2018. október 19. péntekNándor

Tekereg és versenyez: Bagoly Levente élete két keréken  

Orbán Zsolt Orbán Zsolt utolsó frissítés: 14:28 GMT +2, 2018. június 12.

Kölyökkorában Pegasszal kezdte a kerékpáros karrierjét, most pedig saját építésű, gravel bringával vág neki az augusztusi Silk Road Mountain Race-nek, amelyet itt a szomszédban, Kirgizisztánban fognak megrendezni. Bemutatjuk a sepsiszentgyörgyi Bagoly Leventét és az amatőr bringázás egy különleges válfaját, a bicikliturizmust versenyszinten.   


Bagoly Levente egyike annak a száz bátor vállalkozónak, aki benevezett a kirgizisztáni Selyemút Hegyi Versenyre. A fiatal erdélyi designer tíz nap alatt szeretné teljesíteni az 1700 kilométeres távot, célja, hogy az első tízben végezzen a rendkívül kalandosnak ígérkező ázsiai megmérettetésen. Tavaly a Belgium és Görögország közti Transcontinental Race-en is elindult, a 285 fős mezőnyben a 18. helyen ért célba. A két verseny szabályai nagyon hasonlóak, a bringások nem használhatnak külső segítséget a csomagjuk szállításánál, ugyanakkor nem engedélyezett az előzőleges szállásfoglalás sem. Lényeges különbség az ázsiai és az európai verseny között, hogy előbbi bár jóval rövidebb távú, sokkal nehezebb terepen zajlik, a kirgizisztáni infrastruktúra nem sok jót ígér, ugyanakkor az időjárás is szélsőségessé válhat. A sokat tekergő Levi szenvedélyéről, illetve a közelgő versenyről, az előkészületekről mesélt a Lelátónak.


Bringával járta be Európát, most egy újabb kalandra készül

Kezdjük talán azzal, hogyan alakult ki nálad a biciklis életforma. Mióta töltöd az életed egy jelentős részét két keréken?

Másokhoz hasonlóan nekem is egy kemping típusú Pegasszal kezdődött minden. A gyermekkori hóbort terepbiciklivel való versenyzésbe alakult át. Majd elkerültem a nagyvárosi forgatagba, ahol a kerékpár mindennapi eszköz volt ahhoz, hogy eljussak A-pontból B-be. Egy adott időszakban biciklifutárként is dolgoztam, egyre csak nőtt és nőtt a pedálozás iránti elhivatottságom. Aztán rájöttem, hogy biciklivel akár hosszabb, városok közötti távokat is simán lefedhetek. Később országhatárokat átlépve kerültem bele a kerékpáros turizmus és a kalandvágy addiktív sodrásába. Újabban meg a versenyzést látom ebben is.

Mivel foglalkozol, amikor épp nem bringázol?   

Ipari formatervezést végeztem a bukaresti Ion Mincu Műépítészeti Egyetemen. Ott maradtam és szakmán belül dolgoztam egy évig, kartonból terveztem mindenféle reklámanyagokat. Most egyébként a hazaköltözés fázisában vagyok. Fél évet külföldön is eltöltöttem szezonmunkáskent, és megerősödött bennem a tudat, hogy itthon akarom eltölteni életem visszafordíthatatlan perceit.

A közösségi oldaladon láttuk, hogy biciklipólót is játszol.

Hobbiszinten minden szóba jöhet, ami bicikli és sport. A biciklipóló-őrület Bukarestből ragadt rám, ahol egy nagyobb család alakult ki a sportágat szeretők körében. Ez egy nagyon izgalmas ügyességi sport, ugyanakkor megvan a kapcsolatteremtő és szociális oldala is. Itthon egyelőre sajnos csak a fővárosban és Nagyváradon működnek klubok, ezért évente egyszer félúton, azaz Sepsiszentgyörgyön szervezünk találkozót, vagy ha úgy tetszik, nemzeti bajnokságot.


