2024. március 29. péntekAuguszta

Kálvária és menetelés – ilyen volt a Sepsi OSK első élvonalbeli szezonja

Szén Sándor Szén Sándor utolsó frissítés: 15:13 GMT +2, 2018. június 04.

„Piros-fehér a Mennyország, bennmaradt az OSK!” – skandálhatták a Sepsi OSK szurkolói már fordulókkal a Liga1 zárása előtt. Hosszú út vezetett idáig, amely bővelkedett a drámában, az izgalmas fordulatokban, néha bizony már-már kilátástalan játékkal, de leginkább futballünnepszerű hazai fellépésekben. Cikkünkben ennek a bizonyos útnak az állomásait járjuk be.


Nem volt könnyű helyzetben az abszolút újonc székely együttes tavaly ilyenkor, mert bár a feljutás világraszóló szenzációt jelentett, mindössze másfél hónappal később kezdődtek is az első osztály küzdelmei. Meglehetősen kevés idő állt tehát az átigazolások lebonyolítására, a stadion felkészítésére. Utóbbi teljesítése az első játéknapig nem is fogalmazódhatott volna meg reális célként. A vezetőség ennek fejében a FCSB elleni mérkőzésre tűzte ki a stadionavatót.


fotó: Manases Sándor
A csapat megerősítése jobban haladt, sorra jelentették be a nagy Liga1-es rutinnal rendelkező játékosok érkezését. Sepsiszentgyörgyön kötött ki Constantin Grecu, Cristian Oros, Victor Astafei. Sikerült hazacsábítani a Botoșani-ban nagyszerűen futballozó, a Diósgyőrben kissé megtorpanó Fülöp Istvánt, továbbá olyan fiatal reménységek szerződtek az OSK-ba, mint Patrick Petre, Constantin Dima vagy a szovátai Killyén Szabolcs. Két litván labdarúgó szerződtetéséhez is nagy reményeket fűztek a piros-fehérek elöljárói, Marius Papsys és Linas Pilibaitis először kóstolhatott bele a román liga légkörébe. Sztefan Nikolicsra ez nem volt igaz, a Steaua egykori csatára a támadósor veszélyesebbé tételének reményében költözött a székely városba.

2017. július 16. örökre bevonul a Sepsi OSK történelemkönyvébe, ekkor lépett ugyanis pályára először a gárda, méghozzá a korábbi bajnok Astra Giurgiu vendégeként. A Duna-parti együttes már messze nem ragyogott régi fényében, mindazonáltal így sem várt könnyed kiruccanás a szentgyörgyiekre. A találkozón nem játszott alárendelt szerepet a Sepsi, bár a színvonal egyáltalán nem verdeste az eget. Végül egy kellemetlenül megpattanó szabadrúgás döntött a hazaiak részére.

Egy héttel később ideiglenes hazai pályáján, Brassóban is bemutatkozhatott a csapat, ez pedig rögtön az újoncrangadón, a Bukaresti Juventus ellen történt. A július végi összecsapás nem indult sziporkázóan, de a második félidőben felgyorsultak az események, az OSK kétszer is betalált, a vendégek bombagólja csak a szépítést jelentette. Megszületett tehát a klubtörténet első liga1-es győzelme, már a második fordulóban!

A negyedik fordulóban már az első bravúrt is följegyezhettük, hiszen egy késői góllal a címvédő Viitorul-t is sikerült legyűrni. Sokat javított a képen ez a győzelem az 1–5-ös botosányi kirándulás után.

Következett három vereség, melyek közül kettő – a CFR, illetve a Dinamo elleniek – csupán a papírformának voltak betudhatók, ám a Medgyes ellen elvesztegetett pontok igencsak fájónak bizonyultak. A nyáron teljesen átalakult, viszont még mindig stabil középcsapatként vitézkedő Iași idegenbeli lenullázása ellenben szép teljesítménynek számított.

A Voluntari-tól kapott hármas hamar lehűtötte a kedélyeket, a következő három mérkőzésen pedig csupán a Temesvár elleni vérszegény pontszerzés adhatott okot némi örömre.

