2018. november 16. péntekÖdön

A teqball székely klasszisával, Szécsi Barnával beszélgettünk

Orbán Zsolt Orbán Zsolt utolsó frissítés: 18:46 GMT +2, 2018. október 19.

Elmondása szerint kirázta a hideg, amikor megtudta, hogy ki kommentálta a döntő mérkőzését.


A franciaországi Reimsben az elmúlt hétvégén rendezték meg a II. teqball-világkupát. Romániát három székely játékos képviselte az eseményen, Ilyés Szabolcs és Lázár Zsolt párosban bronzérmet, míg Szécsi Barna egyéniben aranyérmet nyert. Az új világbajnokkal beszélgettünk.

A teqball egy magyar fejlesztésű sporteszköz, amelyet néhány éve dobott piacra Borsányi Gábor, Gattyán György és Huszár Viktor. A hajlított pingpong-asztalon játszott sport nagy népszerűségre tett szert világszerte, gyorsan külön sportággá nőtte ki magát. Tavaly megalakult a Nemzetközi Teqball Szövetség (FITEQ), Budapesten pedig megrendezték az első világkupát. Az alapítók marketingérzékét dicséri, hogy futball alapú játékukat már az elejétől fogva olyan nagynevű labdarúgókkal promózták, mint Ronaldinho, a Koeman-fivérek, Lothar Matthäus, Nicolas Anelka, vagy Gianfranco Zola.

A teqball szabályai elég egyszerűek, egyesben és párosban is lehet játszani, a legfontosabb kikötés az, hogy az ötös méretű labdát a szerva után maximum három érintéssel kell visszajuttatni az ellenfél térfelére. A labdamenet során az asztalhoz nem szabad érni, ugyanakkor a labdát sem szabad megérinteni ugyanazzal a testrésszel egymás után. Egy szett addig tart, amíg az egyik fél eléri a húsz pontot, egy mérkőzés megnyeréséhez két játszmát kell behúzni. Ha a labda az asztal élén irányt változtat, a pontot meg kell ismételni.

Teqball-asztalt sok labdarúgóklub beszerzett, hiszen a játék remekül fejleszti a futballisták technikai képességeit, ám az sokkal izgalmasabb, amikor valaki más úton fedezi fel ezt a nem mindennapi sportágat. Székelyudvarhelyen már egy ideje létezik teqball-műhely, az újdonsült egyéni világbajnok Szécsi Barnánál többek között arról érdeklődtünk, hogyan ismerkedtek meg a sportággal:

„Gyerekkori barátom, Ilyés Szabolcs Budapesten tanult, és ott találkozott először a teqballal. Azt szerette volna, ha Udvarhelyen is megismerkedünk ezzel a sportággal, így elhozott egy asztalt, termet bérelt, és engem is meghívott, hogy próbáljam ki. Már elsőre tetszett a játék, de akkor még úgy gondoltam, nem nagyon fér bele az időmbe, kicsit nehezen indult be a történet. Rövidesen szerveztek egy városi bajnokságot, ahová Szabolcs biztatására beneveztem és egyéniben sikerült megszereznem az első helyet. Négy hónap múlva világkupát szerveztek Budapesten, s fontos világeseményről lévén szó, úgy döntöttünk, kipróbáljuk magunkat” – meséli a Lelátónak Szécsi Barna.

Barni az udvarhelyi futsalcsapat kapitánya - fotó: fkszekelyudvarhely.ro

Szerinte ahhoz, hogy valaki jó legyen ebben a műfajban elsősorban megfelelő labdaérzékkel kell rendelkeznie. Ezzel nála nem lehet gond, mivel jelenleg is szülővárosa futsalcsapatát, az FK Székelyudvarhelyt erősíti, korábban játszott még a kolozsvári Clujana, a nyíradonyi Huszárok, az Armada Debrecen és az MVFC Berettyóújfalu alakulatánál, és szerepelt a magyar válogatottban is.