Nem mindennapi csapatsportnak, a biciklipólónak hódol - fotó: Miklós Károly

Az elmúlt években több külföldi útnak is nekivágtál. Eltekertél Bukarestből Barcelonáig, majd a következő évben Törökországba bicikliztél. Ezt követően vetted célba, szintén bringával, Európa legészakibb pontját, a norvégiai Északi-fokot. Melyik volt a legemlékezetesebb kalandod?

Több hosszabb biciklitúra van mar mögöttem és remélem még számos előttem, de mindközül a norvégiai a legkedvesebb emlék számomra. A lakatlan tájak, a tenger és a hegyek fúziója a néha zord időjárással fűszerezve kellő kihívás volt számomra. Egészen a Nordkappig tekertem, ahonnan nincs mar sehova tovább, csak vissza haza. Remélem lesz még alkalmam valamilyen formában visszatérni oda.

Most pedig életed kalandjára készülsz, beneveztél a kirgizisztáni Silk Road Mountain Race-re. Mit kell tudni erről a versenyről?  

Ez a tavalyi The Transcontinental Race (továbbiakban csak TCR) folytatása, azaz a bicikliturizmus versenyszintű űzése. Az Silk Road Mountain Race hasonló szabályrendszerrel működik, sőt a szervezője is a TCR időközben tragikus körülmények között elhunyt alapítójának kebelbarátja. Kirgizisztánban a cél tehát az 1700km-es táv teljesítése, amely ez alkalommal mindenkinek ugyanaz, eltérően a TCR-től, ahol csak az ellenőrzőpontok érintése volt kötelező.

A fejlődő hegyi országban nincsen aszfaltozott úthálózat, tehát végig földutakon fogunk tekerni, a Tian-Shen hegyvonulatban kacskaringózva, többször meghaladva a 3500 méteres szintmagasságot. A legnagyobb kihívás a magaslati rosszullét, és a napi energiaszint fenntartása benzinkutak, vendéglők és szupermarketek hiányában. Ugyanakkor az idő is szélsőségessé válhat, Augusztusban nappal plusz 30 fok is lehet, de a hajnalok során akár havazásokra is számíthatunk. Tehát a fizikai felkészültség mellett legalább annyira fontos a kiválasztott eszköztár erre a versenyre.

A közép-ázsiai Kirgizisztán teljes egészében hegyvidéki ország. Milyen kerékpár szükséges erre a terepre?

A biciklimet speciálisan erre a célra raktam össze, már közel áll a végleges formájához, de még akad pár csiszolni való. Annak ellenére, hogy rengeteg pénzbe került, nem biztos, hogy a leggyorsabban fog célba vinni. Nekem egy gravel típusú biciklim van, ami egy kövérebb kerekű országúti kerékpárt foglal magába, de van olyan is, aki merev, elöl, vagy elöl-hátul rugós hegyikerékpárral vág neki a túrának.


Saját maga építette a versenybiciklijét, így néz ki a Bagoly-bringa

Ami a váz anyagát illeti, karbonra esett a választásom, tekintettel arra, hogy rengeteg mászás lesz, ahol kulcsfontosságú a biciklis, bicikli és felszerelés össztömege. Mások viszont a biztosabb, merevebb, de nehezebb acélt választották, vagy aki teheti, a méregdrága titániumra rakta kártyáit. Számításaim szerint az én esetemben a bicikli és a felszerelés, víz nélkül 11-12 kilogramm lesz, amivel biztosan a mezőny elején leszek. Testsúlyomat is szeretném 70 kilogramm körül tartani a versenyig, így biztos lehetek abban, hogy a mászásokban a lehető legelőnyösebb helyzetben leszek másokhoz képest. Nem titkolt szándékom, hogy szeretnék a mezőny elején végezni.

Hogyan készülsz a versenyre erőnlétileg, illetve az is érdekelne, hogy milyen infókat gyűjtöttél be eddig az országról?

Sok dokumentumfilmet megnéztem Kirgizisztánról, szerintem ez az egyik legjobb módja az információgyűjtésnek. Kaptam egy biciklikalandosat is, ami igazán jó betekintést nyújtott abba, amire én is készülök. Mivel nemrég kerültem haza külföldről, ahol azért voltam, hogy anyagi hátteret biztosítsak a biciklimnek és ennek a kalandnak, idén még nagyon kevés alkalmam volt tekerni, úgyhogy innentől kezdve maximálisan ki kell használjam a hátralevő három hónapot.

A versenyen százan indultok el, mennyire ismerős számodra a mezőny?

A versenymezőnyt távlatiasan ismerősnek nevezhetem, mivel egy ideje követem a hasonló típusú versenyeket és ezek névlistáit. Szemelyesen azonban csak egy Bulgáriában élő angol srácot ismerek. Vannak nevek a tavalyi TCR-ről is, de közismert biciklisek is, mint a skót Lee Craigie. Romániából van még egy, számomra ismeretlen személy, Alina Pâslaru, viszont nincs magyarországi induló. A versenyre amúgy Új-Zélandtól Amerikáig mindenhonnan vannak jelentkezők.

Nincsenek a hagyományos értelemben vett profi sportolók közöttünk. Az ultra distance cycling típusú versenyek pontosan erre fektetnek hangsúlyt, hogy növeljék a kalandfaktort a komfortzóna csökkentésével, ami a szigorú edzésprogramot követő és energiazseléken edződött sportolóknak nem kedvez. Itt mindenki hobbiszintű sportoló, tehát valami másból keresi meg mindennapi kenyerét és biciklijét, hogy aztán elpallja azt egy ilyen versenyre, ahol amúgy meg díjak sincsenek, talán néhány jelképes emléktárgyon kívül, amit az afterpartin sorshúzásos alapon osztanak ki a beérkezők között.

A post shared by Silk Road Mountain Race (@silkroadmountainrace) on

Egy ilyen verseny elég komoly anyagi kihívást igényel. Eddigi túráidat saját zsebből oldottad meg, így van ez most is?

Eddig valóban nem folyamodtam külső segítséghez a biciklitúráimhoz, amelyeket kis költségvetésből oldottam meg. Ez alkalommal azonban próbálkoztam anyagi támogatást keresni elsősorban a sportot támogató cégeknél, kevés sikerrel. Ezért egy más módszerhez fordultam, adománygyűjtő akciót szerveztem a baráti körömben, ugyanis sokan követtek az eddigi túraim során és többen kérdezték a múltban, hogyan tudnának támogatni.

Nyolcszáz eurót tűztem ki célul, amellyel fedni tudom a repülőutat, a versenyre való benevezési díj felét, biztosítást és egyéb helybéli költségeket. Ennek nagy része befolyt, ezért hálásan köszönöm minden barátomnak, aki lehetőségeihez mérten kisebb-nagyobb összeggel támogatott, igazán szerencsésnek érzem magam, hogy mögöttem tudhatom őket.

kerékpározásSilk Road Mountain RaceBagoly LeventeTranscontinental Racebicikliturizmus
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Portré

„Reményt adtam az utánpótlásnak, ez felér egy aranyéremmel” – Miklós Edittel beszélgettünk

„Reményt adtam az utánpótlásnak, ez felér egy aranyéremmel” – Miklós Edittel beszélgettünk

Miklós Editet választották vasárnap a Magyar Sí Szövetség elnökének, a visszavonulását pár nappal korábban bejelentő csíkszeredai származású sportoló 26 szavazatot kapott, míg a korábbi elnök, Bajai András csak kettőt. A szövetség alelnöke Gótzy Antal maradt. A közgyűlést követően a volt elnök azt nyilatkozta, bírósági úton fogja megtámadni a döntést.