Így érkezett el a gárda a FCSB elleni megmérettetésig, amit viszont az engedélyek hiányában, továbbra sem rendezhettek a szemerjai hazai pályán. Hatalmas érdeklődés előzte meg a meccset, a vendéglátók egy kivételes, egyedi gesztus által is bekerültek a sajtóba, tudniillik Diószegi László klubtulajdonos, minden bukaresti szurkolót szándékozott megvendégelni friss kürtőskaláccsal. Azért csak szándékozott, mert az egészségügyi hatóság végül lefújta az akciót. Ez a mérkőzés garantáltan több nézőhöz jutott el, ugyanis a magyarországi M4 sport is műsorra tűzte. Sok öröme viszont nem lehetett oka a szurkolótábornak a lefújást követően, a fővárosiak simán, 4–0-ra győztek.


fotó: FC Steaua Bucuresti / Facebook

A rossz eredmények sora továbbra is folytatódott, közben az elkerülhetetlennek látszó edzőváltást is meglépte a klub. A Juventus elleni vereséget követően megköszönték Valentin Suciu munkáját, aki 2013 óta volt a gárda kötelékében. Ideiglenesen a Nagy Sándor–Kulcsár László páros vette át a csapatot, november közepén pedig kinevezték a végleges szakvezetőt, Eugen Neagoe személyében.

A játékosként a Fradiban is megforduló szakember jókora edzői tapasztalattal bírt, hogy mást ne mondjunk, az előző szezonban veretlenül hozta le a play-out küzdelmeit a Iași élén. Csodát persze ő sem tehetett az első perctől, többször is hangoztatta ezt, de végül december közepén beérett munkája, ezt pedig ismét a Iași bánta. Közel sem tekintette még befejezettnek a munkát a mester, ahhoz, hogy teljesen a képére formálja a csapatot, szüksége volt új játékokra. A vezetőség szintén osztotta ezt a nézetet és gyökeres változásokat ígért.

Ez az időszak, pontosabban a téli szünet, jelentette a bennmaradás kulcsát. Utólag ez kristálytisztán látszik, ám már akkor, látva a transzfereket, a felkészülési meccseken mutatott játékot, sejthettük, teljesen más Sepsi OSK fog harcolni a bennmaradásért a tavaszi idényben. A védelem teljesen kicserélődött, a legnagyobb fogást Ousmane Viera jelentette. Érkezett a Barcelona-nevelés Albert Dalmau és a tavaly Iași-ban, Neagoe keze alatt játszó Daisuke Sato a két szélsőhátvéd pozícióba.


Filipe Oliveira - fotó: Pál Árpád
A legnagyobb durranást Filipe Oliveira leigazolása jelentette, a rutinos portugál hatalmas topligás tapasztalattal rendelkezett, és sikeres videotonos évei is élénken éltek mindenkiben. A kritikán aluli félszezont produkáló Nikolicsot a jó mérleggel rendelkező Marko Szimonovski váltotta, aki óriási balszerencsére megsérült a felkészülés során. Egy francia utánpótlás válogatott, Ibrahima Tandia érkezésétől a támadóharmad hatékonyabbá tételét remélték. Mintegy utolsó kirakós darabként Victor Rîmniceanu, a bajnoki címvédő Viitorul kapusa is a csapathoz került, így a gárda készen állt a folytatásra.

Sajnos az engedélyekkel tovább kekeckedett a liga, ráadásul a brassói stadiont sem ítélte megfelelőnek már a folytatásra. A mentőövet a Petrolul stadionja jelentette Ploiești-en, ami tovább nehezítette a helyzetet. Az első mérkőzésen, a Temesvár ellen sokkal stabilabb, labdabiztosabb, harcosabb alakulatot láthattunk. Az újdonsült védelem sokkal több párharcot nyert, hatékonyabban zárt, és végre magabiztosságot sugárzott. Vieraról már tudni lehetett, hogy igazi vezéregyéniség, ennek megfelelően teljesített. Védőpárja Jure Obsivac gyorsabb, mozgékonyabb játékos, így remekül egészítették ki egymást. Ghinga, aki ősszel legtöbbször a védelemben kapott szerepet, ezúttal egy sorral feljebb került, és Petrovikj-kal együtt hatékonyan szűrt.

