2019. október 15. keddTeréz

Angelika Slamová: „Remélem, egy napon visszatérhetek a Sepsihez!”

Orbán Zsolt Orbán Zsolt utolsó frissítés: 18:38 GMT +2, 2019. május 31.

Játékát öröm volt nézni, hamar belopta magát a szurkolók szívébe, és bár sikeres szezont húzott le a Sepsi-SIC-nél, úgy döntött, eligazol. A szlovák női kosárlabda-válogatottban is játszó felvidéki magyar lánnyal beszélgettünk.


Angelika Slamovára a FIBA Európa Kupában figyeltek fel a Sepsi-SIC-nél, még a 2017/18-as idényben, amikor a csoportellenfél Piestanke Cajky, azaz a Pöstényi Sirályok csapatát erősítette. A Dunaszerdahelyen született és a Somorjai Kosárlabda Klubnál nevelkedett sportoló tavaly nyáron igazolt Sepsiszentgyörgyre és felvidéki magyar lévén könnyen beilleszkedett a székelyföldi alakulatba. Otthon magyar óvodába, iskolába járt, a családban pedig kizárólag magyarul beszélnek – meséli Slamová a beszélgetésünk elején.  

Csak egy szezont töltött a Sepsi-SIC-nél, nemrég Lengyelországba igazolt - fotó: Lelátó/Szabó Attila

Angi roppant tehetséges, sokoldalú kosaras, aki robbanékonyságával könnyedén meg tudja verni egy az egyben a védőit, szórja a hármasokat és imádja a gyorsindításokat. A szlovák válogatottban is szereplő sportoló először kóstolt bele a légióséletbe, fontos tagja volt a bajnokságban és a kupában is címet védő Sepsinek. A nemzeti ligában 30 mérkőzésen átlagosan 10,8 pontot, 2,9 lepattanót és 2,7 asszisztot produkált, míg a hat Európa Kupa-meccsen átlagban 12,8 pontot, 4 lepattanót és 3,3 gólpasszt tett be a közösbe.

A 24 éves dobóhátvéd, bár a közönség kedvencei közé tartozott, a szezon végén úgy döntött, a románnál egy sokkal erősebb bajnokságban, a lengyel bronzérmes Arka Gdynia együttesnél folytatja pályafutását. Ugyanakkor a Lelátónak adott interjúban nem zárta ki annak a lehetőséget, hogy egyszer majd visszatérjen a zöld-fehérekhez. 

Pályafutásod során először játszottál külföldi egyesületnél és egy igen sikeresnek mondható szezonod volt a Sepsinél. A döntésed, hogy Lengyelországba igazolsz, sok mindenkit váratlanul ért. Mi a távozásod fő oka?

A.S.: A döntésemet nem az alapján hoztam meg, hogy bármilyen rossz dolog történt volna velem a Sepsi-SIC-nél. Azt is fontolóra vettem, hogy maradjak, de mivel ajánlatot kaptam a lengyel bajnokságból, ami az egyik legjobbnak számít Európában, úgy gondolom, ez egy előrelépés lehet a karrieremben. Több klubtól megkerestek, az Európa Kupában is induló Gdynia vezetői a szezon végén vették fel velem a kapcsolatot. Náluk hamarabb véget ért a bajnokság, és már két-három hete elkezdték építeni az új csapatot a következő idényre. 

Új csapatával a következő szezonban is az Európa Kupában játszhat -  fiba.basketball

A színvonal alapján hova helyeznéd a román nemzeti ligát az európai mezőnyben?

Csak a szlovákhoz tudom viszonyítani, mivel korábban kizárólag az extraligában szerepeltem. A szlovákhoz képest mindenképp magasabb a színvonal a román bajnokságban, de a különböző közép-európai ligákban volt alkalmam megtapasztalni például a magyar csapatok játékerejét, és ez alapján elmondhatom, hogy a magyar liga erősebb, mint a román. Ha a teljes mezőnyt nézzük, vannak jóval erősebb és lényegesen gyengébb pontvadászatok is Európában, a román bajnokság megítélésem szerint a középmezőnyhöz tartozik.

Hogyan értékelnéd röviden a nemrég véget ért szezont?

Nagyon hosszú volt a szezon, talán az egyik leghosszabb Európában. Nehéz volt mindegyik sorozatban helytállni, de úgy érzem, jó kis csapatot és közösséget alkottunk. Próbáltuk minél jobban kiélvezni az idényt, segíteni egymásnak és minél több kitűzött célt megvalósítani. Ez sikerült is, előbb a kupát, majd a bajnokságot is megnyertük. Mindkét sorozatban kijött a lépés a csapatnak, voltak jobb és rosszabb meccseink, de mindenki hozzátett valamit a sikeres szerepléshez.

