2019. november 21. csütörtökOlivér

A román tornasport utolsó mohikánja újra megmutatta, és tovább hajszolja az olimpiai aranyat

Gál László Gál László utolsó frissítés: 13:42 GMT +2, 2019. október 17.

Az ötödik olimpiájára készülhet Marian Drăgulescu, aki úgy a román torna egyik legnagyobbja, hogy soha nem volt olimpiai bajnok. De mindig nagyon-nagyon közel állt hozzá.


Az egykor annyira híres és eredményes román tornasport nem létezik, úgy fejeződött be vasárnap egy világbajnokság, hogy a hazai küldöttség egyetlen érmet, nemhogy aranyérmet, sem nyert. Sőt, kvótából is csupán kettő jutott a küldöttségnek a stuttgarti világeseményről, és olyan, ami valóban érmet jelenthet, csupán csak egy jutott. Marian Drăgulescu az ugrásban elért 4. helyével kvalifikálta magát a jövő évi olimpiára. A szereplése nem csak ezért különleges, hanem azért is, mert 

ő román tornasport nagy korszakának utolsó harcosa, 

aki az ötödik olimpiájára váltotta meg vasárnap a repülőjegyet. A román szertorna hanyatlása már rég egyértelmű. Legutóbb a 2012-es londoni olimpián nyertek érmet, sőt Sandra Izbașa révén még aranyérem is jutott akkor ugrásban, de már voltak aggasztó jelek. Szinte ugyanazok a nevek hozták az érmeket, akik a nyolc évvel korábbi athéni játékokon agyonnyerték magukat. Drăgulescu hiányzása pedig - két évtizedes pályafutásában ez az egyetlen olimpia, ami kimaradt egy sérülés miatt - azt is megmutatta, hogy a fiúknál nincs csapatszinten utánpótlás, ha Drăgulescu hiányzik már nem tudnak konkurálni.

Marian Drăgulescu a stuttgarti döntőben (fotó: a Facebook oldala)

Pedig Drăgulescu már akkor sem tartozott fiatal versenyzők közé. Még 1999-ben, 18 évesen debütált a felnőtt csapatban a világbajnokságon, ahol ugyan nem nyert érmet, de a román férfi tornasport egyik ígéretének számított. Egy évre rá az Európa-bajnokságon már aranyérmes lett talajon és bronzérmes egyéni összetettben, ami jó ajánlólevél volt a közeledő Sydney-i olimpiára, ahol végül talajon a 6. helyet szerezte meg, míg egyéni összetettben a 13. lett. Akkor még mindenki azt gondolta, hogy lesz még bőven ideje javítani, belefér egy romániai mércével mérve gyengébb olimpiai szereplés. Ne feledjük, ez volt a román tornasport egyik nagy időszaka, amikor - főleg a lányoknál - elképzelhetetlen volt, hogy nélkülük rendezik meg egy világesemény döntőjét. A karrierje pedig fényesen ívelt felfelé. 

A 2001-es genti világbajnokságon talajon és ugrásban nyert aranyat, 2002-ben a debreceni vébén pedig sikerült megvédenie címet talajon. Közben a patraszi Európa-bajnokságon csapatban és ugrásban bajnok, míg talajon bronzérmes lett. Még abban az évben megválasztották az év férfi tornászának, az eredmények függvényében teljesen megérdemelten. Közben kifejlesztette a később róla elnevezett ugrását: kézenátfordulást előre dupla zsugorszaltó fél csavarral a végén. Még a szakértők is azt mondják róla, hogy különösen nehéz mozdulatsor. És mindezt a szertorna reformja előtt hajtotta végre, amikor egy-egy ugrás nehézsége kevésbé hangsúlyosan jelent meg a bíráskodásban.

A Drăgulescu-ugrás tulajdonképpen a Roche-ugrás egy fél fordulattal, a Roche-ugrás pedig kézenátfordulás előre dupla zsugorszaltóval.

A 2003-as világbajnokságon ugyan nem nyert aranyat, de a 2004-es athéni olimpián mindenképp az esélyesek között számoltak vele, különösen azután, hogy a ljubjanai Eb-n mindent megnyert, ahol elindult, négy aranyat gyűjtött be. A játékokon a csapattal bronzérmet nyert, ami teljesen rendben volt, abban a férfi keretben nem volt több. Az egyéni összetett versenyt is vezette, míg korláton nem hibázott egy jelentősebbet. És jöttek a szerenkénti döntők. Talajon a  győztes kanadai Kyle Shewfelttel azonos pontátlaggal nyert ezüstöt (a torna értékelése akkor még a 10-es pontozási rendszerben zajlott, és ha két versenyzőnek azonos volt az átlaga, akkor az volt a döntő, hogy a pontátlagba alapvetően be nem számított, legnagyobb és legkisebb jegyek hogyan alakulnak), de ugrásban is neki állt a zászló. Az első róla elnevezett gyakorlatára 9,9 pontot kapott, és akkor már szinte egy évtizede nem értékeltek ilyen magasra egy ugrást világversenyen, de aztán a második gyakorlatát elrontotta, és végül bronzérmet nyert. 

