2020. április 7. keddHerman
Észt oszt a Lelátó

Mennyit ér a Ferencváros Európa Liga csoportkörébe jutása?

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 18:49 GMT +2, 2019. augusztus 31.

Csütörtökön az Európa Liga Play-Off körében a Ferencváros hazai pályán 4-2-re verte a litván Süduva Marijampolé együttesét, bejutva ezzel a torna csoportkörébe. Mennyit ér, mennyit érhet ez a szereplés a magyar futballnak?


A Ferencváros továbbjutása után meglepően sokan nyilvánultak meg a különböző fórumokon, podcastek, cikkek születtek arról, hogy a helyén kell kezelni ezt a teljesítményt. De vajon hol a helye a Ferencváros sikerének a térképen? Alapjában véve két egymásnak látszólag ellentmondó vélemény uralkodik, az egyik szerint, figyelembe kell venni a befektetett pénzt, ennek megfelelően pedig ez az eredmény az elvárható minimum volt, a másik szerint ez világraszóló siker, hiszen a Ferencváros 15 év után először jutott csoportkörbe, ráadásul a magyar bajnokság zsinórban 2. évben ad európai főtáblás együttest.

A mérkőzés egy érzelmi hullámvasút volt, hiszen a Süduva szerezte meg a vezetést az első negyed órában, innentől a Fradi kiesésre állt (az odavágó 0-0-al végződött). A szünetig fordított a magyar bajnok, a második félidőben viszont egyenlítettek a litvánok, így megint a zöld-fehérek feje fölött lebegett az a bizonyos kard. A Fradi viszont ezt is le tudta küzdeni, és nem csak megnyerte, hanem két góllal nyerte meg a meccset.

Az első dolog ami fenti zanzásított meccsleírásból kitűnik, hogy a Ferencváros kétszer is fel tudott állni 90 perc alatt, ez pedig nem igazán a magyar csapatok jellemzője az utóbbi évtizedekben. Olyan alakulatok szoktak felállni, akiknél a pszichés felkészítés és a mentális állapot elég stabil és erős ahhoz, hogy kezelni tudja a megnövekedett nyomást. Ha semmi mást nem emelünk ki a zöld-fehérek utóbbi években mutatott játékából, ez akkor is egyértelmű előrelépés (mondanám, hogy „megkérdőjelezhetetlen”, de annak elég csípős a bukéja ugyebár).

A meccs nagy negatívuma, hogy Rebrovot az első negyedórában, finoman fogalmazva is meglepték taktikailag, ráadásul a meglepetés egy meglehetősen banális letámadás volt. Sajnos ott tartunk, hogy a magyar bajnok, egy nálánál jóval szerényebb képességű játékosokból álló keret ellen nem tud semmit kezdeni, egy közepesen végrehajtott letámadás ellen. Vajon mi lesz, amikor európai középcsapatok fognak letámadni idegenben?
Mindent egybevéve a továbbjutás teljesen megérdemelt, a Ferencváros saját jogán jutott be az Európa Liga csoportkörébe, az egyetlen selejtezős vereségét, a nála minimum egy klasszissal jobb csapat, a Dinamo Zagreb ellen szenvedte el.

A Dinamo Zagreb elleni eredmény abból a szempontból szerencsés, hogy könnyebben be tudjuk lőni, hogy hol tartunk. A horvát klub ugyanis a legtöbb BL-csoportkörrel büszkélkedik a jelenlegi selejtezőrendszerben (amit a 2009-2010-s szezonban vezettek be), hiszen 11 év alatt ötször is főtáblára tudott jutni. Őket követi a svájci, a skót, a fehérorosz és a ciprusi liga. Ami érdekes, hogy az első 5-ben, csak egy olyan ország van, ahol több klub is hozzájárult a jó szerepléshez, mégpedig a svájci. (Az alábbi statisztikáért és a képért külön köszönet a mindig felkészült Statgalambnak). 


(fotó és statisztika: Statgalamb Facebook)
Az eddigi szereplés megítélése szerintem két faktor miatt ilyen szélsőséges. Az első a meccs dinamikája, egy ilyen fordulatos találkozó után nehéz objektívnek maradni. Mondhatnám azt is, hogy nagyon kevesen tudnak jól dönteni az elfogyasztandó ebédet illetően, miután kétszer felültek a hullámvasútra a vidámparkban. Most, hogy emésztőrendszeri folyamatokat is sikerült beleírni egy futballról szóló blogbejegyzésbe, szerintem haladjunk tovább.

A második faktor, hogy manapság magyar nyelvterületen (is) divat lenézni olyan csapatokat, akikről nem hallunk minden évben a Bajnokok Ligája csoportkörében. A tavalyi szezonban erre nagyon jó példa volt a luxemburgi Dudelange, amely ellen a Mol Vidi (ma már MOL Fehérvár) minimális, 3-2-es összesítéssel jutott tovább. Se vége, se hossza nem volt a fanyalgásnak, és a Vidi ekézésének, aztán a hangok némileg elhalkultak, miután a Dudelange az Európa Liga selejtezőiből előbb a Legia Varsót, aztán a CFR-t is kiverte. Én értem, hogy a luxcemburgi futball elviekben Európa hátsó udvarához tartozik (Moldova mellett, hehe), de mennyire lehet rossz az a csapat, amelyik kiveri a lengyel és a román bajnokot az európai kupaküzdelmekből? Nem mellesleg, nem egyszeri csoda volt a Dudelange szereplése, annak dacára, hogy nyáron jelentősen gyengültek, idén is bejutottak az EL-csoportkörbe.

Nem leszek népszerű ezzel a bekezdéssel, de az a helyzet, hogy rendszeres alulteljesítőként nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy bárkit is lenézzünk. A futball egyre nagyobb üzlet, és tetszik vagy nem, egyre nagyobb presztízs is, erre pedig elég sok cégnél (pl. Red Bull) és országban rájöttek, nyilván mindenki szeretne magának egy szép szeletet a tortából, ez pedig azzal jár, hogy a futball térképére felkerülnek jelentéktelennek tűnő országok jelentéktelennek tűnő csapatai is. Ebben az egyre erősödő mezőnyben kell helytállnia annak a magyar futballnak, amely hosszú-hosszú évtizedek óta nem hozza azokat az eredményeket, amelyeket a tízmilliós lakossága és a gazdasági helyzete indokolna, ennek fényében pedig igenis előrelépés, hogy a klubjaink meg tudják verni a náluk gyengébb ellenfeleket.

(fotó: All Out Football)
Az érme másik oldala természetesen a pénzügyi fölény. 2018-ban a Ferencváros becsült éves költségvetése 5,28 milliárd forint, azaz 16 millió euró volt. Az idei költségvetés biztosan nem sokkal több, nem is sokkal kevesebb, ebből a pénzből viszont valóban elvárható, hogy Süduvát verjen a magyar bajnok, viszont nem csak a litvánokon keresztül vezetett a Fradi útja, hanem a pl. a Ludogoretsen is, amelyet imponáló magabiztosságot sugalló kettős győzelemmel, összesítésben 5-3-ra múlt felül Rebrov csapata. Ez azért érdekes, mert a bolgár kirakatcsapat költségvetése megbízható információk szerint több mint 20 millió euró, a keretértéke pedig a mértékadó transfermarkt.de portál szerint 50 millió euró, azaz két és fél szerese a Fradiénak. Ha tehát elmondjuk, hogy papírforma volt a Süduva kiverése, akkor azt is el kell mondanunk, hogy a Ludogorets kiejtése pedig egyértelmű bravúr.

Összegezve a fentieket, a magyar futball megnőtt költségvetései kifizetődőnek bizonyulnak. A Bajnokok Ligája 1992-es alapításától, egészen a 2018-19-es szezon elejéig, a magyar bajnokság négy csoportkörös csapatot adott, azaz 6.5 évente egyet. A 2018-19-es szezon, azaz tavaly óta, két csapat jutott csoportkörbe, saját jogán, nagyobb költségvetésű csapatokat búcsúztatva (a Vidi is kiverte tavaly a Ludogoretset, az előző szezonban pedig a Bordeaux-t). Ez előrelépés, és igen, pénz kell hozzá, de szerintem egyelőre örüljünk annak, hogy ez a rendszer minimum működőképesnek látszik.


Tény hogy elszállni nem kell, de derűlátásra ad okot, hogy klubjaink olyan csapatok ellen szagolhatják a puskaport , mint a CSKA Moszkva, az Espanyol vagy a Chelsea. Fejlődni csak így lehet.

(Borítókép: origo)

VideotonFerencváros
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Észt oszt a Lelátó