2019. december 9. hétfõNatália

Premier League beharangozó. Mit kell tudni az új szezonról?

Pálfi Csaba-Sándor utolsó frissítés: 14:48 GMT +2, 2019. augusztus 12.

Évek óta megy a vita, hogy vajon melyik a világ legjobb labdarúgó-bajnoksága, a spanyol Priméra División, vagy az angol Premier League. Ez most mindegy, mert a Premier League hétvégén startol, nézzük hát az erőviszonyokat.


Az angolok általában azzal érvelnek, hogy az angliai versenynaptár a legdurvább a világon (ez igaz is, hiszen nincs téli szünet, ráadásul az FA Kupa mellett a Ligakupában is helyt kell állni a csapatoknak), és a csapatok anyagi fölénye miatt nagyon erős a verseny, emiatt bárki megverhet bárkit. A spanyolok azzal szoktak érvelni, hogy mivel az európai kupákat a spanyol klubok nyerik (az utóbbi hat évből ötször nyerte spanyol csapat a Bajnokok Ligáját) ezért a spanyol bajnokság a jobb.

Nekünk ezt a kérdést nem tisztünk eldönteni, ugyanakkor az tavalyi szezonban mindkét európai kupában angol házi döntőt rendeztek (a BL-ben Liverpool – Tottenhamet, az Európa Ligában Chelsea – Arsenalt), így legalább egy évig az angolok mellett tesszük le voksunkat.

A legnagyobb újítás, a videobíró

A világ leggazdagabb ligája idén sem fukarkodott pénzen, számos kiváló játékos váltott csapatot, kelet-európai szemmel felfoghatatlan összegekért. Mielőtt azonban az átigazolásokra térnénk, meg kell említenünk egy történelmi szabályváltoztatást. A Premier League és az angol bajnokság története során először fogják használni a videobírót. Az angol labdarúgó-szövetség (FA) óvatosan kezelte a VAR-kérdést (a VAR a Video Assistant Referee kifejezésből jövő mozaikszó), megvárta, míg a német Bundesliga és az olasz Serie A bevezeti, és mivel mindkét országban viszonylag elégedettek voltak a használatával, az FA is jóváhagyta őket.

A videóbíró helyes használatát az illetékes szervek a meccs végeredményét befolyásoló bírói hibáknak a csökkentésében látják. A játékvezető döntését követően négy játékhelyzetet lehet visszanézni. Az elsőben a gól és a hozzá vezető akció szabályosságát lehet újranézni (a gól fizikai megvalósulását a gólvonal-technológia ellenőrzi), a másodikban a tizenegyes jogosságát, a harmadikban a direkt piros lapot, a negyedikben pedig a hibás azonosítást, azaz, hogy a játékvezető biztosan annak mutatja-e fel a lapot, akinek kellene. Ez megtörtént már a Premier League-ben is.

Darius összes kincse

Az angol csapatok már évek óta meghökkentő összegekért adnak és vesznek játékosokat, nem volt ez másképp idén sem. Bár Angliában összességében évek óta csökken a játékosokra elköltött pénz, azért idén is 1,5 milliárd (nem elírás) eurót fizettek ki külföldi kluboknak (és néha egymásnak) a focivilág leggazdagabbjai. A 10 legdrágább igazolásból 9 átutalási összeg külföldi klubnak ment, egy pedig egy másik angol klubnak, a sors iróniája folytán pont ez volt a legnagyobb összegű.

Az idei nyár legdrágább vétele Leicesterből Manchesterbe költözik, de nem a világoskék felébe, ahol a City az úr, hanem a vörösbe, ahol a United ül a trónon. 87 millió eurós árával Harry Maguire belsővédő minden idők legdrágább védője lett. Van Dijk „rekordját” adja át a múltnak, akit tavaly ilyenkor a Southamptonból vett meg a Liverpool.

A további 9 legdrágább igazolás száraz felsorolásától megkíméljük olvasóinkat, annyit azonban fontosnak tartunk megjegyezni, hogy a Bajnokok Ligája győztese, a Liverpool nem került a legdrágábban vásárlók listájára. Jürgen Klopp együttese 34 millióra adott el-, és kölcsön, pénzt viszont (1,9 millió eurót) csak a 17 éves Sepp van den Bergért fizetett, aki a Southamptontól jön, és belső védő. (A Liverpool lehet, hogy hagyományt teremtett, minden évben pénzért vesznek egy védőt a Sotontől.)

Az átigazolási listán a Liverpool „helyére” olyan klubok jelentkeztek, mint a West Ham United, aki az Eintracht Frankfurttól Sebastien Haller játékjogáért 50 millió eurót fizetett, vagy a nagy bajban levő Newcastle United, aki a pénteki nap folyamán 45 millióért leigazolta Joelintont a Hoffenheim együttesétől. A kakukktojás a Leicester, aki bár Youri Tielemans vételárával felkerült a képzeletbeli tízes listára, de a játékos már a tavalyi szezon második felétől a Rókáknál játszott, csak kölcsönben.

