2018. november 16. péntekÖdön

Szén Sándor: Meghalt a király. Haljon a csapat is!

Szén Sándor Szén Sándor utolsó frissítés: 18:27 GMT +2, 2018. február 05.

A sportcsapatok ma már nem igazán tehetik meg, hogy ne profi vállalkozásként működjenek. Nem tehetik meg, hogy egyetlen lábon álljanak... Ez nem a virtuális világ, nem szimulátor. A missziót nem lehet újrakezdeni – Szén Sándor írása a Székelyudvarhelyi KC felbomlásáról.


Sokkoló hírt kaptak nemrég a székelyföldi kézilabda szerelmesei. Azok után, hogy a Székelyudvarhelyi KC elnöke és alapítója, Dr. Verestóy Attila elhunyt, a klub visszalépett a Nemzeti Liga további küzdelmeitől. Eddig a szikár tények, amelyek olyanok, mint egy halálhír háborúk után. Sajnálattal közöljük, hogy fia, XY ekkor és ekkor, hősies küzdelemben, a haza szolgálatában elhunyt. Na, igen. Hősies küzdelem, nagy tettek, kivételes eredmények. Ezeket az SZKC is elérte kivétel nélkül, mégis a sportcsapatok temetőjében, egy jelöletlen tömegsírban nyugszik most.

Ennek a csodának vége – fogalmaz a csapat honlapja. A profi csapat, a felnőtt gárda az enyészeté. Reméljük, ez nem jelenti egyben a teljes székelyudvarhelyi kézilabdasport végét.  Minden dicső eredmény a múlté. Néhány napja még egy dobogós élcsapatról beszélhettünk, ma pedig mindez már történelem.  Nem normális, hogy ezt a szófordulatot kell használni egy ilyen helyzetre. Az évekkel ezelőtti események tényleg a sporttörténelem részei már, ezúttal azonban egy olyan gárdára igaz ez a szomorú megállapítás, melynek szurkolói múlt héten még a tavaszi idényre készültek.  A tavaszi idényre, melynek harmadikként vághatott volna neki az együttes. Két árva pontra, egyetlen győzelemre az éllovastól.  Ennek tükrében még sokkolóbb és kijózanítóbb ez a lépés.

Jogosan tehetjük fel a kérdést: Érezheti bárki biztonságban magát? Van olyan csapat, melynek szurkolói nem kell  a miatt rettegjenek, hogy történik valami váratlan, és a felnőtt csapatuk megszűnik létezni? Mert hiába volt jó katona az SZKC, hiába tett meg mindent, általa befolyásolhatatlan körülmények miatt mégis elesett. Nehéz eldönteni, milyen körülményhez lehetne hasonlítani elestét, ha maradunk a háborús metaforánál: a hadvezér részegen az ellenség kezei közé vezeti katonáit;  valaki kezében felrobban egy gránát, és a társak sem élik túl a balesetet; valaki bedrogozva halálra gázolja társát.

Mindegyik esetben mérhetetlen felelőtlenség, a profizmus teljes hiánya, a többiekre való tekintet meg nem léte érhető tetten. És pontosan ez történt az udvarhelyeikkel is. Sajnálatos módon meghalt a főtámogató, ami természetesen minden klub számára megrázó hír. Nem kell ecsetelni, hogy egy hirtelen halálhír mennyire sokkoló és mennyire visszavetheti a teljes csapatot, de anyagilag is megszenvedi a klub a hasonló helyzeteket. Mégis azt kell mondanom, megbocsájthatatlan bűn, óriási amatőrség és bicskanyitogató felelőtlenség, hogy bármilyen élcsapat léte egyetlen embertől függjön. A sportcsapatok ma már nem igazán tehetik meg, hogy ne profi vállalkozásként működjenek. Nem tehetik meg, hogy egyetlen lábon álljanak. Még alacsony szinten sem, nemhogy az ország egyik legjobb csapataként, amely válogatott kézilabdázókat alkalmaz.

Fájdalmas mennyire törékeny az emberi lét, nap, mint nap bebizonyosodik. Egy profi klub létét végzetes hiba emberi élethez kötni.  Ha pedig elkerülhetetlen a tragédia kell lennie egy mentőövnek. Ha addig nem volt ilyen, okvetlenül keresni kell. Ez nem a virtuális világ, nem szimulátor. A missziót nem lehet újrakezdeni. További kérdés: valóban ennyire reménytelen helyzetbe került a csapat? Csak a legdrasztikusabb következmény, a halál lehetett a következmény? Nem precedens nélküli eset, ha hirtelen elfagynak a pénzcsapok. Nem egy klub volt kénytelen szélnek ereszteni legjobban fizetett játékosait, de minden együttesben ott tolonganak a fiatal tehetségek, lényegesen alacsonyabb fizetési igényekkel, helyi kötődéssel.

Annak tükrében még inkább megmagyarázhatatlan a lépés, hogy a klub közleménye szerint nem sok idő kellett volna a magyar állami támogatás folyósításáig. Ezt pedig az uniós szabályok szerint az akadémia fejlesztésére kellett volna költenie a klubnak. Udvarhelyről sok fiatal került kölcsönbe más csapatokhoz, és az ifi csapatok sem küszködtek létszám vagy tehetséghiányban. A kiesés velük is elkerülhető lett volna. Viszont, ha ez az út sem lehetett volna járható, akkor tényleg komoly gondok és hiányosságok állhattak a háttérben.  

És ismét csak a kérdések: van remény, hogy egyszer ismét profi kézilabdát láthasson a helyi közönség? Vajon az érintettek tanulnak az eddigiekből? Csak remélni tudjuk, hogy igen, a források adottak.

Nyitókép: Pál Árpád

véleménySzékelyudvarhelyi Kézilabda Clubkézilabda
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Vélemény

Menni vagy maradni? – Sir Petrescu dilemmája Orbán Zsolt

Menni vagy maradni? – Sir Petrescu dilemmája

A kiszenvedett bajnoki cím után perpillanat az a legfontosabb kérdés a Kolozsvári CFR labdarúgócsapatánál, hogy Dan Petrescu marad-e a vezetőedző. A klubelnök a román foci Sir Alex Fergusonját látja az egykori Chelsea-védőben, de reméljük Iuliu Mureșan egyáltalán nem gondolta komolyan a szezonzáró meccs előtti nyilatkozatát. A Kínába csalogatott mester által megkövetelt szigorúan defenzív futballból egy év is bőven elég volt, bele se merünk gondolni, milyen lenne, ha közel három évtizeden keresztül menedzselné a csapatot...