2018. aug. 14. keddMarcell

„Első a foci, második a foci, harmadik a foci” – interjú Valentin Suciuval

Orbán Zsolt Orbán Zsolt utolsó frissítés: 12:49 GMT +2, 2018. augusztus 14.

A Sepsi OSK-t a megyeiből feljuttatta az élvonalbeli ligába, ezúttal az FK Csíkszereda felnőtt csapatát kell elmozdítania a harmadosztályból. A Sepsiszentgyörgyön született, hamarosan 38 éves labdarúgóedzővel szakmájáról, élvonalbeli múltjáról, felkészülésről, célokról beszélgettünk.


A Csíkszeredában második alkalommal megrendezett ifjúsági labdarúgótornán megragadtuk az alkalmat, hogy szóba álljunk az FK Csíkszereda új vezetőedzőjével. Valentin Suciu az év elején került a székelyföldi labdarúgóklubhoz, miután a Sepsi OSK-nál a gyengére sikerült szezonrajt után menesztették posztjáról. A piros-feketéknél előbb az U 17-es korosztályt irányította, majd nemrégiben a felnőtt csapat élére nevezték ki. Az FK-nak az elmúlt két szezonban nagyon kevés hiányzott a feljutáshoz, a következő idényben sem lehet más a célkitűzés. A csapat részben átalakított játékoskerettel vág neki az augusztus végén kezdődő Liga 3-nak.

fotó: Pál Árpád

Úgy tudjuk, Valentin Suciu tökéletesen beszél magyarul, hogyan lehetséges ez?

Sokszor kellett megválaszolnom ezt a kérdést, bár igazából nem kellene meglepő legyen, hogy jól tudok magyarul. Sepsiszentgyörgyön a negyedben, ahol felnőttem mind magyar gyerekkel voltam körülvéve, ráadásul édesanyám Erzsébet, otthon is magyarul beszélgetünk. Úgy gondolom, mindig is előny volt számomra, hogy tudok még egy nyelvet. Azt vallom, ahány nyelvet beszélsz, annyi fajta ember vagy. Jelenleg is tanulom az angolt, elég nehéz, de szeretném legalább olyan szinten beszélni, mint a magyart vagy a románt, ugyanakkor más nyelveket is próbálok megtanulni.

A román futballban az után vált széles körben ismertté, hogy az FC Zágonból lett Sepsi OSK-val a negyedik ligából feljutott egészen az élvonalig. A Liga 1-ben viszont keveset edzhetett, tavaly ősszel Eugen Neagoe váltotta. Milyen a kapcsolata szülővárosa labdarúgóklubjával?

A kapcsolat a klubbal, főleg a főtulajdonossal nem változott. Diószegi Laci egy igazi kenyérember, és ezt nem csak azért mondom, mert pékáruval kereskedik. Nagyon jó lelke van, rá nem lehet haragudni, akárhogy is esett a távozás. Egy edző életében ez normális dolognak számít, amikor befejeződik egy időszak, kezdődik a másik.

A sepsiszentgyörgyi csapatnál eltöltött közel öt év nagyon hasznos, eredményes időszak volt a pályafutásomban. Külön öröm, hogy hazafiként sikerült véghezvinnem azt, amivel mások is próbálkoztak, nekik viszont nem jött össze. Rengeteg munka áll a feljutás mögött, de hazudnék, ha azt mondanám, minden az én érdemem. Szerencsém volt nagyszerű játékosokkal, emberekkel együtt dolgozni, együtt értük el ezeket a sikereket.

Mennyivel másabb az élvonalban edzősködni, mint az alsóbb osztályokban? Mekkora plusz nyomás helyeződik ilyenkor az edzőre?

A nyomás több irányból érkezhet. Lehet például azt érezni, hogy nem akarsz csalódást okozni a szülővárosodnak. Az évek során mind csak fölfele haladtunk, a negyedosztályból a harmadikba, a harmadikból a másodikba, majd másodikból az elsőbe. Nehéz megfelelni mindenkinek. Általában olyankor szokott keletkezni a nyomás, amikor hirtelen nagy sikereket érünk el. Ez meg is történt, a nyomás is évről évre nőtt. Tudatában voltam ennek, felvállaltam.

