2020. április 7. keddHerman
Észt oszt a Lelátó

US OPEN 2019: az új generáció hajnala?

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 15:06 GMT +2, 2019. augusztus 29.

Roger Federer, Rafael Nadal, Andy Murray és a most (is) világelső Novak Djokovics 15 éve uralja a világteniszt. Bár a dominancia töretlen, a trónkövetelők már sorban állnak a kapuk előtt. Vajon az idei US Open meghozza számukra az áttörést?


Nagy Négyes, Federer, Djokovics , Nadal, Murray. Négy név és egy kifejezés, amely meghatározta az elmúlt 15 évet a teniszben. A 2004 óta lejátszott 95 Grand Slam-tornából mindössze hatszor nem valamelyik fenti arc virított a döntő utáni cikkek képein, felfoghatatlan az a dominancia, amit ők a pályára tettek másfél évtized alatt. Ezzel együtt viszont az is tény, hogy nem ütögethetnek járókeretes korukig, és lassan-lassan eljön az az idő, amikor át kell adniuk a teniszütőt a fiatalabb generációnak.

Roger Federer 20 győzelemmel abszolút csúcstartó a Grand Slam-győztesek között, de ennek nagy részét a karrierje elején gyűjtötte be, 2010 óta mindössze ötöt nyert meg. 38 éves, ebben a korban pedig még soha senki nem tudott GS-t nyerni az Open-érában, még ha neki sikerülne is, sok aktív év már nincs előtte. Nincs kétségem afelől, hogy járókerettel is tudna játszani Challenger-versenyen (esetleg ATP 250-es tornán), de az kábé olyan lenne, mintha a Bocuse d’Or győztese holnaptól húspogácsát sütne a mekiben.

A másik, aki nem húzza már sokáig az Andy Murray, aki a folyamatos sérülések és operációk hatására egyszer már visszavonult. Nincs az a sportorvos, aki őszintén azt mondaná, hogy van esélye visszatérni, de olyan sportorvos sincs, aki ezt ki merné jelenteni a nagy nyilvánosság előtt, úgyhogy a jó Andyhez  méltatlan, kínlódós karriervéget asszisztálhatunk végig. Rafa Nadal legalább olyan állapotban van, hogy Djokón kívül meg tud verni bárkit, neki még kinéz pár Masters-győzelem, vagy GS-döntő, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Nadal ideje is limitált, az ízületeket a végletekig terhelő játékstílusa miatt.

Az egyedüli akiben kakaót érzek, az Novak Djokovics, 32 évesen hihetetlen meccseket képes megnyerni, az ő szervezetét terhelik legkevésbé az évek és a sérülések, 3-4 szezon még simán van benne. 4 év alatt 16 GS-t fognak rendezni, most néggyel van kevesebbje, mint a svájcinak, szóval könnyen lehet, hogy a szerb lesz minden idők legeredményesebb játékosa.

(fotó:movietvtechgeeks.com)

Hogy ez miért merül fel pont most? Mert 2019 utolsó Grand Slam tornájával kapcsolatban nemcsak a neves szakíróknak jutott (ismét) eszébe az új generáció, hanem már a fogadóirodáknak is. Az első három favorit, Djokovic, Federer és Nadal átlagéletkora 35 év, a következő három esélyesnek, Medvedev, Kyrgios és Zverev pedig 23 év, ez mindent elmond arról, hogy merre tartunk. (Az elmúlt 21 évben még SOHA nem volt ilyen felállás egyik romániai irodánál sem az oddsokat illetően.)

Ráadásul ezen a GS-en végre beérni látszanak a fiatalok, nem akarok elkiabálni semmit, de úgy tűnik, mintha már csak a tapasztalat hiányozna nekik a a kiugró eredményhez.

Najó, ez a mondat kicsit erős, maximum Danyil Medvegyevre igaz. A kölyöknek olyan feje van, mint aki el kell kérezkedjen anyutól, ha labdázni szeretne a pajtásaival, ennek ellenére félelmetes ellenfél. Idén megnyerte a Cincinatti Masterst, és döntőzött a Rogers Cupon Kanadában, de ami igazán meglepő, hogy összesen 63 meccset játszott jelenlegi, vagy egykori top 10-es játékosok ellen és ezekből 31-et megnyert. Ha kicsit jobban ránézek a táblára, tulajdonképpen csak két játékos van, aki stabilan veri Medvegyevet, az egyik Federer (0-3), a másik Zverev (0-4). Ha őket kivennénk, akkor az orosz srácnak 31-25-je lenne mindenki más ellen, 23 évesen, szerintem nem kell ecsetelnem, hogy ez milyen tehetséget sejtet, és milyen karriert vetít előre.

Az, hogy Nick Kyrgios Vegas szerint az 5. favorit a torna megnyerésére, és ez egy nagy meglepetés. Számomra legalábbis. A görög vitán felül egy fantasztikus játékos, kiváló szervával, elsőrangú technikával, a jelzőket hosszan lehetne sorolni, de (és ez egy nagy de) olyan hülye, mint egy nyalóka. Minden hónapban van valamilyen botránya, olyasmiket mond amiket nem illik, és olyanoknak, akik nem szolgáltak rá. Alapesetben az, hogy valaki nem törődik a PR-al, és kimondja, amit gondol, még jó is lenne, de ha ez nem társul jóindulattal vagy üzenettel, ostoba és értelmetlen vagdalkozássá silányítja a nyilatkozatot.

Egy szó, mint száz, ha Michelangelo még élne, Kyrgiosról mintázná a sportszerűtlenség szobrát. Ez már önmagában elég baj egy elitsportolónak, mert a botrányhősökről mindenki tudja, hogy mentálisan gyengék, és ez a jó Nick esetében sincs másképp. Ő saját maga legnagyobb ellensége, gyakorlatilag bárkit meg tud verni, de bárki ellen ki is tud kapni. Ha a tehetségéhez mérhető mentális erő jellemezné, akkor be kellene furakodnia a top 3-ba, ehhez képest a világranglista 30. helye körül bohóckodik. Az idei US Openen aratott első győzelme után például korrupcióval vádolta az ATP-t. Az ilyen játékosok nem nyernek GS-tornákat. Legalábbis 1996 óta, amióta teniszt nézek nem nyertek. Azt biztosan nem fogom mondani, hogy Vegas téved, de szerintem nem reális az 5. hely.

Alexander Zverev (a továbbiakban Sascha) titkos esélyesként való kezelését értem. Egy olyan palinak tűnik aki most próbálja megtanulni az orgazdaság csínját-bínját a düsseldorfi szerb maffiában, legalábbis egy ilyen filmet megnéznék a főszereplésével, a valóságban viszont egy önbizalomhiányos szupertehetség. 198 cm magas, ehhez illő hosszú végtagokkal, az ütőereje emiatt elit szintű (ráadásul még csak 22 éves, szóval még fog fejlődni), a nevelésén pedig látszik a németes tökéletességre törekvés és az oroszos vagányság (Hamburgban született, de a család orosz származású). Én akkor jegyeztem meg a nevét, amikor 2016-ban Szentpéterváron megverte Stan Wawrinkát egy ATP 250-s döntőben. Akkor már látszott, hogy új csillag van születőben, aztán nem egészen egy év múlva Rómában egy Masters-tornán(!), salakon(!!) verte Djokovicsot(!!!) 2-0-ra (hány felkiáltójelet írjak?). Szóval itt ez a srác brutális ütőerővel, salakosokhoz méltó technikával, pofátlanul fiatalon és mégis a legjobb GS-eredménye két negyeddöntő (mindkettő a Garroson). Miért? Szerintem Sachsát egyszerűen agyonnyomják az elvárások, elvégre nehéz lehet minden nagy torna előtt azt olvasni, hogy ez most a te éved lehet, és képes vagy versenyezni a legnagyobbakkal és hasonlók. Az azért megnyugtat, hogy magyarul nem tud, a lelkemre venném ha miattam esne ki a US Openről.

Mindent egybevéve egy érdekes US Opent láthatunk és bár a tippem egy Djoko-Nadal/Federer döntő, Djoko győzelemmel (nagy jóstehetség nem kell hozzá), örülnék egy feje tetejére állt top 10-nek, „megőrülő” fiatalokkal egy instant klasszikussá váló, meglepetésekkel teletűzdelt fináléban.

Lehet, hogy a most aktív Nagy Hármas még úgy is jobb mindenkinél, hogy halk bendzsószóra lovagolnak el a naplementében, de hogy a vonatállomáson baljóslatú szájharmonika-dallamokat játszanak a fiatalok, abban egészen biztos vagyok.

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Észt oszt a Lelátó