2005-ben a szezon közepén egyszer csak bejelentette a visszavonulását, de aztán nagyon hamar meggondolta magát. És milyen jól tette. Felhagyott az egyéni összetett hajszolásával, helyette inkább csak az ugrásra és a talajra koncentrált.  Egyértelmű volt, hogy még inkább olimpiai bajnok akar lenni, és a szertorna megváltozott szabályai miatt, miszerint a gyakorlat nehézségét még inkább beleszámítják pontszámba, azzal akart foglalkozni, amiben igazán jó. 2005-ben és 2006-ban három világbajnoki és két Európa-bajnoki címet szerzett, mindeniket ugrásban vagy talajon.

Aztán a 2007-es Európa-bajnokságon egy edzésen megsérült, ami miatt végül az egész idényét ki kellett hagynia, csak a pekingi játékok előtt néhány hónappal állt újra edzésbe. És megint nem jött úgy össze az olimpia, ahogyan elképzelte. Talajon is esélyes volt, de jelentőset rontott, és így a 7. helyen végzett. Az ugrás szerenkénti döntőjében az első gyakorlatával megint mindenkit magasan előzött, de a második ugrásával most is megbicsaklott. Végül 4. lett, megint nem jött össze a hőn áhított aranyérem.  Rettenetesen csalódott volt, ahogyan később fogalmazott, a lelke is összetört a második rontott ugrással. Ismét bejelentett a visszavonulását, és edzőként kezdett dolgozni, hogy saját szavai szerint, jobb versenyzőket nevelje, mint ő maga. A román tornasport nem uralta már a világot Pekingben, de a lányoknak csapatban egy bronz, Sandra Izbașa révén talajon egy arany is összejött, ami végül is nem katasztrofálisan rossz eredmény. 

Drăgulescut valószínűleg nagyon bosszantotta, hogy még mindig nem olimpiai bajnok, mert újból meggondolta azt a visszavonulást, a 2009-es londoni világbajnokságon pedig a talajt és az ugrást is nyerte. 2011-ben aztán megsérült, és azzal elúszott a londoni olimpiai szereplése is. Ő pedig nem hezitált, harmadszor is bejelentette a visszavonulását, de a hiányzó olimpiai bajnoki cím (és valószínűleg az eredménykényszerben lévő román szakvezetés sem) csak nem hagyta nyugodni. Úgy nézett ki, ha már visszajött, akkor igazi romániai tornászhoz méltó fellépést tervezett, elkezdte gyakorolni a Drăgulescu 2-ént emlegetett ugrást, amiben a dupla zsugorszaltó után egy egész fordulatot tesz a végére, de ezt nem mutatta végül be.

A 2015-ös világbajnoki szereplés még őt igazolta, ezüstöt nyert ugrásban, alig lemaradva a győztestől, de a 2016-os riói olimpián anyagerősségben nem tudott konkurálni az arany- és ezüstérmessel, a bronzért azért még versenyben volt. És megint csak egy nagyon kicsi hiányzott a dobogóhoz, a bronzérmessel (Kenzo Shirai) azonosra értékelték a gyakorlatát, de a kivitelezési pontszámai gyengébbek voltak, így megint nem sikerült érmet nyernie.

A riói olimpia már annak a visszaigazolása is volt, hogy a román torna végképp lemaradt a közvetlen élvonalától, talán csak Drăgulescu volt az egyetlen, aki igazán világszínvonalú maradt. Összesen három versenyző jutott ki,  Drăgulescun kívül Cătălina Ponor és Andrei Muntean. Ponornak a 7. hely volt a legjobbja, Muntean egy 6. helyet szerzett. A közeledő kolozsvári rendezésű Európa-bajnoksággal viszont most mindenkit meg lehetett győzni, hogy legalább még egy évig folytassa.

Drăgulescu talajon nyert is egy aranyat, amiről később azt mondta, hogy sportkarrierje legemlékezetesebb győzelme, pedig akkora már a román tornasport legeredményesebb versenyzőjének számított, ha a világbajnoki, olimpiai és Európa-bajnoki érmek számát nézzük. Csak aranyéremből 18 van neki, sajnos egy sem olimpiáról, ami tovább motiválta, hogy 36 évesen is a folytatás mellett döntsön, 

 még egyszer utoljára megpróbálja megszerezni az áhított címet. 