A mezőny

A könnyebb tárgyalás érdekében induljunk el visszafele, nézzük meg a kiesőjelölteket először!

A kiesőjelöltek között hagyományosan három féle klubot találunk:friss feljutókat, akiknek nincs, vagy csak kevés PL-tapasztalata van, „másodéveseket”, akik első szezonban bent maradnak, de a másodikban kiesnek, és vannak még a pocsékul menedzselt együtteseket.


A három friss feljutó a Norwich, az Aston Villa és a Sheffield United.

Az 1874-ben alapított, birminghami Aston Villa Anglia legpatinásabb klubjai közé tartozik. 157 milliós keretükkel alulról a 3. helyet szerezték meg a Transfermarkt csapatlistáján, de komolyan gondolják a bent maradást, 148 millió eurót fektettek a keretbe (meglehetősen túlárazva), miközben nem adtak el kulcsembert. Ezen klubstratégia előnye, hogy rengeteg tehetség kerül a csapathoz, a hátránya viszont, hogy a szezon elején a játékosok totális összeszokatlansága miatt, csiszolatlan taktikával kell dolgozzanak.

A Sheffield United gyakorlatilag menthetetlen, bár összeszokottság és csapategység van, de a tehetség-faktor hiányzik. Őszintén: nem sok Premier League-szintű futballistájuk van, nagyon meglepődnénk, ha nem ők végeznének az utolsó helyen.

A Norwich a sötét ló a három csapatból. A keretük nem olyan jó mint a Villáé, de nem olyan rossz, mint a Sheffieldé. Nem igazoltak sokat, de akik jöttek, azok Schalkéből, Sevillából, Manchester Cityből, West Hamből és Mönchengladbachból jöttek. Nehéz belőni ezt a Norwichot, de a keret tapasztalatlansága miatt kiesőjelöltek

A másodévesek kasztja egy érdekes kaszt. Nagyrészt olyan klubok vannak benne, akik első évben meglepetésre bent maradtak, vagy erőn felül teljesítettek, a második évükben viszont nem tudták megismételni a kiváló produkciót, összeomlottak, és kiestek. A legutóbbi ilyen példa a Huddersfield, amelynek a bent maradására senki nem tett volna egy lyukas garast sem, viszont a 2017-18-as szezon végén némi meglepetésre 4 ponttal alattuk húzták meg a vonalat. A második szezonjukban (azaz tavaly), totális összeomlást produkáltak, 16 pontot gyűjtöttek 38 meccsen, ezzel közelebb voltak a 0 ponthoz, mint az első bent maradó helyhez. Idén ennek a kategóriának senki sem felel meg, hiszen 2017-18 feljutói a Fulham és a Cardiff már kiesett a Premier League-ből, a Wolverhampton viszont nem kiesőjelölt-matéria.

A harmadik kategória, azaz a rosszul menedzselt klubok niche-éből viszont tudunk példát mondani, ez pedig a Newcastle United. A Newcastle tulajdonosára, Mike Ashleyre csak azért nem mondható, hogy „balkáni vadkapitalista hiéna” mert az ég-világon semmi köze sincs a Balkánhoz. A klub kárára történő profithajhászás, az átigazolási piacon tanúsított zsugorisága, és a hibás edző-, és átigazolási politikája miatt a Szarkák szurkolói rendszeresen tüntetnek ellene.


A tavalyi bent maradást nagyjából teljes egészében Rafa Benitez munkájának köszönhetik, aki azonban nem kapott erősítéseket erre a szezonra és felmondott. Helyette Steve Bruce jött, aki azonban inkább a Championshipnek nevezett másodosztályban aratott babérokat, mint a Premier League-ben. Bár a futballromantikusok szerint a Newcastle-nek örökös tagnak kellene lennie az első osztályban, az elmúlt öt évben már kiestek egyszer, és ez meg fog történni újra, ha a klubfilozófia nem változik.

Az alsóház csapatait olyan együttesek alkotják, amelyek nem számítanak esélyesnek a kiesésre, ugyanakkor az első 10-be jutásról csak álmodhatnak.

A Brighton&Hove Albion volt a legközelebb a tűzhöz a tavalyi szezonban, mindössze két ponttal voltak a vonal fölött, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utolsó forduló előtt 5 pont előnyük volt. A bent maradást ugyanakkor nem szabad túldimenzionálni, tavaly gyakorlatilag azért sikerült, mert volt 3 rosszabb csapat náluk, nem azért mert megütik a Pl-szintet. Ez főként a katasztrofális támadószekciónak köszönhető, a 38 meccsen lőtt 35 gólra nem lehetnek büszkék. A „Sirályok” becenévre hallgató csapat nem akart semmit a véletlenre bízni, így dacára annak, hogy nincs eleresztve pénzzel, idén nyáron kétszer is kifizettek 20 millió eurót, egyszer a Gent balszélsőjéért, Leandro Tossard-ért, másodszor a brentfordos Neal Maupay-ért. Keretükben két román játékos is van, az egyik Tudor Băluță, a másik pedig Florin Andone, céljuk nem lehet más, mint a bent maradás. Edzőjük az a Graham Potter, akinek a vezetékneve ugyanaz, mint a Harryé. Attól félek ezzel mindent elmondtunk a Premier League tapasztalatairól is.

A Burnley egy igazán szimpatikus csapat lehetne, csak félreértik a feladatot, ami ugye a futball lenne. Ehhez képest a Burnley meglepő hatékonysággal vágja a fát minden mérkőzésen, nagyon odafigyelve arra, hogy focizás közben szűnjön meg a csúnya egyhangúság az ellenfél bokájának színárnyalatában. Edzőjük a PL egyetlen rőt szakembere lehetne, ha nem lenne csaknem teljesen kopasz. A viccet félretéve a Burnley tényleg egy jó projekt. Nem vonzzák a szponzorokat, PL-szinten nincs nagy bevételük, a stadionjuk, a legendás Turf Moor is csak 22 000 férőhelyes, de valahogy minden évben olyan focit tudnak letenni a pályára, ami elég a 10-11 győzelem megszerzéséhez, ami a bent maradáshoz kell. A Burnley legjobb szezonja a 2017-18-as volt, amikor is teljesen értelmezhetetlen performanszt nyújtva a 7. helyen zárták a pontvadászatot. Ez nagyjából annyira volt reális, mint a Leicester bajnoki címe.

A Southampton Anglia egyik legjobb utánpótlás-nevelő csapata, nagyon sok kiváló játékost neveltek fel az évek során, egy kicsit ők a Premier League Ajaxa. A játékosfejlesztés mellett stabilan tudják hozni a bent maradáshoz szükséges szintet, az elmúlt két évben a 16. és a 17. helyet csípték meg, azelőtt viszont a 8.-at, igaz akkor gyorsan eladták a fent említett Van Dijket 85 millióért a Liverpoolnak, nehogy megismétlődjön a bravúr.

Az utolsó dolog, amit tudni kell róluk, hogy előszeretettel alkalmaznak olyan edzőt, akinek a neve egy tüsszentéshez hasonlít, a csapat vezetőedzője Ralph Hassenhüttl.

A Crystal Palace az 1851-es Világkiállításra felhúzott üveg-épületről kapta a nevét, és ez körülbelül a legeredetibb dolog amit elmondhatunk róluk, azon kívül hogy hihetetlen formaingadozásokra képesek. A klub anyagi lehetőségeit tekintve nem tartozik a szegényebbek közé, és nagyjából ehhez mérten is teljesítenek a Premier League-ben. A Palace nem szokott nagyon sok pénzt fektetni a játékosaiba, az elmúlt három szezonban mindössze egyszer fizettek 10 millió fontál nagyobb összeget játékosért (Mamadou Sakhót vették a Liverpooltól 25 millió fontért), viszont idén Wan-Bissakáért 50 milliót kasszíroztak a Manchester Unitedtől. Legnagyobb értékük Wilfried Zaha, aki a tavalyi szezonban 20 kanadai pontig jutott (10 gól és 10 gólpassz), edzőjük pedig a nagyon tapasztalt Roy Hodgson.

A Bournemouth az egész Premier League legszimpatikusabb projektje, 2015-ben jutottak fel, otthonuk a Vitality Stadium 12 000 férőhelyes, azaz jóval kisebb, mint pl. a Kolozsvári CFR-é és mégis 44 és 46 pont között termelnek minden évben (ami 6-10 pontra van a kieséstől). Egészen hihetetlen, hogy a profi scouting és a korszerű edzésmunka milyen komoly eredményekre képes, még úgy is, hogy a pénztárca egyáltalán nem mély. A Bournemouth mágusa a mindössze 41 éves egykori klublegenda, Eddie Howe, aki 11 éves edzői pályafutásából mindössze egy évet irányított másik csapatot.

A keret erősségei közül ki kell emelni Ryan Fraser balszélsőt, aki tavaly nemcsak a szurkolók, hanem a Fantasy-játékosok álma is volt a maga 7 góljával és 14 gólpasszával, valamint Callum Wilsont, aki 14 góljával és 10 gólpasszával elévülhetetlen érdemeket szerzett a tavalyi középmezőny elérésében.

Folytatás következik...

Photo by Mario Klassen on Unsplash

Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális