2018. november 16. péntekÖdön

A Csíkszereda győzelme hozta a székely focireform újabb szép állomását

Szén Sándor Szén Sándor utolsó frissítés: 14:41 GMT +2, 2018. április 24.

Hétvégén rendezték a labdarúgó harmadosztály idei legnagyobb rangadóját. Az FK Csíkszereda a Bákói Aerostart fogadta.


A hoki vb lázában a székelyföldi jégkorong fellegvárába, Csíkszeredába utazott a Lelátó. Mi azonban egy másik sportág miatt, a labdarúgás miatt utaztunk Székelyföldre. Hétvégén rendezték ugyanis a harmadosztály idei szezonjának legnagyobb rangadóját, az FK Csíkszereda a Bákói Aerostart látta vendégül. A vendégek éllovasként érkeztek az eggyel kevesebbet játszó csíkiak otthonába.

Igazi feljutási rangadóra látogattunk tehát, kissé rossz szájízzel, a tavalyi végjáték tudatában. Akkor a Szereda az utolsó mérkőzésen bukta el a feljutást. A helyszínre érve azonban minden rossz érzés semmivé foszlott, gyönyörű, már-már nyárias idő fogadott a városban. A stadion környékkén egyre több sálakkal, zászlókkal felszerelkezett szurkoló jelent meg, ugyanakkor megannyi család, és sok csatát látott meglett korú drukker készülődött a rangadóra. A jelenlegi formájában 2013 óta működő csapat stadionja egészen egyedi, ízléses megjelenésű, annak ellenére, hogy egyelőre csak az egyik lelátó van felújítva. Ez egyébként bentlakásként is szolgál, lévén a gárda a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia felnőtt csapata. A bővítés feljutás esetén lesz aktuális. Reméljük, minél előbb munkába kell, hogy álljanak a gépek.

A stadionba lépve kettős érzések lettek úrrá rajtunk. Egyrészt adott egy nagyon szép és modern stadion, az első osztály követelményeinek is megfelelő gyepszőnyeg, színvonalas körítés, de mégis sok megyei bajnokságokat idéző jelenség is megfigyelhető. A békésen szotyizgató bácsikák, a humoros bekiabálások, az anekdotázások – a mellettünk ülő úriember Bajkó Barna csapatkapitánnyal – focizott fiatalabb korában. Ha már Bajkó szóba került, a hozzá hasonló helyi sztárok is tövább erősítik ezt az érzést. És ezek teszik igazán széppé, különlegessé ezeket a meccseket. Ezektől a látszólagos kettősségektől lesz változatosan idilli egy-egy ilyen délután.

Közben a hangszórókból a magyar könnyűzene népszerű slágerei szólnak, nagyjából ugyanazok, amelyek Sepsiszentgyörgyön is, az OSK meccsein. További hasonlóság a szomszédvárhoz a hangos zenén is áthallatszó szurkolói rigmusok. Gyakorlatilag a két tábor ugyanazokat a dalokat énekli, csak a város és a csapatnév cserélődik. Konkrétan olyanok is vannak, akik hétről hétre éneklik ezeket a dalokat, cserélgetve a neveket, attól függően, épp hol szurkolnak. Sokan átjárnak ugyanis a Székely Légió tagjai közül. Ha egyszer megvalósul minden székely focirajongó álma, és az első osztályban rendeznek FK-OSK rangadót az igazi népünnepély lesz, rivalizálás nélkül, egységes szurkolással.

Addig azonban hosszú út vezet, amelynek első állomása a Bákó elleni összecsapás. A csapatok bevonulásánál konfetti és pénztárszalag eső hull a kemény mag irányából, akik egy kis füsttel is látványosabbá teszik a performanszt. A csapat bemutatását vastaps kíséri, helyi sztárok, országos legendák, fiatal tehetségek alkotják vegyesen a gárdát. Bajkó mellett Ilyés Róbert a legnagyobb kedvenc, aki 44 évével sok csapattársának édesapja lehetne. Egészen példátlan, hogy valaki ilyen idős korában is profiként űzze ezt a sportot, tapasztalata, tanácsai révén igazi, hiteles példakép lehet a fiatalok szemében. Szerencsére belőlük is van jó néhány, így még inkább kötődni lehet a csapathoz. Így kell egy akadémiai csapatnak működnie. A másik nagy kedvenc a marokkói Sofiane Jebbari, aki Spanyolországból érkezett az akadémiára. Technikailag ő a legképzettebb, ezt már a találkozó elején igyekszik bizonyítani, ám amikor túl sokat cselez és elveszíti a labdát, rögtön érkezik az epés megjegyzés, miszerint ezért kár volt olyan messzire eljönni Spanyolországból focicizni.

Kapja az ívet rendesen a játékvezető is, rendszerint nyomdafestéket nem tűrő, de annál mulatságosabb stílusban. Valljuk be, rá is szolgál mindkét fél részéről. A vendég kispadon majdnem dührohamot kap az egyik technikai vezető, egy adott ponton komolyan aggódunk egészségéért.  

A pályán a szinthez képest jó az iram, próbálkozik becsülettel a Bákó, az első komolyabb helyzet is az övék, de ezt nem kis szerencsével megússzák a vendéglátók. Aztán szinte a semmiből megszületik a hőn áhított hazai gól. Egy lecsorgó labdát Jebbari küld kapura távolról, nem túl erősen, a közönség már elkönyveli az újabb kapura lövést, de az éllovas kapusa csúnyán bevédi a labdát. A közönség rögtön talpra ugrott és az örömmámor mellé hitetlenség és káröröm vegyül. Valaki meg is jegyzi, szívesen beállna a pórul járt kapus helyére azért a pénzért.

A szerencsés gól magabiztosságot kölcsönöz a hazaiaknak, Bajkó elől küzd, többnyire eredménytelenül, Jebbari néha sziporkázik, a védelem jól zár. A lelkes szurkolótábor bírja hangerővel, nem is csoda, hokimeccseken edződtek. A szünet előtt újabb gólt szerez az FK, Killyén Szabolcs robog el a jobb szélen, a tizenhatoson belül átemeli a rosszul kijövő kapust, labdáját pedig Magyari Szabolcs váltja gólra. Teljes az öröm hazai oldalon, megsemmisülés a vendégeknél. A teltházas stadion majd’ felrobban, a cserék majdnem pályára rohannak. Laza, kellemes, jó hangulatú szombat délutáni matinévá alakul a mérkőzés, ragyog a nap, a távolban pedig látszanak a hegyek magas bércei. Az FK Csíkszereda pedig egy köpésre a fontos győzelemtől. 

A második félidő aztán nem tartogatott sok izgalmat, a hazaiak nem erőltették az újabb gólt, ám még így is sikerült veszélyeztetni. A vége előtt nem sokkal pedig sikerült bebiztosítani a győzelmet, amikor is Magyari egy az egyben túljárt a hálóőr eszén. Az elcsüggedt és fáradó bákóiak pedig nagyon messze álltak a szépítéstől.

A csíkiak létfontosságú győzelmet arattak, három pontra közelítették meg a Bákót, ráaádul egy meccsel kevesebbet játszottak ellenfelüknél. Jók az esélyek tehát a feljutásra, a tavalyi botlásból is tanulni lehet. Ha ez megtörténik, újabb szenzációs feljutást ünnepelhet Székelyföld az OSK szintlépése után. A szentgyörgyiek egyébként is mintha példaként lebegnének a csíkiak szeme előtt, elég, ha csak a szurkolásra gondolunk. A drukkerek sikeresen vizsgáztak, hétről hétre egyedülálló hangulatot teremtenek a harmadosztály lelátóin, csakúgy, mint a Székely Légió a Liga 1-ben. Az OSK játékosai immár az első osztályban küzdenek, reméljük az FK labdarúgóinak is összejön egyszer ez a bravúr. És ne feledkezzünk meg a harmadosztály másik két székely alakulatáról, a Kézdivásárhelyről és a Székelyudvarhelyről sem. A székely foci sosem volt még ennyire sikeres, bízzunk a további fejlődésben.  

FK Csíkszereda
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Ott Voltunk