A csapat már nincs mellette (A 2017-es montreali világbajnokságon például Drăgulescun kívül döntőbe egyetlen sportoló jutott, az akkor még 15 éves Ioana Crișan tartalékként jutott az egyéni összetett 24-es döntőjébe, ahol végül a 23. helyen végzett.), így a torna meglehetősen bonyolult szabályai szerint (a folyamat leírása a nemzetközi szövetség oldalán 9 A4-es oldal), ami nem kifejezetten kedvez a szerspecialistáknak, elsősorban csapatban és egyéni összetettben lehet kvalifikálni, már kijutni is nehéz feladat. Röviden: a tavalyi dohai világbajnokság dobogós csapatainak (csak a csapatoknak!) már tavaly biztossá vált az olimpiai szereplése, amihez idén másik 9-9 legjobban szereplő csapat is csatlakozott. Fiúknál emellett az egyéni összetett első 12 helye, plusz a hat szer 3-3 legjobbja, a nőknél pedig az egyéni összetett első 20 helye és négy szer a 3-3 legjobbja kvalifikálta magát. A kvalifikációs esélyeket az javította, hogy a már korábban kvótát szerzők kiesnek a különböző rangsorból.

Stuttgartban a női csapat a 22. helyen végzett, míg a fiúk 24. helyen zártak. Drăgulescu csak ugrásban és talajon versenyzett, egyéni összetettben így neki nem volt esélye kijutni, csak a szerenkénti kvalifikációban reménykedhetett. Az ugrás döntőjébe végül 14,624 eredménnyel a 6. helyen kvalifikált, amivel gyakorlatilag már megszerezte a tokiói indulás jogát, lévén csak olyanok voltak előtte, akik korábban már csapatban vagy egyéni összetettben biztosították a részvételüket.

A döntőben aztán megismételte a selejtezőben mutatott teljesítményét, a 14,624 ekkor már a negyedik helyre volt elég. A világbajnoki címet az orosz csapattal már tavaly kvalifikáló Nyikita Nagornij (14,966 pont) szerezte meg, az ezüstérmes a szintén orosz (és így olimpiai résztvevő) Artur Dalalojan (14,933 pont) lett, míg bronzérmet az ukrán (és csapatával már kvalifikáló) Ihor Radivilov (14,749 pont) kapta. Ezzel pedig  a román sportoló megtette az első lépést a célja felé, hogy kvalifikálja magát a tokiói olimpiára, ahol aztán szépen befejezheti a karrierjét. "Azt a célt tűztem ki, hogy olimpiai érmet nyerjek, talán még aranyat is" - nyilatkozta korábban, és ehhez tette meg vasárnap az első lépést. Ha jövőre megnyerné az olimpiát, akkor az akkora sztori lenne, amit minimum Hollywoodban filmesítenének meg.

(A férfi ugrás döntő 5 perctől, Drăgulescu ugrása pedig 19:20-tól látható)

"Kissé csalódott vagyok, mert tudom, hogy jobb is lehetett volna, másrészt viszont hálás vagyok, mert ez a román delegáció legjobb eredménye, és a tényért, hogy egészséges vagyok" - reagált az idei eredményére a tornász.

Rajta kívül pedig nem sokan érhetnek oda Tokióban. 

A kvalifikációs szabályok szerint, ha a szerenkénti döntők kvótáit nem használják fel, tehát a döntő résztvevői csapattal korábban már mind kvalifikáltak, akkor fennmaradt helyek az egyéni összetett versenyzői között osztják szét, országonként egy-egy versenyző kaphatja meg. Így jutott kvóta egyéni összetettben a lányoknál Maria Holburának, aki az 54. helyen végzett a világbajnokság egyéni összetett versenyének selejtezőjében, de a szabályok szerint ez is elég volt ahhoz, hogy olimpiai részvételt szerezzen. Az elmúlt évek világversenyeinek döntősei közül Ioana Crișan az 56., míg  Denisa Golgotă a 77. lett, de nekik ez valószínűleg nem lesz elég. A fiúknál egyéni összetettben Andrei Muntean 56. helyen zárt, de az nem ért olimpiai kvótát. 

Az olimpiai részvételt még a jövő évi kontinensbajnokságon (egyéni összetettben nemenként 9-9), továbbá szerenként és nemenként 1-1 kvótát a 2018-tól 2020-ig tartó világkupa-sorozat alapján lehet elnyerni. Az olimpián pedig csak azért nem lesz (ha egészséges marad) a maga 39 évével Drăgulescu a legöregebb, mert a legendás Okszana Csuszovityina 44 évesen szintén kijutott az olimpiára az egyéni összetett 88. helyezettjeként. A szintén ugrás-specialista Csuszovityina 1992-ben a Független Államok Közössége, 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2016-ben Üzbegisztán, 2008-ban és 2012-ben pedig Németország képviseletében indult az olimpián. Barcelonában a csapatversenyben arany-, Pekingben ugrásban ezüstérmes lett. Ő a hírek szerint most az motiválja, hogy végre Üzbegisztánnak is szerezzen egy érmet.

torna
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális