2019. szeptember 21. szombatMáté, Mirella
Észt oszt a Lelátó

Amerika már kosárlabdában sem favorit?

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 19:29 GMT +2, 2019. szeptember 05.

A kosár-vb első szakaszán túl vagyunk, Németország és Montenegró búcsúzik, a szerbek brillíroznak, a spanyolok idétlenkedve is nyernek, csak egy dolgot nem tudunk: ki lesz a világbajnok 2019-ben?


Csütörtökön véget ért az első, úgynevezett „selejtezős csoportkör” a 2019-es kosárlabda-világbajnokságon. Az augusztus 31-én, Kínában rendezett turnén lejátszottak három kört, mindenkit láttam játszani legalább egyszer, ilyenkor már körvonalazódni látszanak az erőviszonyok, szerintem érdemes néhány következtetést levonni.

Bevallom őszintén, hogy amikor először hallottam, hogy 32 csapatos lesz a VB, akkor nem örültem túlzottan. Úgy voltam vele, hogy a világon nincs 32 nagyjából egy szinten levő együttes, minden nap 30 pontos alázásokat nézni meg nem olyan nagy élvezet. Lám, igazam lett, a 8 csoportból 5 együttes is lett, akinek a kosáraránya –75 pontnál rosszabb 3 vesztes meccs alatt, azaz átlagban 25 pontos vereségeket szenvedett. 

Az első csoportkör után egész jó a torna struktúrája. 2014-ben még nem így volt, most viszont az egymás mellett levő csoportok (pl. A és B) első két helyezettje egy újabb csoportba kerül és ugyanígy tesznek a két kiesővel is (akik a 17.-32. helyért versenyeznek), az eredményeit pedig mindenki viszi magával, így az első csoportkör végén már két továbbjutott csapat közti meccsnek is van tétje. Ez a rendszer a második körben sokkal több éles meccset fog eredményezni, arról nem is beszélve, hogy a kosárlabda-rajongók rengeteg kiélezett, érdekes találkozót nézhetnek.

A favoritok eddig többé-kevésbé hozták a kötelezőt, csak két negatív meglepetés van, az egyik Montenegró, amely az Orlando Magic játékosával, Nikola Vucevic-csel a soraiban sikerült kikapjon a szinte csak hazai bajnokságban aktív játékosokra építő Új-Zélandtól, és Németország, akitől senki nem várt túl sokat a torna előtt sem, de azért két NBA-játékossal a kezdőben illett volna megverni a Dominikai Köztársaságot. Ehhez képest botrányosan rosszul dobtak a periméterről, a 15%-os triplamutató olyan teljesítmény, amiért a sulibajnokságban is leordítja az edző a fejed, most meg ráadásul kiesést is ért. Hogy mit tud a dominikai csapat, azt konkrétan megmutatták a franciák, a második negyed után csak az volt a kérdés, hogy a 3-as számmal vagy a 4-essel fog kezdődni a különbség. Aki azt hitte, hogy minden idők top3-as NBA-légiósának, Dirk Nowitzkinek a visszavonulása után lesz élet a germán válogatottban, most nagyot csalódott.

(fotó: Eurohoops.net)
A papírformát hozó (azaz továbbjutó) favoritok közül felfele lóg ki Brazília és Ausztrália. Előbbi Görögországot verte a csoportelsőségért, utóbbi pedig a csütörtöki nap folyamán Litvániát. A spanyolok is hozták a kötelezőt, de elég nyögvenyelősen, ami azt illeti. A meglehetősen könnyű csoport (Tunézia, Irán, Puerto Rico) minden összecsapásán egy labdabirtoklásnyi különbség volt a csapatok között a nagyszünetben, a spanyolok a második félidőre hagyták a döntést. Ez természetesen bőven elég a náluk egy klasszissal gyengébb ellenfelek ellen, de vajon mi lesz a következő csoportban, ahol Tunézia helyett a mindig szívós olaszok és a végső győzelemre is esélyes szerbek jönnek?

És ha már eljutottunk a fő esélyesekig, akkor nézzük is meg mindkettőt. Igen, tudom mi a kérdés. Ki lehet esélyes egy világversenyen kosárlabdában, ha részt vesz az Egyesült Államok csapata is?

A torna előtt néhány héttel a publikum izgatottan várta, hogyan fogja a Team America a földbe döngölni a világot olyan nagy nevekkel, mint Anthony Davis, Kyle Lowry, Damian Lillard vagy James Harden. Pár nappal a torna előtt viszont az volt a fáma, hogy egyáltalán képes-e megnyerni az USA a viadalt, hiszen annyi sztárjátékos mondta le a szereplést, hogy a győzelem is kérdésessé vált. Emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy ne az amerikaiaktól jöjjön a torna legmagasabbra sorolt játékosa, ez most nemhogy nincs így, de még a második helyre sem férnek be, hiszen a szerb Nikola Jokic és a görög Giannis (ejtsd: Iannisz) Antetokounpo egyértelműen a torna két legjobb kosarasa.

Ha pl. a Rióban nyertes, és a mostani válogatott közötti különbséget firtatjuk, érdemes megnézni az All-Star válogatottságok számát, elvégre ez egy olyan mutató, ami minden szakíró szerint mérvadó. A mostani csapat 6 All-Star válogatottságot tud felmutatni, a riói csapat 33-at. Ha ehhez hozzávesszük, hogy minden idők legjobb válogatottja, az 1992-s olimpián a világot végigverő Dream Team All-Star válogatottságai szinte elérték a 70-et (!) nagyjából hű képet kapunk arról, hogy hol is áll ez a csapat most a listán.

Hosszasan lehetne elemezni a visszalépések okát, lehetne az elkényelmesedésre vagy a sérülésveszélyre fogni, esetleg fel lehetne vetni a franchise-ok felelősségét is a témában, de ezt annyian megtették előttem, hogy szerintem semmi újat nem tudnék hozzátenni.

Sokkal fontosabb, hogy hogyan szuperál a jelenlegi amerikai válogatott, amiben ugyan nem a legjobbak, még csak nem is a második legjobbak játszanak, de az NBA három legjobb edzőjéből kettőt maga mellett tudhat. Steve Kerr és Gregg Popovich jelentheti az extrát ennek a gárdának, mindketten kiváló motivátorok és kiváló taktikusok, kettőjüknek együtt 8 edzőként elért NBA bajnoki címük van, Kerr ezenkívül nyert még ötöt játékosként is.


(fotó: NBC Sports)
Túlzás nélkül állíthatjuk azt, hogy látszik a kezük munkája a csapatjátékon, ugyanakkor ez az amerikai válogatott egyáltalán nem stabil fejben. Kifejezetten könnyű csoportot kaptak (Csehország, Törökország, Japán), de a második meccsen a törökök ellen, csak a félholdasok rutinhiányán múlott, hogy nem kaptak ki, márpedig a török válogatott ellen, akármilyen jól is játszanak magukhoz képest, nem lenne szabad hosszabbítást játszani annak, aki világbajnok akar lenni. Akármennyire is verték meg az utolsó meccsen Japánt (98-45), ez a Team USA szenvedni fog a nagy válogatottak ellen.

Jó, de ha nem az Egyesült Államok válogatottja a fő esélyes, akkor ki? Szerintem Szerbia és több okom is van rá, hogy ezt gondoljam:


Az első érv, hogy a szerbek keményen tartalékoltak a csoportkörben. Egyértelműen hosszú távra terveznek, a kezdőjük 22 perc körül átlagol a tornán, azaz kicsit többet vannak parketten, mint a lehetséges játékpercek fele. Ezzel a visszafogott játékidővel is ők dobták a legtöbb pontot a csoportkörben (323), és ők kapták a harmadik legkevesebbet (203).
A második érv, hogy a kezdőjük felveszi a versenyt az amerikaiak kezdőjével. A padjuk gyengébb, de ha tartalékolnak a játékpercekkel a torna elején, akkor elég ideig tudják az első ötöst a parketten tartani egy egymás elleni meccsen.

A harmadik érv, hogy a szerb válogatottat kis túlzással a Team USA ellen rakta össze az az Aleksandar Đorđević, aki hosszú évek óta irányítja őket, a legutóbbi VB-n is ő döntőzött az Team USA ellen, csak akkor még rosszabb kerettel. Öt 210 centiméter feletti játékost vitt a viadalra akiből az egyik ráadásul a szupersztár Nikola Jokic, nyilván meg akarja fojtani a center-, és erőcsatárposzton gyengébb amerikaiakat. Ha ez megtörténik akkor nagy bajban lesz Popovich és Kerr legénysége, mert a periméterről csak különösen ihletett napon jöhet annyi pont, hogy szorossá tegyenek egy olyan találkozót, ahol elvesztik a festék-csatát.

Mindenkinek ajánlom a VB-t, érdekes csapatok vannak, a győztes kiléte nem egyértelmű, és a java csak most kezdődik. Holnap például 15:30-kor Spanyolország mérkőzik Olaszországgal, aki veszít, az nagy valószínűséggel csomagolhat, szerintem nagy kár lenne kihagyni. 

(Borítókép: FIBA.com)

kosárlabda
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Észt oszt a Lelátó