A teqballt sok esetben úgy emlegetik, mint az asztalitenisz és a foci kombinációja, Szécsi viszont leginkább a lábteniszhez hasonlítja a sportágat, szerinte nagy előnnyel indulnak azok, akik valamilyen lábtengós múlttal rendelkeznek. Példaként a reimsi világkupa párosdöntőjében diadalmaskodó montenegrói fiúkat említette, nekik van ugyanis egy sajátos labdajátékuk, ami a teqballhoz hasonló, és kizárólag fejjel lehet az ellenfél térfelére juttatni a labdát. Mint mondja, a fejesük annyira erős volt, hogy nagyon nehezen lehetett csak kivédekezni.

A Futsal Klub Székelyudvarhely és a Góbék Teqball Team 33 éves játékosa a franciaországi világkupára hangolva naponta két-három órát gyakorolt a teqball-asztal mellett. Az edzések nagy részét a szervák, a csapások, illetve a védekezés töltötte ki, emellett futsaledzésekre is járt, így sok esetben kijött a napi öt-hat óra tréningezés. Az előkészületek részét képezte az ellenfelek feltérképezése, videókat elemezgetve próbálták kifürkészni a vetélytársak gyenge pontjait. A reimsi tornának azzal a célkitűzéssel vágott neki, hogy bekerüljön a legjobb négy közé, ezt sikerült teljesítenie, sőt túl is szárnyalta a célját.

„Volt már némi tapasztalatom, nem úgy utaztam el, hogy ez lesz az első világbajnokságom. Korábban a budapesti világkupán Lázár Zsolttal megnyertük a párosversenyt. A franciaországi tornán nagyjából lehetett sejteni, melyik országok játékosai képviselnek komolyabb játékerőt. Nyolc csoportba osztottak bennünket, ötös csoportokba és mindegyikből kettő jutott tovább. Mindegyik csoportba került két-három ügyesebb játékos, a többiek csak most ismerkedtek a sportággal. Az én csoportomban francia, arubai, svéd és luxemburgi versenyző szerepelt. Tudtam, hogy a francia játékos erős, és az első körben rögtön ellene kellett játsszak. Mondhatni sorsdöntő meccs volt, úgy számoltam, ha nyerek, valószínűleg csoportelsőként fogok továbbjutni, és azon az ágon elkerülhettem a magyar és a spanyol ellenfelet” – fejtette ki portálunknak Szécsi Barna.

Minden az elgondolt forgatókönyv szerint történt, a székelyudvarhelyi játékos kezdésnek 20:10 arányban legyőzte Romain Gesmier-t, majd a következő két körben Gregory Engelbrechttel és Elin Astrid Gustafsonnal szemben csak három pontot veszített el együttvéve (20:1, 20:2), ugyanakkor később Lopes Lucát is simán lepipálta (20:6). A csoportokban a mérkőzések egy szettben dőltek el, az egyenes kiesés szakaszban viszont két játszmát kellett nyerni a továbbjutáshoz. Szécsi a legjobb 16 között a kuwaiti Yousif Al-Saqerrel találkozott és nyert gond nélkül, majd az ír Brian Reilly sem tudta megállítani, így bekerült az elődöntőbe.

„Az elődöntőben a montenegrói Bogdan Marojeviccsel kerültem össze, ellenfelem párosban később aranyérmet nyert. Tudtam, hogy erős a fejjátéka, a szerváival eléggé meggyűlt a bajom, nagyon jól adogatott, nehéz volt összeszedni a labdákat, ugyanakkor ő is nehezen tudta visszaadni az én szerváimat. Arra kényszerítettem, hogy ne nagyon tudjon fejjel támadni, ez sikerült, s amikor 6:4-re vezettem, lesérült. Érdekes módon sérülten végigjátszotta a mérkőzést, másnap pedig nyoma sem volt a sérülésének – talán ekkor fejben összeesett, erre rágyúrtam és viszonylag könnyen behúztam az elődöntőt is.

Nagyon örültem a döntőbe jutásnak, onnantól kezdve már csak a másnapra kellett gondolni, igaz, nagy volt bennem a drukk. Sipos Árpád, döntőbeli ellenfelem játékát ismertem, hiszen egyik csapattársam a Góbék Teqball Teamből, akivel én is együtt készültem, kiutazott a magyarországi selejtezőre és felvette a mérkőzést. Tudtam, mit kell játszanom ellene, és be is jött: hátulról a hosszú szervákkal próbálkoztam, amiket nehezen tudott visszaadni, és amit ő nem tudott lecsapni, azt lecsaptam én. Úgy gondolom, fejben jobban bírtam, neki négy kettős hibája volt a szerváinál, nekem pedig egy sem, ezt a stresszt jobban sikerült leküzdenem” – részletezte Szécsi, aki szettveszteség nélkül nyerte meg a világkupát és a 10 ezer dolláros fődíjat. A döntő második játszmájában Szécsi 15:13-as vezetésénél Sipos rendkívül sportszerű gesztust tett, a játékvezető meg akarta ismételtetni a pontot, de a magyarországi játékos elismerte, hogy Szécsi támadása szabályos volt, így végül a székely tegballos kapta a pontot.    

Sipos, Szécsi és a lengyel Duszak a dobogón

A franciaországi esemény sztármeghívottjai között szerepelt Simao Sabrosa, Robert Pires, William Gallas és Laurent Blanc. Hogy milyen érzés volt ilyen nagynevű, már visszavonult labdarúgók előtt játszani? „Nagy dolog ilyen személyiségek közvetlen közelségébe kerülni, ez nagy erőt ad és emeli a verseny színvonalát, hogy nagynevű futballisták vannak ott, és a nevüket adják az egészhez. A meccseken viszont próbáltam kizárni a külső tényezőket, megpróbáltam kizárólag a játékkal foglalkozni és nem gondoltam semmi másra. A döntőnek is úgy vágtam neki, mintha csak edzésen lennék, mintha ketten lennénk egy csarnokban, és azt kell játszanom, amit edzésen is gyakoroltam. Aztán amikor visszanéztem a döntőt és hallottam, hogy Robert Pires volt a szakkommentátor, akkor kirázott a hideg, nagyon jó érzéssel töltött el” – árulta el a székelyudvarhelyi játékos.

Beszélgetésünk végén Szécsi Barna csapattársainak is köszönetet mondott a lehetőségért. Mint fogalmazott, a társaival nagyon hasonló szintet képviselnek, és ők is indulhattak volna helyette az egyéni versenyen, ráadásul úgy érzi, ha nem játszik velük éles csatákat, akkor nem sikerült volna eddig eljutnia.

Egyébként a romániai küldöttség mindhárom tagja érmet szerzett Franciaországban, párosban az Ilyés Szabolcs-Lázár Zsolt duó remekelt. A székelyudvarhelyi-székelykeresztúri kettős az elődöntőig hibátlanul menetelt, ott viszont a Montenegrót képviselő Bogdan Marojevics és Nikola Mitro ellen alulmaradtak. A bronzmérkőzésen a székely legények 20:11, 20:11-re győzték le Marcos Viera Da Silvát és Natalia Guitlert. Ilyés és Lázár eredményeit itt lehet megtekinteni. Amúgy a labdazsonglőr brazil lány becsületesen helytállt a férfiak között, a párosban szerzett negyedik hely mellett Natalia egyéniben csoportgyőztesként jutott be a nyolcaddöntőbe, ahol szoros meccsen kapott ki az ír Brian Reillytól.     

Szécsi Barna és Sipos Ádám döntője:

Ilyés Szabolcs és Lázár Zsolt bronzmérkőzése a brazil páros ellen:

II. Teqball-világkupa, Reims, Franciaország

Egyéniben
Világbajnok: Szécsi Barna (Románia) 
Ezüstérmes: Sipos Árpád (Magyarország)
Bronzérmes: Adrian Duszak (Lengyelország)
Negyedik helyezett: Bogdan Marojevics (Montenegró)

Párosban
Világbajnok: Bogdan Marojevics, Nikola Mitro (Montenegró)
Ezüstérmes: Bányik Csaba, Blázsovics Ádám (Magyarország) 
Bronzérmes: Ilyés Szabolcs, Lázár Zsolt (Románia)
Negyedik helyezett: Natalia Guitler, Marcos Vieira Da Silva (Brazília)           

Nyitókép: madeinfoot.com

teqballSzécsi Barna
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Portré