Legújabb „hazai pályáján” tehát egy újjászületett csapat harcolt a Temesvár ellen, amelyet addig nem tudott legyőzni a szezonban. Ezúttal azonban nem csak játékbéli fölényt figyelhettünk meg, a hajrában ugyanis Rîmniceanu kirúgásból adott gólpasszt Hadnagy Attilának. A rutinos vezér egy pattanásból tökéletesen lőtte ki a hosszú alsót.

Kis túlzással ez volt a bajnok kapus egyetlen dicséretre méltó megmozdulása rövid szentgyörgyi pályafutása során, Krajován ugyanis csúnyán elszámította egy távolról érkező szabadrúgás ívét. Vereség lett az ára, azonban a csapat korántsem játszott annyira alárendelt szerepet, mint korábban a nagycsapatok ellen. Az új igazolások beérése, a kidolgozott taktika teljes begyakorlása a play-outra történt meg, szóval a legjobb volt a formaidőzítés.

A kakukktojásnak meglepő módon Rîmniceanu bizonyult, akinek bizonytalan kijövetelei, a robbanékonyságot majdnem teljesen nélkülöző védései elkerülhető gólokhoz vezettek. És ami a legrosszabb, ezek fájó pontokba kerültek. Rögtön az első fordulóban a Chiajna ellen, ahol aztán csak az emberfeletti küzdelemnek és Ghinga akrobatikus mozdulatának köszönhették az egyenlítést piros-fehérek. Ez az ollógól mintegy jelképévé vált a tavaszi sikereknek később.

És következett az a nap, amelyet a júliusi nyitány óta a legjobban vártak a hazai szurkolók, meg a teljes csapat. A Voluntari ellen végre saját stadionjában játszhatott az együttes. Hogy ez mekkora ünnepély volt a város számára, arról mi is beszámoltunk, az eredmény azonban mégis csalódást keltett mindenkiben. Ugyanis egyértelműen jobb játékot mutatott az OSK, nyomát sem fedezhettük fel az őszi 0–3-nak. Csupán a hosszabbításban engedett ki a csapat, ezt pedig rögtön büntette az ellenfél. Ekkor lépett utoljára pályára a csapatban Rîmniceanu, aki nem sokkal később szerződést is bontott a klubbal.


fotó: Manases Sándor
Ha egyébre nem is, arra jó volt rövid a háromszéki kalandja, hogy felrázta Niczuly Rolandot, aki ettől kezdve kirobbanthatatlan lett a kapuból és magabiztosan védte végig a szezon hátralevő részét. Nyoma sem volt a korábbi bizonytalanságoknak, gyermeteg hibáknak. Ez különben nem jelentett újdonságot, és ezt követően sem sikerült levetkőzni egy ideig a „rossz szokást.”

A Juventus elleni idegenbeli mérkőzést simán hozta az alakulat, először sikerült győzni az alapszakaszban. Végre megtudhattuk milyen a Neagoe-taktika, ha a játékosok az utolsó percig koncentrálnak. Sallangmentes, egyszerű és a legfőbb célként a hatékonyságot, eredményességet szem előtt tartó. A Sepsi nem játszott látványosan, cserébe nagyon direkt módon futballozott, igyekezve lecsapni minden lehetőségre, s azokat minél hamarabb gólra váltani. Egy ilyen taktikához elengedhetetlen a magabiztos védelem, amely adott is volt Szentgyörgyön, meg a labdabiztos középpálya.


Ibrahima Tandia - fotó: Pál Árpád

Utóbbi motorjává és kulcsává Tandia lett, aki a csapat messze legtechnikásabb és leglabdabiztosabb játékosa. Látványos cselei, gyorsasága mind a csapat érdekeit szolgálta, és ha néha önzősége miatt labdát vesztett, rögtön ott termett a sokat futó, jól szerelő Petrovikj aki rengeteg labdát szerzett. Ghinga pedig sokszor a védelembe visszalépve segített stabilizálni a csapatot. Ki kell emelnünk Fülöp Istvánt, aki valósággal megtáltosodott a tavaszi szezonra, és az egész play-out egyik legjobb teljesítményét mutatta. Pontrúgásai életveszélyesek voltak, és immár nemcsak a mezőnymunkáját dicsérhettük, a gólokkal sem maradt adós. Olyannyira nem, hogy az alsóházi rájátszás gólkirályi címét is megszerezte.

A legnagyobb eredménynek kétségkívül a Dinamo hazai legyőzése számít, ha nem tudjuk melyik csapat melyik mezben játszik, nem biztos, meg tudtuk volna mondani melyik a neves fővárosi nagycsapat és melyik az újonc. A mérkőzés hőse a duplázó Tandia, de nemcsak róla marad emlékezetes az a délután, hanem a zászlórabló Dinamo-drukkerről.


fotó: Pál Árpád

A Chiajna elleni visszavágón belefutott a késbe a csapat, de hogy csupán kisiklásról volt szó, jelezte az azt követő hatnapos időszak. Ekkor három meccset játszott a Sepsi, és kivétel nélkül megnyerte azokat, hatalmas lépést téve a bennmaradás kiharcolásáért. Ez a medgyesi döntetlen után vált biztossá matematikailag is. Az utolsó hazai meccsen semmi sem jött össze a piros-fehéreknek, ráadásul a bíró is kritikán alul teljesített, így az időhúzásra, a játék tördelésére berendezkedett Botoșani, egy véleményes büntetővel, győzni tudott. Pénteken a Dinamo otthonában egy döntetlennel zárta tíz és fél hónapos, kalandos útját a Sepsi OSK, amely végül szép sikerekkel és óriási eredménnyel zárult. Az abszolút újonc székely csapat bennmaradt az első osztályban.

Közben majdnem minden meccsük után büntették az ellenfelet xenofób rigmusaik miatt. Előfordult, hogy magyargyűlölő dalt bömböltettek a rádióból, sőt egy felnőtt gyerekeket tanított magyarellenes rigmusokra egyik idegenbeli mérkőzésen. Sok tizenegyest fújtak a csapat ellen, jóval többet, mint bárki ellen, akadtak köztük minimum véleményesek is jócskán. Sokszor részrehajló bíráskodás szenvedő alanya volt a gárda, bukaresti csapatok ellen bukaresti bírókat küldtek következetesen. Panaszkodásnak azonban senkitől nyomát sem hallhattuk, Neagoe mester a legnyilvánvalóbb téves ítéletek után is profin nyilatkozott.


fotó: Pál Árpád

A szurkolótábor sem ült fel a provokációknak, pedig sokszor lehetett hatalmas a csábítás. Őket is dicséret illeti, mint ahogy dicsérte is őket mindenki, kivétel nélkül minden Sepsiszentgyörgyre látogató csapat edzője elismerését fejezte ki a hangulat miatt. A játékosok is jól érzik magukat, románként, horvátként, fülöp-szigetekiként skandáltak együtt a kemény maggal a lefújást követően.

A jelek szerint komoly, ésszerű, szisztematikus munka folyik a klubnál, fejlesztik az utánpótlást, korszerű stadion épül, a távlati cél, minél több helyi tehetség felfedezése, felépítése, és beépítése a keretbe. A csapat sikereitől hangos az egész környék, sőt lassan nincs olyan szeglete az országnak, ahol ne hallottak volna már a szentgyörgyi projektről. A népszerűségi hullámot meg kell lovagolni, és minden jel arra mutat, ez meg is fog történni. Ha már a tervekről beszéltünk, jövőre a play-offba kerülés a cél. Rendkívül nehéz elérni, ez több klub példájából is látszik, de ha Neagoe és a csapat magja marad, és sikerül tovább erősíteni, akkor meg lehet csinálni. Akkor pedig a Székely Légió kénytelen más rigmust skandálni a szezon végeztével.

 

futballSepsi OSKLiga 1
Ha tetszett a cikk, lájkold a LeLátót!

Aktuális