Miután feljutottunk az első osztályba, sokan elvárták volna tőlem, hogy mondjak le, mivel nincs tapasztalatom ezen a szinten. Nem adtam át egy tapasztaltabb kollégának a helyemet, hisz a másodosztályban sem volt rutinom, mégis sikeresek voltunk. Kiharcoltuk a feljutást, miközben a célkitűzés a kiesés elkerülése volt. Nagyon túltejesítettük az elvárásokat.

Aztán amikor felkerültünk, az előrelépés mindenkit hirtelen ért a klubnál. Rövid volt az idő az átigazolásokra, az átállásra, nem tudtunk felkészülni arra, ami ránk várt. Tudtuk, nagyon nehéz lesz, de azért álltunk elejébe. Sajnos a feljutás után már nem volt meg a kellő bizalom a vezetőség részéről, és itt nem feltétlenül a főtulajdonosra kell gondolni. Egyes személyek már nem bíztak annyira bennem. Nem mondhatom, hogy szabad kezet kaptam volna, nem hozhatta egyéni döntéseket, mint korábban.

A történteket viszont hiába forgatjuk, nem akarok ártani a Sepsinek, sőt, továbbra is szurkolok nekik. Amikor az időm engedi, minden mérkőzésre kilátogatok, hiszen úgy érzem, nekem is van egy pici részem abban, hogy a csapat az élvonalban futballozhat.

Érdekes módon az elmúlt szezonban a Sepsi OSK-nál a téli átigazolási időszak sokkal erősebbre sikerült, mint a nyári.

Igen, a télen az történt, ami már nyártól kellett volna jöjjön. Az utódomnak, Eugen Neagoenek megadtak minden lehetőséget, ami meg kellett volna történjen már a nyáron is. Ő dönthetett minden fölött. Az első osztályban az edzőnek több dolga van, mint az, hogy megtartsa az edzéseket és elbeszélgessen a játékosokkal. Az élvonalban az edzőnek egy jó menedzsernek kell lenni, mindenre oda kell figyeljen, mindent kell tudjon, ami a klubnál történik. A személyzet minden egyes tagjának le kell legyen szögezve a feladatköre és mindenkinek felelnie kell a dolgaiért.

Világos, de a román futballban talán nincs akkora hagyománya a menedzseri tisztségnek, nálunk az edző, az edző és nem menedzser.

Ezzel nem értek teljesen egyet, vegyük például a Kolozsvári CFR bajnoki címét. Abban, hogy a kolozsváriak újra megnyerték a bajnokságot, nagy szerepe volt Dan Petrescunak, aki mindenről dönthetett. Ebből látszik, Petrescu nemcsak jó edző, kiváló menedzser is. Azok az edzők, akik eljutnak az élvonalig és lehetőségük van nyugodt körülmények között dolgozni, ott előbb-utóbb jönni fognak az eredmények. Főleg, ha a szóban forgó edzőt nagyon érdekli a szakma, szereti, amit csinál és 24 órából 26-ot edző, mármint menedzser. Sokszor a családot kell nélkülözni, de első a foci, második a foci, és harmadik a foci.

Lapozzunk, tegyük félre a Sepsit és folytassuk az FK Csíkszeredával. Mit gondol, a legutóbbi két idényben miért nem jutott fel a csapat a másodosztályba?

Magyarázatot erre nekem nehéz adni, az utóbbi szezonban már itt voltam, de nem voltam része a felnőtt csapat életének. Nem tudom, pontosan mi történhetett. Az utolsó félévben elég jó szezont futott a csapat, ezt az időszakot nézve veretlenül fejezték be a bajnokságot, két ponton úszott el a feljutás, ami nagyon sajnálatos.

Az infrastruktúra szempontjából a klub, pozitív értelemben eléggé kilóg a sorból a harmadosztályban, de mi a helyzet a játékoskerettel. Készen állnak a szintlépéshez?

Még sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy kijelenthessük, készen állunk. Egyelőre még a felkészülési időszakban vagyunk, ismerkedünk a játékosokkal, azt nézzük, kinek mi a határa, mennyire képesek, és még mit tudunk belőlük kihozni. Abban a játékoskeretben, amit próbálunk most összekovácsolni, úgy gondoljuk, sokkal több van, mint amit idáig nyújtottak. Reméljük, ki is tudjuk belőlük hajtani a maximumot.

Melyek a csapat célkitűzései a következő idényben?

Az első és a legfontosabb cél, hogy a bemutatkozó mérkőzést megnyerjük. Az után, meglátjuk, hogyan tovább, lesz egy hetünk, hogy készüljünk a második meccsre. Nyilvánvalóan mindenki a feljutást szeretné elérni a klubnál, nekem azonban az elveim kicsivel másabbak. Mivel egy csapat életében sok minden történhet egy hét alatt, ne beszéljünk akkor egy évről. Azon vagyunk, hogy minden mérkőzést megnyerjünk, az idő majd igazolja, mennyire vagyunk jók.

Ha a felnőtt csapatból ki kellene emeljen néhány olyan játékost, aki igazán nagy karriert futhat be – már ha minden fontos tényező összeáll –, kik lennének ezek?

Rengeteg nevet megemlíthetnék az akadémiáról, akiből nagy játékos lehet. Úgy is nézhetjük, hogy a felnőtt csapatban van hatvan gyermek. Megpróbálom őket minél hamarabb kapcsolatba hozni a felnőtt csapattal, beszéltem a vezetőséggel, a szakmai igazgatókkal, sőt, az utánpótlás edzőkkel is. Az idéntől forgásszerűen minél több fiatalt próbálok a felnőtt csapat mellé hozni. Előbb az edzéseken bizonyíthatnak, majd ha megérdemlik, akkor játéklehetőséget is fognak kapni, hamarabb, mint gondolnák. Azzal viszont élni kell, nincs mese.

Konkrétabb leszek, mint az előző kérdésnél. Mit gondol Györgyi Arthurról, mekkora potenciál rejlik benne, mikor lesz kész az élvonalban való bemutatkozásra, netán egy külföldi szerződést is elcsíphet?

Arthurban rengeteg potenciál van, ez kétségtelen. Sajnos idáig még nem tudott teljesen kibontakozni, van amin még dolgoznia. Sok potenciált látok továbbá Magyari Szilárdban, Pál Kristófban, Antal Barnában, de még sok mindenkit fel tudnék sorolni az akadémiáról. Visszatérve Arthurra, nem mondom, hogy eddig nem csinálta azt amit kell, de úgy gondolom, még jobb tud lenni és fennebb tudja rakni saját magának a mércét. Hogy amikor fel fog jutni az élvonalba – mert több mint valószínű, ez hamarosan bekövetkezik –, ne csak feljusson, maradjon is ott.

A legnagyobb probléma a román játékosokkal is az, hogy nagyon fiatalon kikerülnek külföldre, ott pedig egy idő után elvesznek, s akkor visszajönnek és kezdődik az ingázás. Egy év, két év után hazatérnek, mert nem kapnak játéklehetőséget. Itt próbálnak újra lábra állni, majd megint próbálkoznak kifele. Azt gondolom, a fiatalok ezt kell bevéssék a fejükbe, ez kell motiválja őket legjobban: fel kell jutni, de ott is kell maradni. Ahogy mondanki szokás, s ami a csapatok esetében is igaz, nem csak a játékosoknál, feljutni könnyebb, mint bennmaradni.

Az FK Csíkszereda előreláthatólag a moldvai csoportba kerül a harmadosztályban. Mennyire lesz erős a mezőny?