A Szatmári VSK-val vívott bajnoki döntő utolsó meccse sokáig emlékezetes marad. A tripláid is nagyon kellettek a nehéz pillanatokban, hogy legyen esélyetek fordítani a végén. Hogyan éltétek meg a parketten ezt a hihetetlenül drámai mérkőzést?

Egy-két meccs kivételével a szatmáriak a teljes szezon folyamán megszorongattak minket. Az alapszakaszban is kikaptunk tőlük, tudtuk, a döntő sem lesz egyszerű. Az utolsó meccset intenzíven élte meg a csapat, összesítésben 2–0-s hátrányból egyenlítettek, hatalmas volt rajtunk a nyomás, hogy megnyerjük a döntőt hazai pályán. Hullámvölgybe kerültünk, az elején jól ment a játék, aztán egyszer csak leblokkoltunk és kaptunk egy hosszú vonalat tőlük. 9–0-s sorozatot hoztak össze, pont jókor estek be a gyűrűbe azok a hármasok. Nagyon örülök, hogy kitartottunk a végéig, nem adtuk fel, az utolsó percekben dőlt el minden, szerencsére sikerült fordítanunk.

Marina Solopova és Jovana Pasic társaságában ízleli a bajnoki aranyat - Lelátó/Szabó Attila

De mégis, mi volt a győzelem kulcsa?

A végén éreztük, hogy ők is fáradnak, persze mi is szörnyen ki voltunk már merülve. De kilenc hónapig dolgoztunk keményen a címvédésért, s bár nagyon nehéz volt, senkiben sem fordult meg, hogy feladjuk. Mindenki beleadta az utolsó erőtartalékait és valahogy sikerült. Anne (Annemarie Gödri-Părău) tapasztalta és Nóra (Demeter Nóra) bátorsága döntött a végén. Fiatal kora ellenére Nóra elvállalta ezekben a krízispillanatokban a dobást, és Anne is hihetetlenül fontos pontokat szerzett a végén. De még egyszer hangsúlyozom, mindenki hozzátett a győzelemhez valamit, és mindenki a legjobb pillanatban vette a kezébe a dolgokat. 

Összességében mi jelentette a két csapat közti különbséget, a játékoskeretek, esetleg az edzők tapasztalata?

Nem ismerem túl jól a szatmári csapat edzőjét, így nem tudok róla véleményt mondani. Amikor viszont az első mérkőzéseket játszottuk velük a szezonban, akkor még egy teljesen más csapat állt velünk szemben, mint a szezon későbbi részében. A spanyol edző jó munkát végzett, minden meccsre felkészültek ellenünk, tudták, mit játsszunk. Magabiztosak voltak, sokat fejlődött a csapatuk. A keretek között nem éreztem nagy különbséget, nagyjából két egyforma csapat harcolt az aranyéremért, ezért is lehetett ennyire kiegyenlített a döntő.

Talán mi többet tettünk az egész szezonban, hogy végül mi érdemeljük meg inkább a bajnoki címet. Szatmár is megérdemelte volna, nagyon szépen játszottak ők is a döntőben. Amikor nekünk nem ment, ők kihasználták, és fordítva, amikor nekik nem ment, mi használtuk ki. Nem tudom, talán a befektetett munka alapján valaki ott fönn úgy ítélte meg, hogy mi inkább megérdemeljük a bajnoki címet.

Korábban a kupadöntőben is Szatmár volt az ellenfeletek és akkor is rendkívül izgalmas csatában győztetek.

Ha jól emlékszem, a kupadöntőben még nagyobb hátrányból fordítottunk. Az is drámai mérkőzés volt, nagy hátrányt dolgoztunk le, utána mi vezettünk 8-9 ponttal. Az utolsó percben kiegyenlítettek, de mi el tudtunk húzni négy ponttal. Az is hullámzó mérkőzés volt, egyszer fenn, egyszer lenn. Annak a trófeának is nagyon örültünk, hiszen keményen megharcoltunk érte.

Idén is dupláztak a zöld-fehérek, a kupát és a bajnokságot is behúzták - Lelátó/Manases Sándor

A közönség kedvencei közé tartoztál, nagyon hamar megszerettek a szurkolók. Mi a titkod?

Végig azt éreztem, hogy nagyon kedvelnek a szurkolók. Gondolom az is közrejátszott, hogy magyarul beszélek és mindent értettem, amit a meccsen énekeltek. Megtanultam a székely himnuszt és együtt énekeltem a közönséggel a mérkőzések végén. Úgy érzem, odatettem magam, próbáltam úgy játszani, hogy büszkék legyenek rám. Az elmúlt kilenc hónapban minden egyes meccsre úgy álltam ki, hogy nyerni akarok. Szlovákiai magyarként jól tudom, mit jelent kisebbségben élni, azt hiszem, ez nagyon fontos kapocs volt a szurkolók és köztem.   

