt játékosára, közeli barátjára Daniel Jarquere emlékezett egy pólójára írt szöveggel. Legutóbb a spanyol kupa döntőjében kapott sárgát miután a játékvezetőn kért számon egy ítéletet. Egy támadás múlva kimondottan látványosan a bíróhoz ment, hogy elnézést kérjen.

Iniesta legutóbbi sajtótájékoztatón azt mondta: „Azt szeretném, hogy úgy emlékezzenek itt rám, mint kiváló labdarúgóra és jó emberre.”

Ezt igazán könnyű lesz teljesíteni.

véleményFC BarcelonaAndrés Iniestafutball
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Vélemény

Menni vagy maradni? – Sir Petrescu dilemmája Orbán Zsolt

Menni vagy maradni? – Sir Petrescu dilemmája

A kiszenvedett bajnoki cím után perpillanat az a legfontosabb kérdés a Kolozsvári CFR labdarúgócsapatánál, hogy Dan Petrescu marad-e a vezetőedző. A klubelnök a román foci Sir Alex Fergusonját látja az egykori Chelsea-védőben, de reméljük Iuliu Mureșan egyáltalán nem gondolta komolyan a szezonzáró meccs előtti nyilatkozatát. A Kínába csalogatott mester által megkövetelt szigorúan defenzív futballból egy év is bőven elég volt, bele se merünk gondolni, milyen lenne, ha közel három évtizeden keresztül menedzselné a csapatot...

Két legenda, egy kókler – Szén Sándor írása Szén Sándor

Két legenda, egy kókler – Szén Sándor írása

Sokáig emlékezetesek maradnak a Bajnokok Ligája idei kiírásának negyeddöntői. Ennyi dráma, ekkora meglepetések régen születtek az európai kupában. Miután a lesajnált AS Roma háromgólos hátrányt ledolgozva ejtette ki a Barcelonát, a Juventus próbálkozhatott egy, talán ennél is nagyobb, csoda végrehajtásával. Döbbenetes módon a hosszabbításig úgy tűnt, karnyújtásnyira van ez a szinte emberfeletti teljesítmény, az Öreg Hölgy ugyanis 3–0-ra állt a Bernabeuban.