A szövetségnél augusztus 15-én fogják összeállítani a harmadosztály csoportjait, mivel még várnak arra, hogy a feljutott és meglévő csapatköz közül, lesznek-e olyanok, akik visszalépnek. Meglátjuk, mennyire lesznek erősek az ellenfeleink. Egy biztos, olyan csoport nincs, ahol ne akarja senki se a feljutást. Meg kell küzdenünk mindenkivel, de úgy gondolom, a legnagyobb ellenség mi leszünk saját magunknak. Ebbe a tévedésbe többen beleesnek, inkább koncentráltak az ellenfélre, mint saját magukra. Én nem akarok ebbe a tévedésbe esni. Úgy ahogy a Sepsinél is megpróbáltuk és végül is elég jól összejött, itt is saját magunkra koncentrálunk, saját játékunkkal foglalkozunk, nem az ellenfelekkel.

A Sepsi OSK-val megmérkőztek a felkészülési időszak alatt, a háromszékiek nyertek, 7–1-re. Ekkora a különbség az első és a harmadik liga között?

Normális esetben nagy a különbség, mondjuk ez a hatgólos távolság soknak tűnik. Fontos megjegyezni, ők már túl voltak egy bajnoki mérkőzésen, miközben mi akkor csak másfél hete álltunk edzésbe, másfél hónapos pihenő után. Sok játékost lecseréltünk, voltak olyanok, akik nem ismerték egymást, akkor játszottak először egymással. Még mi is ismerkedünk a játékosokkal, próbáljuk felmérni, teszteljük őket. Az eredmény nem túl hízelgő számunkra, de ez nem a reális tudásunk. Ha egy hónappal később lett volna a meccs, mi is másképp állunk hozzá és akkor nem lenne olyan nagy a különbség. Nincs kizárva, hogy nem kapnánk ki újra, de azért fel tudnánk mi is emelkedni egy olyan szintre, hogy jobb edzőpartnerek legyünk.

A szezon első meccséig még van pár hét hátra, hol folytatják a felkészülést?

A felkészülési időszakban eddig nagyjából jó úton haladtunk. Sajnos Györgyi Arthurt elveszítettük, a Brassó elleni mérkőzésen lesérült, két helyen eltört az orra, megműtötték. Remélhetőleg minél hamarabb helyre fog jönni, de két-három hetet, maximum egy hónapot ki fog hagyni, így a rajton nem fogunk tudni számítani rá. Úgy gondolom, még erősebben fog visszatérni. Most tíznapos edzőtábor következik Kézdivásárhelyen és Kovásznán, próbálunk még három vagy négy mérkőzést játszani a rajt előtt.

interjúSepsi OSKValentin SuciuFK Csíkszeredafutball
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Portré

„Reményt adtam az utánpótlásnak, ez felér egy aranyéremmel” – Miklós Edittel beszélgettünk

„Reményt adtam az utánpótlásnak, ez felér egy aranyéremmel” – Miklós Edittel beszélgettünk

Miklós Editet választották vasárnap a Magyar Sí Szövetség elnökének, a visszavonulását pár nappal korábban bejelentő csíkszeredai származású sportoló 26 szavazatot kapott, míg a korábbi elnök, Bajai András csak kettőt. A szövetség alelnöke Gótzy Antal maradt. A közgyűlést követően a volt elnök azt nyilatkozta, bírósági úton fogja megtámadni a döntést.

„Meg kell tanulni győzni!” – interjú Csinta Samuval   

„Meg kell tanulni győzni!” – interjú Csinta Samuval   

Puskásról, a Pelé fejesét óriási bravúrral védő Gordon Banksről, illetve a Beckenbauer féle német csapatról is nosztalgiáztunk egy keveset. Megtudtuk, kinek drukkol „visszafogott üzemmódban” klub- és válogatott szinten egyaránt, de számos aktualitásról is nyilatkozott a Lelátónak a Sepsi OSK nemrég kinevezett igazgatója. Csinta Samu közismert (újság)íróból lett szülővárosa labdarúgó-egyesületének vezetője.