2019. november 21. csütörtökOlivér

Szász András: mindig is szerettem volna Magyarországon játszani, de korábban nem hívtak

Gál László Gál László utolsó frissítés: 01:28 GMT +2, 2019. február 05.

A Dinamo Bukarest júliustól Tatabányára igazoló beállósával beszélgettünk, aki úgy tűnik, lemondja a román válogatottságot a magyarért.


Január végén jelentette be a Tatabánya kézilabdacsapata, hogy július elsejétől leigazolták a Dinamo Bukarest 25 éves beállósát, a vargyasi születésű, évekig a Székelyudvarhelyi KC-t erősítő Szász Andrást. A 198 centis, 110 kilós játékossal kétéves szerződést kötöttek a tatabányaiak.

Gyorsan történtek vele az események. 15 évesen kezdett kézilabdázni, 16 évesen már behívták a korosztályos román válogatottba. A bajnoki ezüstérmes Székelyudvarhelyi KC-nál először 17 évesen kapott játéklehetőséget edzőjétől, pedig akkor két válogatott szintű beállósa volt a csapatnak, Tálas Huba, valamint a macedón Sztojancse Sztojlov. Utóbbi később Bajnokok Ligáját is nyert a Vardar Szkopjéval. A román felnőtt válogatottba 19 évesen hívták be először.

A Barcelona legendás trénere, Xavi Pascual Fuertes két éven át irányította a román kézilabda-válogatottat, Szász Andrást is ő játszatta először élesben. A tréner korábban úgy nyilatkozott Szászról, hogy az egyik legjobb beálló Romániában, további fejlődésének egyedüli akadálya pedig csupán saját maga.

Végül még a Székelyudvarhelyi KC megszűnése előtt, 2017-ben a CSM Bukaresthez igazolt, ahonnan egy évvel később a Dinamo Bukaresthez ment tovább. Jelenleg a román bajnokság 8. helyén áll a csapatával, amivel még épp beférnek a rájátszásba.

Szász Andrással beszélgettünk:

– Tíz éve, 15 évesen kezdtem kézilabdázni. Ez elég későinek számít, de utána igyekeztem bepótolni az elmaradt edzéseket. Azelőtt soha nem vonzott a kézilabda, otthon inkább mindig fociztam. Kilencedik osztályban az akkori sporttanárom kezdett győzködni arról, hogy menjek a baróti iskola csapatába kézilabdázni. Megvolt hozzá az alkatom, a magasságom. Jártam pár edzésre. Úgy alakult, hogy elmentem a csapattal egy sepsiszentgyörgyi tornára, ahol megláttak a székelyudvarhelyiek. Már másnap felhívtak és megkérdezték, hogy szeretnék-e náluk kézilabdázni. Így kerültem Székelyudvarhelyre, kipróbáltam magam.

Milyen volt akkor ott a hangulat? Hogy érezted magad? Tudtad, hogy ez lesz a sportod?

– Egyáltalán nem. Nem is nulláról, hanem még mélyebbről kellett kezdenem. Az akkori fiatalok ott már 3-4, sőt 5 éve kézilabdáztak. Én úgy mentem oda, hogy abszolút semmit nem tudtam.

Viszont úgy tűnik hamar sikerült felvenned a ritmust, mert 17 évesen már bekerültél a felnőtt csapatba...

– Ifjúsági szinten kezdtem, de úgy edzettem, gyakoroltam, hogy fél év után már behívtak a román ifjúsági válogatottba. Azóta is rendszeresen válogatott vagyok.

Akkor fel sem merült a magyar válogatottság?

– Akkor annak örültem, hogy behívtak a válogatottba. Mindig is szerettem volna a magyar válogatottban játszani, de soha nem adatott meg ez a lehetőség, mert itt játszottam Romániában. A magyarországi csapatok pedig annak idején nem is kerestek meg, tehát nem volt lehetőségem elmenni oda játszani.

Pedig amikor elkezdtem a felnőtt ligában játszani, akkor külföldről is több megkeresést kaptam a menedzserektől, hogy szeretnének leigazolni. Akkor úgy éreztem, hogy nem kell még elmenjek, mert még szükségem van pár évre Romániában, Udvarhelyen, hogy fejlődjek. Akkor már rendszeresen játszottam az udvarhelyi csapatban, és éreztem, hogy minél több meccsre van szükségem a szintlépéshez.

Milyen megkereséseid voltak? Honnan érdeklődtek irántad?

– Nagyon sok hazai klubtól is hívtak, de keresett Franciaországból pár csapat, sőt Németországból is. Akkor azt éreztem, hogy mégis maradok, mert nem lett volna annyi biztos játéklehetőségem, ha elmegyek, mint amennyit otthon kaptam. Fiatal voltam, minél több játéklehetőségre volt szükségem a fejlődéshez.

Végül két éve mégis a CSM Bukaresthez igazoltál. Miért döntöttél akkor a váltás mellett?

– Akkor már 8 éve kézilabdáztam Udvarhelyen, úgy éreztem, hogy már sok időt voltam ott, muszáj kimozdulnom abból a közösségből, mert szükségem van valami újra. Olyan csapathoz akartam menni, ahol biztos fogok játszani. Abban biztos voltam, hogy a CSM Bukarestnél játszhatok.

Egy év után mégis otthagytad őket...

– A Dinamóért elmentem, mert megadták a lehetőséget, hogy a Bajnokok Ligájában játsszak, ami nekem fontos. A Dinamo lett a bajnok, és indulhatott a BL-ben. Ezt a lehetőséget nem tudtam visszautasítani. A Bajnokok Ligája a legfelsőbb színt, azt nagyon sokan követik a világon. Jó lépés volt, hogy a Dinamóhoz leigazoltam, mert így nagyon sokan láttak játszani. Végülis így adatott meg, hogy egy magyarországi jó csapat is megkeresett.

Most nem álltok jól a romám bajnokságban, a 8. helyen vagytok, ami épp csak rájátszást ér. Ez közrejátszott abban, hogy eligazolsz a Tatabányához?

– Semmi köze az eligazolásomnak ahhoz, hogy miként állunk a bajnokságban. Én mindig is szerettem volna Magyarországra szerződni, és most adódott egy jó lehetőség. Jó csapat hívott, ezért döntöttem úgy, hogy július elsejétől átigazolok.

A Dinamóval nagyon sok meccsünk volt, és inkább a Bajnokok Ligáján volt a hangsúly. Sajnos erre ráment pár pont a bajnokságban. Olyan párharcokat is vesztettünk, amelyeket kötelező lett volna hozni. Reméljük, hogy ettől még megszerezzük a bajnoki címet.

Ha egy félév múlva mész csak el, akkor miért jelentetted már most be az átigazolást? Nem tartasz attól, hogy a Dinamóban másképp viszonyulnak hozzád azok után, hogy bejelentetted a távozásod?

– Beszéltem már a Dinamóval, megértették a helyzetet. Tudták, hogy mindenképpen szeretnék menni, szeretnék Magyarországon játszani.

Ez nem feltétlen kellene azt jelentse, hogy lemondod a román válogatottságot, de a hírek szerint te lemondtad.

– Még nem mondtam le, de nem hiszem, hogy fogok még a román válogatottban játszani. Fontolóra vettem a döntést, és szerintem a hetekben lemondom.

Ha válogatottat váltasz, akkor ha jól tudom, pár évet ki kell hagyjál.

– Úgy tudom, hogy 3 évet kell kihagyni.

Az nem lenne visszaesés a karrieredben?

– Nem feltétlen. Attól függ minden, hogy mit szeretnék. Én mindig is szerettem volna a magyar válogatottban játszani, ez nekem megéri. Persze, ha behívnak. Még nem is biztos, hogy be fognak hívni.

Még meddig tervezel kézilabdázni, ha minden optimálisan alakul?

– Nagyon jól érzem most magam, szerencsére semmi gondom nincs, de még nem tudom. Nagyon sok tényezőtől függ viszont, hogy meddig tudom folytatni. Remélem, hogy nem jön semmi sérülés, mert leginkább az egészség a befolyásolja azt, hogy meddig tud egy sportoló aktív maradni. Ha az egészség rendben van, akkor 36-37 éves korig is simán lehet játszani. Nekem eddig sok sérülésem volt, remélem, hogy több már nem jön.

Ezután mi lehet a következő lépcsőfok?

– Az lenne a következő lépcsőfok, ha olyan csapat keresne meg, mint a szegedi vagy a veszprémi. Vagy valamelyik olyan külföldi csapat, amely esélyes a Bajnokok Ligájában. Magyarországon a Tatabánya fölött csak az említett két csapat van. Minden évben ők osztoznak az első két helyen, tele vannak sztárokkal, a világ legjobb játékosai vannak a keretükben, nagyon-nagyon nehéz oda bekerülni.

Február végén a Sportinggal játszotok a Bajnokok Ligájában. A Dinamóval mi a célotok idén?

– A Bajnokok Ligájában már a kieséses szakaszban vagyunk, nekünk egyértelműen az a célunk, hogy a Sportingon átjussunk, mert utána már a nagyon komoly, jó csapatok jönnek. Utána már lesz, ami lesz. A Dinamóval pedig bajnokok szeretnénk lenni, most jön a rájátszás, még az alapszakasz 8. helyéről is meg lehet szerezni. Továbbjutunk, és a rájátszásban fog minden eldőlni.

kézi BLkézilabdaDinamo
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Portré