Mi a véleményed a Sepsi Arénában tapasztalt meccshangulatról, máshol volt részed hasonlóban?

A Sepsi Aréna hangulata összehasonlíthatatlan mindennel, amit eddigi kosaras pályafutásom alatt átéltem. Nálunk otthon kevesen járnak mérkőzésekre, csak akkor telik meg a terem, ha fontos mérkőzés, például döntő van. Itt minden mérkőzésen szurkoltak nekünk, ez igazán sokat segített a csapatnak. Nélkülük nem is győztünk volna.

Szelfi a kedvenccel - Sepsi-SIC/Miska Brigitta

Zoran Mikes szigorú edző hírében áll, milyen volt vele együtt dolgozni?

Valóban szigorú edző, de tudja, mit csinál, tudja, mit akar. Megy a célja után és határozottan irányítja a csapatot. Fontos, hogy az edző igazi vezéregyéniség legyen, a gyönge edzők hamar elvesznek. Női kosárlabdacsapatot vezetni nem valami könnyű feladat, mivel mégiscsak tizenkét nővel kell együtt dolgozni, őket kell egybetartani.

Minden játékos életében akadnak olyan pillanatok, amikor nem úgy megy a játék, ahogy kellene, ilyenkor pedig az is előfordult, hogy az edző kiabált velünk. Mi viszont tudjuk, ez csak azért van, mert a legjobbat akarja kihozni belőlünk, ilyenkor nincs harag.

Zoran Mikes jó edző, örülök, hogy együtt dolgozhattam vele. Az ő szenvedélye, odaadása nélkül biztosan nem nyert volna a Sepsi-SIC ilyen sok serleget az utóbbi években.    

Hogyan jellemeznéd a saját játékodat, melyek az erősségeid?

A gyorsaságot tartom az előnyömnek. Amikor az edző látta, hogy az ellenfelem lassabb nálam, akkor kimondottan kérte, hogy ne a pick and roll-szituációból, hanem egy az egyben verjem meg védőt. Szeretem a crossovereket, mivel ha gyorsan végzed el a mozdulatot, nehéz rá reagálni. Nagyon kedvelem továbbá a gyorsindításokat, hiszen ezekből a legkönnyebb pontokat szerezni.

Úgy érzem, könnyen beilleszkedtem a csapatba, hamar megtanultam azokat a dolgokat, amiket az edző kért tőlünk. Ugyanez érvényes a többiekre is, bár tavaly nyáron majdnem a teljes keret kicserélődött, mindenki könnyedén adaptálódott az új környezethez és az új követelményekhez. A sikeres szezonunkban fontos szerepe volt annak, hogy gyorsan tudtunk jó közösségé alakulni.

Kivel volt a legszorosabb a kapcsolatod a csapatból és mennyire tudtad otthonodnak érezni a várost?

Nórával voltam a legszorosabb kapcsolatban, mondhatni elválaszthatatlan barátok voltunk: együtt főztünk, együtt jártunk vásárolni és a kiszállásokon is szobatársak voltunk. Otthon éreztem magam Sepsiszentgyörgyön, bizonyos szempontból még jobban is, mint Somorján, mivel itt többen beszélnek magyarul. Amikor kimentem az üzletekbe, kávézókba, éttermekbe, mindenhol magyarul szólhattam az emberekhez. Összességében nagyon jól éreztem magam itt, de mégsem mondhatom az otthonomnak a várost. Nekem ugyanis az jelenti az otthont, ahol a családom van.  

Két jó barát, Angi és Nóra - Sepsi-SIC/Miska Brigitta

Ha a jövőben úgy alakul a pályafutásod, szívesen visszatérnél a Sepsi-SIC-hez?

Igen, természetesen. Nem zártam be az ajtókat. Most úgy döntöttem, szeretnék kipróbálni valami mást, valami újat, de nem úgy távoztam Sepsiszentgyörgyről, hogy soha nem szeretnék ide visszajönni. Remélem, ha a sors is úgy hozza és a klubnak is igénye lesz rám, egy napon még visszatérhetek.

Angelika Slamová
Született: 1994. június 19-én, Dunaszerdahelyen
Posztjai: dobóhátvéd/irányító
Magasság: 170 cm
Jelenlegi klubja: Arka Gdynia
Korábbi egyesületei: Sepsi-SIC, Piestanke Cajky, Somorjai Kosárlabda Klub       

View this post on Instagram

Season is about to start. 2017/2018. #gameday #piestanskecajky #basketballneverstops #qualification #playhard #23

A post shared by 23 (@angelika.slamova) on

kosárlabdaAngelika SlamováinterjúFIBA Európa KupaSepsi-SIC
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Portré