2024. március 28. csütörtökGedeon, Johanna

Hai Simona – zeng az ország

szerk. utolsó frissítés: 20:43 GMT +2, 2017. október 10.

Mi köze a román államnak ahhoz, hogy Halep ilyen hihetetlenül nagy sikert tudott elérni? Megmondom én: semmi. (Kovács Péter írása)


Mindenki hirtelen nagyon büszke lett erre a hölgyre, aki a női profi teniszezők világranglistáján első helyen szerepel. Vezércikkek, írások, facebook-bejegyzések ezrei áradoznak arról, hogy Simona Halep hihetetlen sportteljesítményével világszinten pozitív fényben tünteti fel Romániát. Ez valóban így van, és nem csak Halep esetén, hanem bármilyen más sportágban.

Ennek megerősítéseként a német focit érdemes emlegetni. Mifelénk, a Dâmbovița partján, ha tíz perc van hátra egy mérkőzésből, a hazai csapat vesztésre áll, akkor a bemondók, szurkolók, játékosok már-már elkönyvelték a vereséget. A német csapatoknál nagyon jól tudjuk, hogy a bíró már lendíti a karját, hogy lefújja a meccset, a játékosok még mindig ugyanúgy küzdenek, mint az első percben. És ez a mentalitás érvényes úgy általában a németekre, ezért bízik az egész világ a német gyártású termékekben. A sportban is mindent megterveznek, felépítenek, kialakítanak egy tökéletes infrastruktúrát, kiszélesítik a sporthoz való hozzáférés lehetőségét, megnövelik a szelekciós bázist, és igen a csúcsok teljesítenek, a németek majdnem minden sportágban haisimonáznak, a világ pedig ámulattal nézi őket.

Mi történik nálunk? Ha a szülők nem állnak rá arra, hogy élsportolót idézőjelben „gyártsanak” a gyerekükből, akkor a porontynak szinte semmi esélye. Nincs elég sportbázis, nincs pénz az utánpótlásra, nincs elég edző, egy szegény sorsú gyereknek semmi esélye, hogy felfedezzék, nincs elég verseny, nincs semmi. Aztán amikor valakinek véletlenül mégis sikerül, akkor hejhajj, de büszkék vagyunk, kezdődik a haisimonázás. De vajon mi köze a román államnak ahhoz, hogy Halep ilyen hihetetlenül nagy sikert tudott elérni. Megmondom én: semmi.

Simona Halep nem azért sikeres, mert a román állam által kialakított rendszerből kiemelkedett, és nyerni tudott. Soroljuk újra: nincsenek teniszpályák, nincsen felszerelés, nincsen elég edző, nincs kiválasztási bázis, nincs aki felfedezzen egy tehetséget, nincs semmi. Halep esetén voltak lelkes szülők, akik minden bizonnyal anyagilag is olyan szinten vannak, hogy a gyerekükbe tudtak fektetni. Természetesen nem csak pénzt, hanem időt, energiát, odafigyelést. Feláldozták a gyerekkorát azért, hogy bajnok lehessen. Neki sikerült, oly sokaknak nem. Aztán a román állam, politikusok, mindenféle szintű döntéshozók, akik a kisujjukat sem mozdították haisimona sikere érdekében, most büszkék, feszítenek, vagánykodnak, fotózkodnak, és ünnepi eseményeken mondanak pohárköszöntőt a nemzeti hős tiszteletére.

Miklós Edit alpesi síző példája tökéletesen mutatja, hogy mennyire beteg a hazai sport. Romániában abban sem segítették, hogy az edzője kiutazhasson vele az Olimpiára. Megelégelte, elment Magyarországra, ahol csak a sízésre kell koncentráljon, ahol nem azzal telik az ideje, hogy honnan lesz pénz üzemanyagra, ki foglal szállodát, ki vaxolja be a sílécet, vagy éppen ki masszírozza meg edzés vagy verseny után. És érdekes módon az eredmények elkezdtek jönni. Egészen elképesztő, hogy a síhagyományokban nulla Romániában született és nevelkedett sportoló, versenyben van a világ élvonalával. Itthon pedig folyik a nyavajgás, hogy ejhaj, milyen hálátlan ez az Edit, megcsalta Romániát, Magyarországnak versenyez, Magyarországnak ér el világraszóló eredményeket. Ugyanakkor pedig egész Romániában összesen nincs annyi sípálya, mint egy átlag ausztriai síközpontban.

A kommunista időkből egyetlen egy dolgot kellett volna átvenni. Volt egy Daciada nevű sportvetélkedő, amely keretein belül kötelező volt minden gyermeknek sportolni. És akkor Románia nyert 3o érmet egy nyári olimpián. Most hármat. És ha már semmit nem tesznek az elvtársak ebben a tekintetben, akkor legalább ne legyen akkora mellényük, amikor haisimonáznak…

(Elhangzott a Kolozsvári Rádió Fricska című rovatában)

Kovács Péter

Címlapi illusztráció: haisimona.ro.

véleménySimona HalepWTAtenisz
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Vélemény